Üdvözlök mindenkit a második évadban, remélhetőleg hasonlóan felejtehetetlen élményekkel kárpráztathatom majd el olvasóim mint az első etap során.
A visszautam majdnem sima volt, leszámitva, hogy valakit kétszer is kiválasztottak "random" double check-re. Lehet tippelni ki volt az. Na de tényleg nem triviális. Na jó, de. Triviális. Én voltam. Először Amsterdamban jelzett a jegyem, hogy nem vagyok kóser pedig nem mentem ki se füvezni se kurvázni. Ennek az lett a hozadéka, hogy egy daliás Zanger Bob (aki nem tudja mi az a Zanger Bob annak kötelező olvasmány: http://www.youtube.com/watch?v=URyJMwqOnXA ) olyan helyeken is megmotozott, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek rajtam. A Washingtoni ellenben már kényelmetlenebbül érintett, ugyanis az immigration sor eleve másfél órát igénybevett, igy amikor rányomták a vámlapomra, hogy akkor mehetek double inspection-re egy nem túl hihető juhúúú hagyta el a számat. Ez egyébként semmi mást nem jelentett, minthogy újabb másfél órát ültem és vártam arra, hogy a szimpatikus CBP officer másod-, harmad-, negyed-, stb. ellenőrzést végezzen az adataimon. Összesen igy háztól házik 23 órát utaztam, nem a kedvencem.
Azóta viszont úgy állt be a ciklusom, hogy 9 körül felébredek (ami egész boldoggá tesz), és egy csomó hasznos dolgot tudok csinálni reggel. Ma például remélem átmentem egy vizsgán.
No mindenki vigyázzon magára, baromi jó volt veletek élőben is, legyen ugyanigy júniusban is!
2011. január 10., hétfő
2010. december 21., kedd
ZsoltindaHungary avagy akkormostmileszholnap???
Drága feleim, örömmel jelentem hogy közép-európai idő szerint ma 12:31 kor hazánk földjét érintette az utazástól egyébként elég kellemetlen szagú lábam úgyhogy holnap 20:00 kor lehetőség lesz élőben is megtekinteni (mármint nem csak a lábam). A helyszin a TATU telt háza miatt a jó öreg Démontanya, Andi azt üzeni, hogy ordas hideg van, mert összevesztek az Oroszokkal azok meg elzárták a gázcsapokat:D. Vagy valami ilyesmi Magyarország, én igy szeretlek=)
2010. december 11., szombat
Wild wild west...
Gondolom már sokan hallottatok róla, de mind keveset és mind mást és mielőtt az lesz a vége, hogy az egész Mela Noche rabolt ki és maga Horatio rajzolt körbe, megosztom életem első és remélem utolsó fegyveres kirablódásának történetét.
Történetem tipikus, hosszú nap után az irodában későn indultam haza. Ilyenkor már a szokásos buszom nem jár csak egy másik ami pár sarokkal arrébb rak le. Nem egy nagy séta, de arra bőven elég hogy az ember befusson két véletlenszerűen áldozatra vadászó takony kezei közé. Kábé egy utcát sétáltam ugyanis amikor az egyik utcából két hát nem kötögető nagymama forma bukkant elő, de ekkor még csak a távolból. Aztán egyszer csak az egyik elém vágott a bokron keresztül és ékes dominikai angolságával tömören beavatott világnézetébe miszerint "empty your pockets". Mivel az én világnézetem ezzel erősen ellentétes, igy hezitálásomat látva expozálta ezüst fegyverét a zsebében. Mivel alig engedte látni én meg úgy gondoltam, hogy ez még nem elég erős érvelés, felszólitottam, hogy legalább mutassa meg rendesen azt a stukkert. Ennek az volt az oka, hogy szerettem volna ha valami ilyesmi lesz a dolog vége:
http://www.youtube.com/watch?v=uR5jufwSqm8
Sajnos a rámszegezett stukker már eléggé stukker alakú volt, de legalább nem csokipisztollyal raboltak ki. Közben a klasszikus műveltségét hatékonyan titkoló másik tesó türelmetlenre váltott és elkezdte kiforgatni a zsebeimet. Próbáltam mondani szerencsétlenkémnek, hogy csak az egyetemi algebra jegyzetem van a táskámban de aztán rájöttem, hogy ezen három szó bizonyára csak zavarba hozta az intellektuális fölényükre oly érzékeny komákat. Meg persze hazudtam, mert az esernyőm is a táskámban volt, de azt hiszem ez hibahatáron belül van. Persze lenyúlták a tárcámat is, volt benne kemény negyven dollár abból már kemény kamufukszokat villanthatnak a buláiknak. Megszabaditottak továbbá az útlevelemtől is, ami ugyan a feketepiacon jó pénzt ér, de az úriemberek professzionalizmusából itélve vajmi kevés esélyt látok rá, hogy ez nekik hasznot fog generálni. Ezzel véget is ért a számukra hasznos zsákmány (figyelem 40$+útlevél, hülyének is megéri..), ellentétben nekem csak itt kezdődik a java. Metrókártya, jogositvány, itteni eübiztositási kártya, diákigazolvány, két bankkártya (természetesen azonnal letiltva) bizony az enyészeté. Amekkora pro-k voltak a lelkeim azt hálaégnek elfelejtették észrevenni, hogy a karomon ott figyel a Citizen karórám, kifejlett Persuasion skill-emnek köszönhetően pedig meggyőztem őket róla, hogy a telefonom szart se ér úgyhogy akár nálam is hagyhatják (hogy ezekután az algebra jegyzettel miért nem jártam sikerrel azt csak a jó ég tudja, mindenesetre ha meglátom egy konferencián a csávót, akkor atomonként porlasztom le a fejét az biztos).
Ez azért volt ügyes húzás a részükről mert azonnal tudtam hivni a 911-et. Ott persze rögtön jött a hogy hivnak, betűzze szokásos ötperces tragikomédia ahogy minden alkalommal ha valami hivatalos-félhivatalos szervet fel kell hivnom, de ennek ellenére két-három perc alatt ott teremtek a zsaruk, felállitották a perimetert (magyarul lezártak pár környező utcát). Természetesen ha az amúgy lábon elrohanó barátaim autóba pattantak akkor ez nem sokat ér, de érdekes módon ez nem is nagyon érdekelt inkább azon pörgött az agyam, hogy hogyan kéne a helyzetet megoldani. Egy ideig beszélgettem a közegekkel, illetve papirokat töltögettem ki, bár igazolni azt nem tudtam magamat, de láthatóan nem is kellett. Aztán jött a végleges esti vendéglátóm, Detective Wilson, aki aztán később felvette a vallomásomat meg jegyzőkönyvet készitett. De előbb még jött a füles, hogy valakit lekapcsolatk úgyhogy el kellett furikázni azonositani az illetőt. És és és... szerintem ő volt. Én csak az egyiket láttam (akinél a stukker volt), ugyanaz a ratyi legénybajusz és ugyanaz az arckifejezés, de 1000%ig nem mernék megesküdni rá. Az ember azt hinné hogy ilyenkor 100 000 közül is felismerné, de egyszerűen annyira gyorsan történik minden, hogy nem sajnos egy csomó részletre nem emlékszem. Mivel azért 90%ig biztos voltam benne ráadásul volt egy pár kisérteties egyezés ezért igent mondtam, igy beszállitották barátomat a hűvösre (igazából nem volt meglepődve rajta, hogy bevitték szal a volt vaj a füle mögött).
Ezután a következő két órát a rendőrkapitányságon töltöttem, vallomást rögzitettem felsoroltam az elvesztett értékeimet, bekarikáztam a pisztoly tipusát, stb. Le kell szögeznem, hogy baromi kedvesek voltak a zsaruk, mindenben segitőkészek voltak és a végén aztán hazavittek én meg csak elájultam kábé már az álmosságtól, pedig a java csak ezután jött. Az egész rohadt másnapot és további egy napot papirok/bankkártya vadászattal töltöttem. Arra is rájöttem, hogy ha kirabolnak, akkor hirtelen minden állami szerv úgy érzi, hogy akkor ő is kirabolhat egy kicsit. A diákigazolvány elvesztéséért 20$ büntetés(!) befizetése ellenében adnak újat, a rendőrségi jegyzőkönyv megszerzése 11$-ba fáj, mig az útlevélhez igazolványképet késziteni szintén 10$-ral apasztja le az ember számláját. Persze metrókártyát újra venni kellett, volt egy olyan 4 órás kiruccanásom a nagykövetségre is ami persze ordas messze van. Apropó kis tanulság. Nem csak a Hollandok küldenek el a búsba magabiztosan ha valamiről megkérdezed hogy merre van és valójában csak 20 méterre. Igy kötöttem ki egy óra séta után egy erdő közepén, amikorra már elviselhetetlenné vált az érzés, hogy valószinűleg kurva rossz irányba mehetek. Sebaj, rükverc be, vissza az elejére újabb embert megkérdez, de neki már nem hisz csak a google map-nek az ipodján, megy ez kérem szépen. A nagykövetségen rendesek voltak lecsocsiztam a portással, egy óra alatt meg is kaptam az ideiglenes útlevelemet, amivel majd haza tudok menni, hogy aztán otthon az elejéről kezdhessem az új útlevél új vizum folyamatot. Persze karácsonykor, úgy a móka.
Pár nap múlva érkezett egy levél amiben a rendőrség felajánlotta az ingyenes áldozati lelkisegély szolgálatot. Nem mondom hogy a legjobb érzésekkel rohangáltam abban a pár napban (őszintén megvallva elég rohadt egy érzés), de azért arra talán mégse volt szükségem. Másnap házhoz jött(!) egy nyomozó tájékoztatni, hogy őt jelölték ki investigator-nek, megadta az emailcimét és mondta, hogy ha bármi eszembe jut irjak neki.
Tömören egyelőre ennyi az én történetem. Vannak szerencsés elemei is például, hogy a laptopom már a táskámban volt amikor eszembe jutott, hogy otthon már úgyse fogok dolgozni csak húzná a vállamat ezért kivettem. Persze a leginkább zavaró az egészben az, hogy azon kivül hogy mostantól ha két széplelkű róza jön felém kapucniban a versmondó gyűlésről kapucniban én futok mint a gyalogkakukk (bipbip), nem tudnék másként csinálni semmit. Hiába amatőrök és hiába lőné tökön jó eséllyel saját magát egyszerűen továbbra sem éri meg 10% kockázat se. Ráadásul az ha Jason Statham uzival plazmává lövi a felsőtestem az egy halál, de hogy két szaros amatőr tinédzser lőjjön le mert megijednek az rangon aluli:)
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Akit érdekel szerény személyem, az 20án valószinűleg a Tatuban megtekinthet úgyanis egy hét múlva ilyenkor már bőven úton leszek haza, hacsak az időjárás másként nem gondolja de akkor nagyon megverem:) Ha lehet akkor a megjelenési szándékról kérek visszajelzést, hogy legalább sejtsem mennyi főre kell foglalni. Pliiz:)
Történetem tipikus, hosszú nap után az irodában későn indultam haza. Ilyenkor már a szokásos buszom nem jár csak egy másik ami pár sarokkal arrébb rak le. Nem egy nagy séta, de arra bőven elég hogy az ember befusson két véletlenszerűen áldozatra vadászó takony kezei közé. Kábé egy utcát sétáltam ugyanis amikor az egyik utcából két hát nem kötögető nagymama forma bukkant elő, de ekkor még csak a távolból. Aztán egyszer csak az egyik elém vágott a bokron keresztül és ékes dominikai angolságával tömören beavatott világnézetébe miszerint "empty your pockets". Mivel az én világnézetem ezzel erősen ellentétes, igy hezitálásomat látva expozálta ezüst fegyverét a zsebében. Mivel alig engedte látni én meg úgy gondoltam, hogy ez még nem elég erős érvelés, felszólitottam, hogy legalább mutassa meg rendesen azt a stukkert. Ennek az volt az oka, hogy szerettem volna ha valami ilyesmi lesz a dolog vége:
http://www.youtube.com/watch?v=uR5jufwSqm8
Sajnos a rámszegezett stukker már eléggé stukker alakú volt, de legalább nem csokipisztollyal raboltak ki. Közben a klasszikus műveltségét hatékonyan titkoló másik tesó türelmetlenre váltott és elkezdte kiforgatni a zsebeimet. Próbáltam mondani szerencsétlenkémnek, hogy csak az egyetemi algebra jegyzetem van a táskámban de aztán rájöttem, hogy ezen három szó bizonyára csak zavarba hozta az intellektuális fölényükre oly érzékeny komákat. Meg persze hazudtam, mert az esernyőm is a táskámban volt, de azt hiszem ez hibahatáron belül van. Persze lenyúlták a tárcámat is, volt benne kemény negyven dollár abból már kemény kamufukszokat villanthatnak a buláiknak. Megszabaditottak továbbá az útlevelemtől is, ami ugyan a feketepiacon jó pénzt ér, de az úriemberek professzionalizmusából itélve vajmi kevés esélyt látok rá, hogy ez nekik hasznot fog generálni. Ezzel véget is ért a számukra hasznos zsákmány (figyelem 40$+útlevél, hülyének is megéri..), ellentétben nekem csak itt kezdődik a java. Metrókártya, jogositvány, itteni eübiztositási kártya, diákigazolvány, két bankkártya (természetesen azonnal letiltva) bizony az enyészeté. Amekkora pro-k voltak a lelkeim azt hálaégnek elfelejtették észrevenni, hogy a karomon ott figyel a Citizen karórám, kifejlett Persuasion skill-emnek köszönhetően pedig meggyőztem őket róla, hogy a telefonom szart se ér úgyhogy akár nálam is hagyhatják (hogy ezekután az algebra jegyzettel miért nem jártam sikerrel azt csak a jó ég tudja, mindenesetre ha meglátom egy konferencián a csávót, akkor atomonként porlasztom le a fejét az biztos).
Ez azért volt ügyes húzás a részükről mert azonnal tudtam hivni a 911-et. Ott persze rögtön jött a hogy hivnak, betűzze szokásos ötperces tragikomédia ahogy minden alkalommal ha valami hivatalos-félhivatalos szervet fel kell hivnom, de ennek ellenére két-három perc alatt ott teremtek a zsaruk, felállitották a perimetert (magyarul lezártak pár környező utcát). Természetesen ha az amúgy lábon elrohanó barátaim autóba pattantak akkor ez nem sokat ér, de érdekes módon ez nem is nagyon érdekelt inkább azon pörgött az agyam, hogy hogyan kéne a helyzetet megoldani. Egy ideig beszélgettem a közegekkel, illetve papirokat töltögettem ki, bár igazolni azt nem tudtam magamat, de láthatóan nem is kellett. Aztán jött a végleges esti vendéglátóm, Detective Wilson, aki aztán később felvette a vallomásomat meg jegyzőkönyvet készitett. De előbb még jött a füles, hogy valakit lekapcsolatk úgyhogy el kellett furikázni azonositani az illetőt. És és és... szerintem ő volt. Én csak az egyiket láttam (akinél a stukker volt), ugyanaz a ratyi legénybajusz és ugyanaz az arckifejezés, de 1000%ig nem mernék megesküdni rá. Az ember azt hinné hogy ilyenkor 100 000 közül is felismerné, de egyszerűen annyira gyorsan történik minden, hogy nem sajnos egy csomó részletre nem emlékszem. Mivel azért 90%ig biztos voltam benne ráadásul volt egy pár kisérteties egyezés ezért igent mondtam, igy beszállitották barátomat a hűvösre (igazából nem volt meglepődve rajta, hogy bevitték szal a volt vaj a füle mögött).
Ezután a következő két órát a rendőrkapitányságon töltöttem, vallomást rögzitettem felsoroltam az elvesztett értékeimet, bekarikáztam a pisztoly tipusát, stb. Le kell szögeznem, hogy baromi kedvesek voltak a zsaruk, mindenben segitőkészek voltak és a végén aztán hazavittek én meg csak elájultam kábé már az álmosságtól, pedig a java csak ezután jött. Az egész rohadt másnapot és további egy napot papirok/bankkártya vadászattal töltöttem. Arra is rájöttem, hogy ha kirabolnak, akkor hirtelen minden állami szerv úgy érzi, hogy akkor ő is kirabolhat egy kicsit. A diákigazolvány elvesztéséért 20$ büntetés(!) befizetése ellenében adnak újat, a rendőrségi jegyzőkönyv megszerzése 11$-ba fáj, mig az útlevélhez igazolványképet késziteni szintén 10$-ral apasztja le az ember számláját. Persze metrókártyát újra venni kellett, volt egy olyan 4 órás kiruccanásom a nagykövetségre is ami persze ordas messze van. Apropó kis tanulság. Nem csak a Hollandok küldenek el a búsba magabiztosan ha valamiről megkérdezed hogy merre van és valójában csak 20 méterre. Igy kötöttem ki egy óra séta után egy erdő közepén, amikorra már elviselhetetlenné vált az érzés, hogy valószinűleg kurva rossz irányba mehetek. Sebaj, rükverc be, vissza az elejére újabb embert megkérdez, de neki már nem hisz csak a google map-nek az ipodján, megy ez kérem szépen. A nagykövetségen rendesek voltak lecsocsiztam a portással, egy óra alatt meg is kaptam az ideiglenes útlevelemet, amivel majd haza tudok menni, hogy aztán otthon az elejéről kezdhessem az új útlevél új vizum folyamatot. Persze karácsonykor, úgy a móka.
Pár nap múlva érkezett egy levél amiben a rendőrség felajánlotta az ingyenes áldozati lelkisegély szolgálatot. Nem mondom hogy a legjobb érzésekkel rohangáltam abban a pár napban (őszintén megvallva elég rohadt egy érzés), de azért arra talán mégse volt szükségem. Másnap házhoz jött(!) egy nyomozó tájékoztatni, hogy őt jelölték ki investigator-nek, megadta az emailcimét és mondta, hogy ha bármi eszembe jut irjak neki.
Tömören egyelőre ennyi az én történetem. Vannak szerencsés elemei is például, hogy a laptopom már a táskámban volt amikor eszembe jutott, hogy otthon már úgyse fogok dolgozni csak húzná a vállamat ezért kivettem. Persze a leginkább zavaró az egészben az, hogy azon kivül hogy mostantól ha két széplelkű róza jön felém kapucniban a versmondó gyűlésről kapucniban én futok mint a gyalogkakukk (bipbip), nem tudnék másként csinálni semmit. Hiába amatőrök és hiába lőné tökön jó eséllyel saját magát egyszerűen továbbra sem éri meg 10% kockázat se. Ráadásul az ha Jason Statham uzival plazmává lövi a felsőtestem az egy halál, de hogy két szaros amatőr tinédzser lőjjön le mert megijednek az rangon aluli:)
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Akit érdekel szerény személyem, az 20án valószinűleg a Tatuban megtekinthet úgyanis egy hét múlva ilyenkor már bőven úton leszek haza, hacsak az időjárás másként nem gondolja de akkor nagyon megverem:) Ha lehet akkor a megjelenési szándékról kérek visszajelzést, hogy legalább sejtsem mennyi főre kell foglalni. Pliiz:)
2010. november 27., szombat
Pulykaholokauszt
Szerbusztok kedvenc feleim, az alábbiakban egy népirtás történetét fogom megosztani veletek, amit errefelé hálaadásnak becéznek. Gondolom hozzám hasonlóan átlag Európaiként mindenki annyit tud erről, hogy legyaknak egy rakat gigantikusra hizlalt pulykát és megeszik. Nagyjából erről is van szó, de azért egy kicsit talán többről is.
Bár ugyan amerikai karácsonyon még nem voltam (és a tervek szerint nem is leszek ha csak közbe nem jön valami), de ha jól vettem ki ez itt egy egész szezon amikor minden hétre jut valamilyen indok hogy degeszre zabálják magukat:)
Akkor az elejétől. Egy olyan két hónapja éppen egy etióp étteremben falatoztam a kenyérgöngyöleggel feltunkolandó piros illetve zöld izét amikor szóbakerült a hálaadás. Tőlem is megkérdezték, hogy mit szándékozom csinálni és miután jobb hiján azt a választ adtam, hogy nem tudom rögtön mindenkinek fontos lett, hogy nehogy már egyedül legyek hálaadáskor. Én hiába kapálóztam, hogy miután soha az életben nem ünnepeltem még thanksgiving-et, ezért valahogy túl élem az idén is ha úgy adódik, nem volt mese. A leggyorsabb Mickey barátom volt, meghivott a családi thanksgiving-re. Nekik egyébként még dúsabb a szezonjuk mivel zsidók és ugye Chanuka is van a világon most éppen jövő szerdán. Ez már csak azért is jó választás volt mert ők Marylandiek és igy nem kellett utaznom (később Ariel is meghivott New Yorkba, de oda majd inkább januárban megyek a Qualifying exam után).
Én azt hittem hogy ez egy esti mulatság ezért kicsit meglepett amikor bejelentette, hogy délután kettőkor fölszed a ház előtt kocsival. Arra előre figyelmeztetett, hogy nagyon nagy gyomorkapacitásra lesz szükségem ezért csak három tojásos hagymás sajtos omlettet reggeliztem úgy dél környékén amikor felkeltem (igen itt szünet van és ezért délig alszom, persze általában hajnal négytől). A metrónál felszedtük még Mickey barátnőjét és unokatesóját aztán irány volt a Salins családi rezidencia. Mickey anyukájának meghatározó gyerekkori élménye valószinűleg az Aliz csodaországban volt, elképesztő méretű relikviagyűjteményük van, gyakorlatilag akármerre néztem beboritották a lakást az Alizos porcelánok, teáskancsók, mütyürök satöbbi. Kiderült hogy a nagyszülők sem restek, a helyi Lewis Caroll club oszlopos tagjai.
Mint kiderült az eseményre 23 meghivott volt hivatalos igy az étkezőben már egy benga nagy megteritett asztal várt. Eleinte kicsit idegennek éreztem magam de aztán hamar feloldódtam mert borzasztóan kedvesek voltak velem és a tévében ment a foci (hálaadáskor hagyomány hogy a Detroit játszik valakivel és a sok éves átlag szerint általában kikap) igy rögtön lespannoltam Teddel aki az apuka másodunoka testvére (nem, nem volt Have you met Ted?:)) Rájöttem, hogy baromi könnyű az amerikai férfiakkal megtörni a jeget focimeccs nézés közben, és még csak magasröptű szókincs sem kell hozzá, elég az hogy "Ohhh man, you gotta make that catch" vagy "Ohh dear what a terrible defence" de ha őket is be akarod vonni a beszélgetésbe lehet próbálkozni az "I don't like Detroit's defence this year" és hasonló variánsokkal a sikár már már garantált.
Közben kiraktak egy csomó sajtot az asztalra úgyhogy rögtön meg is nyitottam a táplálkozást ami ezek után este 9ig tartott. Hamarosan megérkezett a nagypapa, aki rögtön el is kezdte magyarázni, hogy nehogy elhiggyek bármit is a TV-nek mert a republikánusok és a demokraták tulajdonképpen ugyanaz a párt. Hát én mindenkinek elhiszek mindent:) Érdekes egyébként hogy egy csomóan tudják hogy Budapest anno két város volt, a szomorúbb az hogy sokan úgy hiszik, hogy még mindig az, ezért néha kapok ilyen kérdéseket, hogy akkor én most Budáról vagy Pestről jottem-e:). Meglepő mód egyébként tényleg tudják a magyar származású tudósokról hogy magyar származásúak és ezért rendszeresen felhozzák, hogy fúú hát a magyarok matematikában azok nagyon... és ez tökjó:)
A család egyébként szép szerteágazó, amerikában még mindig gyakori, hogy valakinek 4+ testvére legyen itt egy idő után elvesztettem a fonalat hogy ki kinek a kije. Azt tudom, hogy volt két Heidi, mindkettő boldog leszbikus párkapcsolatban él és egy kicsit sem volt fura az első két perc után baromi jót beszélgettem mindkettővel, hiába, nem mindenkibe jutott egy kis Steiner Kristóf. Érdekes hogy az egyik Heidi két gyerek után váltott csapatot, de ugye vannak furcsa átigazolások egy szezonban:).
Még nem is beszéltem Mickey kishugáról aki egy 8 éves energiabomba, nem is tudom minek kutatjuk a magfúziót elég lenne csak gyerekek energiájára rákapcsolni valami leszivót. Amikor megérkeztünk diszkózni kellett mert az egyik szobában felállitott egy diszkógömböt és kijelentette, hogy buli van. Aztán ennek záros időn belül vége lett, mert az Excelben elkészitett feladatjegyzéke szerint egy csomó dolga volt. Megállás nélkül pörgött dumált 8 órát úgy hogy amikor 10kor a 15. kártyatrükk után szóltak neki hogy ideje aludni csak annyit mondott, hogy ok, I'll turn myself off:) (de nem volt meggyőző:) ). Ő találta ki a 23 ember ültetési rendjét névre szóló cetliket gyártott, majd le is ellenőrizte hogy mindenki jó helyre ült-e le.
Mielőtt beindult volna az igazi táplálkozás, körbementünk az asztalon és mindenki elmondta, hogy éppen miért hálás az életben. Nem vitték túlzásba nem volt nyálas, nekem ki fejeztten tetszett. A nagypapa a nagymamának adott hálát, mert "ő még mindig minden nap főz a férjének ami ritkaságszámba megy ebben az országban". Ami engem illet én megköszöntem, hogy ott lehettem. Na és innentől elszabadult az étkezési armageddon, én azt hiszem a saját térfogatom kétszeresét gyömöszöltem a gyomromba, aztán amikor már nagyon kész voltam rám szóltak, hogy most pihenjek mert mindjárt desszert:) Egyszerűen semmit nem találtam ami ne izlett volna:) Közben rátaláltam egy üveg nagyon jó kaliforniai borra, úgyhogy mostmár bizton állithatom, hogy itt is baromi jó borokat tudnak csinálni.
Az este hátra lévő részében leginkább beszélgettünk mindenféléről. Nagyon pozitiv meglepetésként ért, hogy teljesen kiegyensúlyozottak voltak történelmi kérdésekben, teljesen nyitottak voltak más népek történelmi sérelmeire is, a mérsékelt iszlámmal sincsen az égvilágon semmi bajuk. Az egyik lány éppen arról panaszkodott, hogy amikor Izraelben volt (az amerikai zsidók életükben egyszer ingyen tanulmányútra mehetnek Izraelbe) akkor rendszeresen kioktatták, hogy ne hivja palesztinoknak a palesztinokat mert hogy olyan nincsen hogy Palesztina, ő meg teljesen ki volt ezen akadva, hogy mennyire gáz.
A végén aztán segitettem leszedni az asztalokat meg levinni őket a pincébe, cserébe Mickey apukája megtanitott, hogyan kell a baseball ütővel suhintani (persze labdával gondolom biztos nehezebb:) ), sőt még kaptam is tőle egy softballt. Ő most éppen nem játszik, mivel...figyelem...eltörte a szemét! Sajnos ez nem olyan vicces mint amilyennek hangzik kapott egy softball headshot-ot a szemére úgy hogy szürkehályogja lett, megrepedt a retinája és széttört a csont a szemüreg környékén, úgyhogy két rekonstrukciós műtét is vár szegényre. Búcsúzóul kaptam még Chanuka geltet (csoki pénzérmék) ajándékba aztán Mickey hazafuvarozott én pedig nekiláttam emészteni...
Bár ugyan amerikai karácsonyon még nem voltam (és a tervek szerint nem is leszek ha csak közbe nem jön valami), de ha jól vettem ki ez itt egy egész szezon amikor minden hétre jut valamilyen indok hogy degeszre zabálják magukat:)
Akkor az elejétől. Egy olyan két hónapja éppen egy etióp étteremben falatoztam a kenyérgöngyöleggel feltunkolandó piros illetve zöld izét amikor szóbakerült a hálaadás. Tőlem is megkérdezték, hogy mit szándékozom csinálni és miután jobb hiján azt a választ adtam, hogy nem tudom rögtön mindenkinek fontos lett, hogy nehogy már egyedül legyek hálaadáskor. Én hiába kapálóztam, hogy miután soha az életben nem ünnepeltem még thanksgiving-et, ezért valahogy túl élem az idén is ha úgy adódik, nem volt mese. A leggyorsabb Mickey barátom volt, meghivott a családi thanksgiving-re. Nekik egyébként még dúsabb a szezonjuk mivel zsidók és ugye Chanuka is van a világon most éppen jövő szerdán. Ez már csak azért is jó választás volt mert ők Marylandiek és igy nem kellett utaznom (később Ariel is meghivott New Yorkba, de oda majd inkább januárban megyek a Qualifying exam után).
Én azt hittem hogy ez egy esti mulatság ezért kicsit meglepett amikor bejelentette, hogy délután kettőkor fölszed a ház előtt kocsival. Arra előre figyelmeztetett, hogy nagyon nagy gyomorkapacitásra lesz szükségem ezért csak három tojásos hagymás sajtos omlettet reggeliztem úgy dél környékén amikor felkeltem (igen itt szünet van és ezért délig alszom, persze általában hajnal négytől). A metrónál felszedtük még Mickey barátnőjét és unokatesóját aztán irány volt a Salins családi rezidencia. Mickey anyukájának meghatározó gyerekkori élménye valószinűleg az Aliz csodaországban volt, elképesztő méretű relikviagyűjteményük van, gyakorlatilag akármerre néztem beboritották a lakást az Alizos porcelánok, teáskancsók, mütyürök satöbbi. Kiderült hogy a nagyszülők sem restek, a helyi Lewis Caroll club oszlopos tagjai.
Mint kiderült az eseményre 23 meghivott volt hivatalos igy az étkezőben már egy benga nagy megteritett asztal várt. Eleinte kicsit idegennek éreztem magam de aztán hamar feloldódtam mert borzasztóan kedvesek voltak velem és a tévében ment a foci (hálaadáskor hagyomány hogy a Detroit játszik valakivel és a sok éves átlag szerint általában kikap) igy rögtön lespannoltam Teddel aki az apuka másodunoka testvére (nem, nem volt Have you met Ted?:)) Rájöttem, hogy baromi könnyű az amerikai férfiakkal megtörni a jeget focimeccs nézés közben, és még csak magasröptű szókincs sem kell hozzá, elég az hogy "Ohhh man, you gotta make that catch" vagy "Ohh dear what a terrible defence" de ha őket is be akarod vonni a beszélgetésbe lehet próbálkozni az "I don't like Detroit's defence this year" és hasonló variánsokkal a sikár már már garantált.
Közben kiraktak egy csomó sajtot az asztalra úgyhogy rögtön meg is nyitottam a táplálkozást ami ezek után este 9ig tartott. Hamarosan megérkezett a nagypapa, aki rögtön el is kezdte magyarázni, hogy nehogy elhiggyek bármit is a TV-nek mert a republikánusok és a demokraták tulajdonképpen ugyanaz a párt. Hát én mindenkinek elhiszek mindent:) Érdekes egyébként hogy egy csomóan tudják hogy Budapest anno két város volt, a szomorúbb az hogy sokan úgy hiszik, hogy még mindig az, ezért néha kapok ilyen kérdéseket, hogy akkor én most Budáról vagy Pestről jottem-e:). Meglepő mód egyébként tényleg tudják a magyar származású tudósokról hogy magyar származásúak és ezért rendszeresen felhozzák, hogy fúú hát a magyarok matematikában azok nagyon... és ez tökjó:)
A család egyébként szép szerteágazó, amerikában még mindig gyakori, hogy valakinek 4+ testvére legyen itt egy idő után elvesztettem a fonalat hogy ki kinek a kije. Azt tudom, hogy volt két Heidi, mindkettő boldog leszbikus párkapcsolatban él és egy kicsit sem volt fura az első két perc után baromi jót beszélgettem mindkettővel, hiába, nem mindenkibe jutott egy kis Steiner Kristóf. Érdekes hogy az egyik Heidi két gyerek után váltott csapatot, de ugye vannak furcsa átigazolások egy szezonban:).
Még nem is beszéltem Mickey kishugáról aki egy 8 éves energiabomba, nem is tudom minek kutatjuk a magfúziót elég lenne csak gyerekek energiájára rákapcsolni valami leszivót. Amikor megérkeztünk diszkózni kellett mert az egyik szobában felállitott egy diszkógömböt és kijelentette, hogy buli van. Aztán ennek záros időn belül vége lett, mert az Excelben elkészitett feladatjegyzéke szerint egy csomó dolga volt. Megállás nélkül pörgött dumált 8 órát úgy hogy amikor 10kor a 15. kártyatrükk után szóltak neki hogy ideje aludni csak annyit mondott, hogy ok, I'll turn myself off:) (de nem volt meggyőző:) ). Ő találta ki a 23 ember ültetési rendjét névre szóló cetliket gyártott, majd le is ellenőrizte hogy mindenki jó helyre ült-e le.
Mielőtt beindult volna az igazi táplálkozás, körbementünk az asztalon és mindenki elmondta, hogy éppen miért hálás az életben. Nem vitték túlzásba nem volt nyálas, nekem ki fejeztten tetszett. A nagypapa a nagymamának adott hálát, mert "ő még mindig minden nap főz a férjének ami ritkaságszámba megy ebben az országban". Ami engem illet én megköszöntem, hogy ott lehettem. Na és innentől elszabadult az étkezési armageddon, én azt hiszem a saját térfogatom kétszeresét gyömöszöltem a gyomromba, aztán amikor már nagyon kész voltam rám szóltak, hogy most pihenjek mert mindjárt desszert:) Egyszerűen semmit nem találtam ami ne izlett volna:) Közben rátaláltam egy üveg nagyon jó kaliforniai borra, úgyhogy mostmár bizton állithatom, hogy itt is baromi jó borokat tudnak csinálni.
Az este hátra lévő részében leginkább beszélgettünk mindenféléről. Nagyon pozitiv meglepetésként ért, hogy teljesen kiegyensúlyozottak voltak történelmi kérdésekben, teljesen nyitottak voltak más népek történelmi sérelmeire is, a mérsékelt iszlámmal sincsen az égvilágon semmi bajuk. Az egyik lány éppen arról panaszkodott, hogy amikor Izraelben volt (az amerikai zsidók életükben egyszer ingyen tanulmányútra mehetnek Izraelbe) akkor rendszeresen kioktatták, hogy ne hivja palesztinoknak a palesztinokat mert hogy olyan nincsen hogy Palesztina, ő meg teljesen ki volt ezen akadva, hogy mennyire gáz.
A végén aztán segitettem leszedni az asztalokat meg levinni őket a pincébe, cserébe Mickey apukája megtanitott, hogyan kell a baseball ütővel suhintani (persze labdával gondolom biztos nehezebb:) ), sőt még kaptam is tőle egy softballt. Ő most éppen nem játszik, mivel...figyelem...eltörte a szemét! Sajnos ez nem olyan vicces mint amilyennek hangzik kapott egy softball headshot-ot a szemére úgy hogy szürkehályogja lett, megrepedt a retinája és széttört a csont a szemüreg környékén, úgyhogy két rekonstrukciós műtét is vár szegényre. Búcsúzóul kaptam még Chanuka geltet (csoki pénzérmék) ajándékba aztán Mickey hazafuvarozott én pedig nekiláttam emészteni...
2010. november 12., péntek
Kampány
Sziasztok,
Végre sikerült megszereznem a képet rólam és a poszteremről:
Szerintem továbbra sem túl vicces, de a többieknek nagyon tetszett. Elvileg azon alapul ez a kifinomult népi humor, hogy a hatóságok rendszeresen zaklatják a külföldieket kivéve ha az illető fehér. Szintén elrejtettem egy célzást a bevándorlási procedúrával járó papirmunka mennyiségére kiváncsi vagyok megtaláljátok-e:)
Kicsit más. Lehet néhányan hallottatok róla, hogy félidős választások voltak, ami azt jelenti, hogy az elnökön kivül az összes anyámtyúkja tisztségre választanak, úgyhogy ennek apropóján mesélek egy kicsit a helyi választási szokásokról. (Magának a választási rendszernek lehet, hogy nálam jóval avatottabb szakértői vannak a kedves olvasóközönségben úgyhogy inkább arról lesz szó, hogy az egyszerű emberek szintjére hogy csapódik ez le). Az első lényeges különbség, hogy ugye otthon az ember ha teheti szarik bele a politikába, itt ez pont forditva van. Az emberek általában sokkal inkább a magukénak érzik a politikát, sokkal inkább érzik úgy, hogy a saját életükről döntenek ezért erős megvetés övezi azt aki nem megy el szavazni. Ennek ellenére folyamatosan mindent átható "menj el szavazni" kampány van, az embert kábé napi 2-3x megállitják az utcán hogy el fog-e menni szavazni és ha nemet mond akkor megpróbálják meggyőzni. A szavazás után mindenki kap egy kis "I voted" kitűzőt amit utána egy napig büszkén is visel. Tényleg megdöbbentő, de itt a legtöbben nem kivülállóként tekintenek a politikára hanem önmagukat is részesének érzik a folyamatnak.
El tudja valaki képzelni hogy otthon valaki önszántából kitegyen a kertjébe egy benga MSZP zászlót (és most tekintsünk el attól, hogy ez akár még az egészségre is károsnak bizonyulhat)? Na itt egy csomó kert tele volt hirdetésekkel kertitörpék tartották a jelöltek posztereit és nem csak a szenátor vagy a konkresszusi hanem akár az ügyész (state's attorney) neveit is. Igen, itt az ügyészt nem kilenc évre nevezik ki hanem kifejezetten közvetlenül választják az emberek.
A kampány maga mindent alulmúlóan mocskos és negativ. A magyar politika ehhez képest majdnem babazsúrnak nevezhető. A kampányhirdetések nagy része kifejezetten lejárató jellegű, gondterhelt kismamák panaszkodnak a pelenka megemelt adójáról, öreg nénik vádolják a másikat az ördöggel való kacérkodással, stb. Egy jó példa az amit minden Maryland-i youtube felhasználónak kellett egy hónapon át naponta 4x-5x elszenvednie:
http://www.youtube.com/watch?v=POKRrJgR2lk&feature=player_embedded
Aztán persze voltak ilyenből rettentő buták is, ebből kaptok egy best of-ot most:). Az első az "evil sheep commercial", amit egy bizonyos Carly Fiorina nevű jelölt kampánycsapata követett el. Igen természetesen Kaliforniában. És igen, nem ez a hölgy eredeti neve:). A hölgyemény egyébként szorosan kötődik az e-bay alapitóihoz és nem kevés pénzt ölt a saját kampányába aminek aztán csúnya pofára esés lett a vége. Viszont egyúttal Schwarzenegger már nem kormányzó, úgyhogy az Expendables 2-ben már mehet majd ő is ugrálni a dzsungelbe:) Na tehát a reklám (a közepe kevésbé érdekes, a vége üt):
http://www.youtube.com/watch?v=KRY7wBuCcBY
Természetesen van aki a terror kártyát játsza ki, hmmm ötletes:)
http://www.youtube.com/watch?v=umTITWQuXwY&feature=player_embedded
Aztán van aki Tony Soprano-t is belekeveri a buliba:
http://www.youtube.com/watch?v=eocJHtBVLyI
Végül egy igazi alabamai keménylegény, aki shotgunnal ad nyomatékot a mondanivalójának:)
http://www.youtube.com/watch?v=jU7fhIO7DG0
No mostanra ennyi, de most hamar fogok jelentkezni irok majd a pénzügyekről, egy átlagos hetemről és talán a lakótársakról is majd még valamit:)
U.i.: Matthew Temba barátomnak köszönhetően már rapper nevem is van:
pampampampam
Oh yeah I'm Z-Money muddafuckaz!
A barátaim viszont továbbra us szólithatnak csak BigZ-nek:)
Végre sikerült megszereznem a képet rólam és a poszteremről:
Kicsit más. Lehet néhányan hallottatok róla, hogy félidős választások voltak, ami azt jelenti, hogy az elnökön kivül az összes anyámtyúkja tisztségre választanak, úgyhogy ennek apropóján mesélek egy kicsit a helyi választási szokásokról. (Magának a választási rendszernek lehet, hogy nálam jóval avatottabb szakértői vannak a kedves olvasóközönségben úgyhogy inkább arról lesz szó, hogy az egyszerű emberek szintjére hogy csapódik ez le). Az első lényeges különbség, hogy ugye otthon az ember ha teheti szarik bele a politikába, itt ez pont forditva van. Az emberek általában sokkal inkább a magukénak érzik a politikát, sokkal inkább érzik úgy, hogy a saját életükről döntenek ezért erős megvetés övezi azt aki nem megy el szavazni. Ennek ellenére folyamatosan mindent átható "menj el szavazni" kampány van, az embert kábé napi 2-3x megállitják az utcán hogy el fog-e menni szavazni és ha nemet mond akkor megpróbálják meggyőzni. A szavazás után mindenki kap egy kis "I voted" kitűzőt amit utána egy napig büszkén is visel. Tényleg megdöbbentő, de itt a legtöbben nem kivülállóként tekintenek a politikára hanem önmagukat is részesének érzik a folyamatnak.
El tudja valaki képzelni hogy otthon valaki önszántából kitegyen a kertjébe egy benga MSZP zászlót (és most tekintsünk el attól, hogy ez akár még az egészségre is károsnak bizonyulhat)? Na itt egy csomó kert tele volt hirdetésekkel kertitörpék tartották a jelöltek posztereit és nem csak a szenátor vagy a konkresszusi hanem akár az ügyész (state's attorney) neveit is. Igen, itt az ügyészt nem kilenc évre nevezik ki hanem kifejezetten közvetlenül választják az emberek.
A kampány maga mindent alulmúlóan mocskos és negativ. A magyar politika ehhez képest majdnem babazsúrnak nevezhető. A kampányhirdetések nagy része kifejezetten lejárató jellegű, gondterhelt kismamák panaszkodnak a pelenka megemelt adójáról, öreg nénik vádolják a másikat az ördöggel való kacérkodással, stb. Egy jó példa az amit minden Maryland-i youtube felhasználónak kellett egy hónapon át naponta 4x-5x elszenvednie:
http://www.youtube.com/watch?v=POKRrJgR2lk&feature=player_embedded
Aztán persze voltak ilyenből rettentő buták is, ebből kaptok egy best of-ot most:). Az első az "evil sheep commercial", amit egy bizonyos Carly Fiorina nevű jelölt kampánycsapata követett el. Igen természetesen Kaliforniában. És igen, nem ez a hölgy eredeti neve:). A hölgyemény egyébként szorosan kötődik az e-bay alapitóihoz és nem kevés pénzt ölt a saját kampányába aminek aztán csúnya pofára esés lett a vége. Viszont egyúttal Schwarzenegger már nem kormányzó, úgyhogy az Expendables 2-ben már mehet majd ő is ugrálni a dzsungelbe:) Na tehát a reklám (a közepe kevésbé érdekes, a vége üt):
http://www.youtube.com/watch?v=KRY7wBuCcBY
Természetesen van aki a terror kártyát játsza ki, hmmm ötletes:)
http://www.youtube.com/watch?v=umTITWQuXwY&feature=player_embedded
Aztán van aki Tony Soprano-t is belekeveri a buliba:
http://www.youtube.com/watch?v=eocJHtBVLyI
Végül egy igazi alabamai keménylegény, aki shotgunnal ad nyomatékot a mondanivalójának:)
http://www.youtube.com/watch?v=jU7fhIO7DG0
No mostanra ennyi, de most hamar fogok jelentkezni irok majd a pénzügyekről, egy átlagos hetemről és talán a lakótársakról is majd még valamit:)
U.i.: Matthew Temba barátomnak köszönhetően már rapper nevem is van:
pampampampam
Oh yeah I'm Z-Money muddafuckaz!
A barátaim viszont továbbra us szólithatnak csak BigZ-nek:)
2010. október 31., vasárnap
Rally to restore sanity/March to keep fear alive
Most egy rövid összefoglaló, aztán fast-forward következik, mivel az elmúlt másfél hétben igazából nem nagyon történt semmi emlitésre méltó. Megirtam az első ZH-t, amit itt midterm in-class examnek hivnak, amiről azt hittem, hogy rosszul sikerült aztán mégis 100% lett. (Igen tudom, búúú, de egy kicsit másnaposan irtam és abszolút össze vissza irkáltam a végén mindent). Kideritettem, hogy PDE-ből az egész évben ez volt az utolsó exam, a második félévben már csak házi van még vizsga sincsen. Ezzel együtt szerintem ebből a tárgyból tanulok a legtöbbet. Megpróbáltam felzárkózni közdiffből is, de miután a tanár előadásait csak a könyv múlja alúl ezért ez nem igazán sikerült, sebaj majd csak lesz idő még rá. Ez egy furcsa tárgy egyébként mert a tanár két témát ad le egyszerre és össze vissza ugrál a kettő között. Imád teljes mondatokat a táblára irni szimbólumok helyett, a "let's jazz things up.." kifejezést, általában keskeny oszlopokban ir és amikor egy pillanatra félrenéz akkor rossz oszlopban folytatja, nincs karikás ostora, nem betyár, stb. Algebrából most kedden lesz midterm, a hardcore algebra fanoknak tele a gatyájuk, érdeklődve várom, hogy a heti 48 óra algebra után tud-e nehezet adni a kis leprihon. Szóval láthatjátok, semmi érdekes:)
A fő esemény a környéken igy a tegnapi poén-tüntetés volt a national mallon. A két főszervező Stephen Colbert és John Stuart, a Comedy Central két humor heroldja, mindkettő baromi jó, ha tehetem megnézem, bár sajnos elég ritkán tehetem. Colbert volt egyébként az akiről majdnem hidat neveztek el Magyarországon, mert amikor a Megyeri-hidat épitették, akkor az önkormányzat netes szavazást irt ki arról, hogy mi legyen a hid neve. Ezt valahogy megneszelte ez a jóember és kérte a nézőit, hogy szavazzanak rá és végül nyert is. Aztán valahogy az önkormányzat nem volt humoránál...:)
A lényeg, amit már egyszer érintőlegesen emlitettem is, hogy az utóbbi időben kialakult a republikánusoknak egy extrém szárnya, amibe úgy néz ki, hogy az ország leghülyébb politikusait sikerült belezsúfolni. A fő gondjuk az életben az, hogy adózni kell, és az ő adójukból az állam mindenféle csúnya közszolgáltatásokat tart fenn, mint egészségügy, felsőoktatás, tömegközlekedés és egyebek. Mivel az kommunizmus. Maga a Tea szó egyrészt a Bostoni teadélutánra utal, másrészt a Taxed Enough Already röviditése. Kis izelitőként itt van például a Nevadai jelöltjük, Sharron Angle aki azt találta nyilatkozni, hogy két városban is bevezették a Shariát (a fundamentális iszlám törvénykezést), persze nem. Aztán itt van a fő bohócuk, Christine O' Donnell Delaware-ből, aki eredetileg boszorkányként indult, állitólag az első randija is egy sátánista oltáron zajlott, majd egyszer csak megvilágosodott és megtért majd Istennek ajánlotta életét. Első körben valamilyen egyetemi katolikus kör elnökeként csináltatott egy kampányvideót, amely a maszturbációról próbálja meg lebeszélni a fiatalokat, mivel az a biblia szerint (szerinte) hűtlenség:
http://www.youtube.com/watch?v=RzHcqcXo_NA
Aztán volt, hogy azt fejtegette, hogy a melegek új nyelvet akarnak létrehozni ezért olyanok mint Hitler. (Egyébként is, általános republikánus nyelvezet szerint mindenki aki nem velük ért egyet olyan mint Hitler) De a legkedvesebbet a végére hagyom:
http://www.youtube.com/watch?v=Y_4if1x1pH8
Mivel a keleti part (legalábbis ez a része) erősen ultraliberális környék és amúgy is imádnak folyamatosan baromi fontos világmegváltó dolgokról beszélni statisztikákat citálni és egyetérve vitatkozni, amit én néha kegyetlenül unok, de hát ez az ő országuk azt csinálnak benne amit akarnak. Azt egyébként mindenkinek erősen ajánlom hogy errefelé kétszer is nézzen körül, mielőtt meleg/zsidó/néger viccekkel próbálkozna, mert rosszul megválasztott halgatóság esetén nem nagyon lesz nevetés a vége. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy egész más a történelmi/szociáli hátterük és a percepciójuk és az egész gondolkodás módjuk emiatt merőben eltér valamennyire még a Nyugat-Európaitól is, nemhogy a Kelet-Európaitól. Azt hiszem a forditott felállás nekik óriási kultúrsokk lenne és évekbe telne megérteniük, hogy mi folyik körülöttük.
Nade vissza a poén-rally-hez. A Tea party alapvetően egy Obama ellenes tüntetés-sorozatból nőtt ki, és ezeket a tüntetéseket volt hivatott parodizálni. Eredetileg úgy jelentették be mint két versengő tüntetést, a Rally to restore sanity John Stewart-é, a March to keep fear alive Colbert-é, de nyilvánvaló volt, hogy ez egy rendezvény lesz. Pl. Colbert Stephen Hawkingból kiindulva jutott el a bejelentésig (vigyázat kicsit hosszú, és kicsit amerikai:) )
http://www.colbertnation.com/the-colbert-report-videos/359382/september-16-2010/march-to-keep-fear-alive-announcement
Aki további leirást szeretne:
http://en.wikipedia.org/wiki/Rally_to_Restore_Sanity_and/or_Fear
Ennek keretében péntek este összegyűltünk Mickey-nél egy sign-making party keretében, aminek az első két és fél órájában boroztunk, aztán valóban nekiálltunk posztereket gyártani, én egészen 1-ig jutottam. Másnap aztán életem legnagyobb tömegnyomorát éltem meg (pedig sok koncert van már mögöttem), valami elképesztő mennyiségű ember volt ott a megjelent közel 215 000 ember (ezzel Washigton lakossága gyakorlatilag megduplázódott) tökig megtöltötte a National Mall-t ami kábé 3 Kossuth tér. Miután nem igazán sikerült jó helyet kifogni, ezért csak hallottuk a műsort, illetve ha lábujjhegyre álltam akkor még egy kivetitő negyedét is láthattam. Természetesen a fényképezőgépem is velem volt ameddig be nem halt az aksi:
Már a metróban sem kis tömeg gyűlt össze:
Elnézést, de csak egymás alá engedte berakni ez az abomináció amit blogspot.com-nak hivnak.
Ez utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy a to teabag ige magyarra filterezésnek vagy pulykázásnak forditható, aki tudja miről beszélek az tudja:).
Mint emlitettem nekem is volt sign-om, de valamelyik hipertehetségtelenségnek adtam oda a gépet, hogy fotózzon le vele, ami azért volt hiba mert a szlogenemből sz*r se látszik. Ennélfogva kénytelen leszek reménykedni, hogy valaki más lefotózott a saját gépével sokkal sokkal jobban. Ha sikerrel járok, akkor majd update-elem a posztot.
A rally egyébként jópofa volt, megjelent a hetvenes-nyolcvanas évekből hires Cat Stevens, aki ma már csak Yusuf Islam néven fut ezért jól hatott az elfogadás nevében. Hagyták is énekelni vagy 20 másodpercet (valami vonatos számot tolt amire fel volt fűzve egy poén folyam) aztán Colbert félbe szakitotta azzal, hogy ő tud jobb vonatos számot. Hát ez nem más volt, mint az emberi szervezet és az alkohol kölcsönhatásával kapcsolatos eddigi ismereteinket meghazudtoló módon még életben lévő Ozzy Osbourne a Crazy Train valami hátborzontgatóan gyötrelmes verziójával. Még emlitésre méltó hirességként Sheryl Crow jelent meg a legvégén, hogy egy általam nem is mert csokibával együtt 10 percig énekeljék, hogy I'll take you there. Ha valaki tudja árulja már el nekem, hogy az amerikai számokban hova a veretes úristenbe akarnak engem elvinni állandóan, mert amig ezt nem tudom, addig én ugyan nem megyek sehova...
Pontosabban kaját keresni azt elindultunk Chinatown felé, de a legutolsó putri étteremben is negyven perces sor volt, a metróba meg lehetetlen volt lejutni úgyhogy végül felsétáltunk a U-street-ig (Chinatown és a U-street a város két étterem központja), hogy aztán ott se találjunk semmi élhetőt. Ekkor jópáran megunták a dolgot és hazamentek College Park-ba, de én és Arjit nem adtuk fel (nem értem volna haza az éhhalál előtt). Ketten persze jóval egyszerűbb volt a dolog mint tizen, hamar találtunk is egy rohadt jó helyet ahol nagyon beettem és még finom európai sört is ittam. NYAMM:)
A fő esemény a környéken igy a tegnapi poén-tüntetés volt a national mallon. A két főszervező Stephen Colbert és John Stuart, a Comedy Central két humor heroldja, mindkettő baromi jó, ha tehetem megnézem, bár sajnos elég ritkán tehetem. Colbert volt egyébként az akiről majdnem hidat neveztek el Magyarországon, mert amikor a Megyeri-hidat épitették, akkor az önkormányzat netes szavazást irt ki arról, hogy mi legyen a hid neve. Ezt valahogy megneszelte ez a jóember és kérte a nézőit, hogy szavazzanak rá és végül nyert is. Aztán valahogy az önkormányzat nem volt humoránál...:)
A lényeg, amit már egyszer érintőlegesen emlitettem is, hogy az utóbbi időben kialakult a republikánusoknak egy extrém szárnya, amibe úgy néz ki, hogy az ország leghülyébb politikusait sikerült belezsúfolni. A fő gondjuk az életben az, hogy adózni kell, és az ő adójukból az állam mindenféle csúnya közszolgáltatásokat tart fenn, mint egészségügy, felsőoktatás, tömegközlekedés és egyebek. Mivel az kommunizmus. Maga a Tea szó egyrészt a Bostoni teadélutánra utal, másrészt a Taxed Enough Already röviditése. Kis izelitőként itt van például a Nevadai jelöltjük, Sharron Angle aki azt találta nyilatkozni, hogy két városban is bevezették a Shariát (a fundamentális iszlám törvénykezést), persze nem. Aztán itt van a fő bohócuk, Christine O' Donnell Delaware-ből, aki eredetileg boszorkányként indult, állitólag az első randija is egy sátánista oltáron zajlott, majd egyszer csak megvilágosodott és megtért majd Istennek ajánlotta életét. Első körben valamilyen egyetemi katolikus kör elnökeként csináltatott egy kampányvideót, amely a maszturbációról próbálja meg lebeszélni a fiatalokat, mivel az a biblia szerint (szerinte) hűtlenség:
http://www.youtube.com/watch?v=RzHcqcXo_NA
Aztán volt, hogy azt fejtegette, hogy a melegek új nyelvet akarnak létrehozni ezért olyanok mint Hitler. (Egyébként is, általános republikánus nyelvezet szerint mindenki aki nem velük ért egyet olyan mint Hitler) De a legkedvesebbet a végére hagyom:
http://www.youtube.com/watch?v=Y_4if1x1pH8
Mivel a keleti part (legalábbis ez a része) erősen ultraliberális környék és amúgy is imádnak folyamatosan baromi fontos világmegváltó dolgokról beszélni statisztikákat citálni és egyetérve vitatkozni, amit én néha kegyetlenül unok, de hát ez az ő országuk azt csinálnak benne amit akarnak. Azt egyébként mindenkinek erősen ajánlom hogy errefelé kétszer is nézzen körül, mielőtt meleg/zsidó/néger viccekkel próbálkozna, mert rosszul megválasztott halgatóság esetén nem nagyon lesz nevetés a vége. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy egész más a történelmi/szociáli hátterük és a percepciójuk és az egész gondolkodás módjuk emiatt merőben eltér valamennyire még a Nyugat-Európaitól is, nemhogy a Kelet-Európaitól. Azt hiszem a forditott felállás nekik óriási kultúrsokk lenne és évekbe telne megérteniük, hogy mi folyik körülöttük.
Nade vissza a poén-rally-hez. A Tea party alapvetően egy Obama ellenes tüntetés-sorozatból nőtt ki, és ezeket a tüntetéseket volt hivatott parodizálni. Eredetileg úgy jelentették be mint két versengő tüntetést, a Rally to restore sanity John Stewart-é, a March to keep fear alive Colbert-é, de nyilvánvaló volt, hogy ez egy rendezvény lesz. Pl. Colbert Stephen Hawkingból kiindulva jutott el a bejelentésig (vigyázat kicsit hosszú, és kicsit amerikai:) )
http://www.colbertnation.com/the-colbert-report-videos/359382/september-16-2010/march-to-keep-fear-alive-announcement
Aki további leirást szeretne:
http://en.wikipedia.org/wiki/Rally_to_Restore_Sanity_and/or_Fear
Ennek keretében péntek este összegyűltünk Mickey-nél egy sign-making party keretében, aminek az első két és fél órájában boroztunk, aztán valóban nekiálltunk posztereket gyártani, én egészen 1-ig jutottam. Másnap aztán életem legnagyobb tömegnyomorát éltem meg (pedig sok koncert van már mögöttem), valami elképesztő mennyiségű ember volt ott a megjelent közel 215 000 ember (ezzel Washigton lakossága gyakorlatilag megduplázódott) tökig megtöltötte a National Mall-t ami kábé 3 Kossuth tér. Miután nem igazán sikerült jó helyet kifogni, ezért csak hallottuk a műsort, illetve ha lábujjhegyre álltam akkor még egy kivetitő negyedét is láthattam. Természetesen a fényképezőgépem is velem volt ameddig be nem halt az aksi:
Már a metróban sem kis tömeg gyűlt össze:
A rally egyébként jópofa volt, megjelent a hetvenes-nyolcvanas évekből hires Cat Stevens, aki ma már csak Yusuf Islam néven fut ezért jól hatott az elfogadás nevében. Hagyták is énekelni vagy 20 másodpercet (valami vonatos számot tolt amire fel volt fűzve egy poén folyam) aztán Colbert félbe szakitotta azzal, hogy ő tud jobb vonatos számot. Hát ez nem más volt, mint az emberi szervezet és az alkohol kölcsönhatásával kapcsolatos eddigi ismereteinket meghazudtoló módon még életben lévő Ozzy Osbourne a Crazy Train valami hátborzontgatóan gyötrelmes verziójával. Még emlitésre méltó hirességként Sheryl Crow jelent meg a legvégén, hogy egy általam nem is mert csokibával együtt 10 percig énekeljék, hogy I'll take you there. Ha valaki tudja árulja már el nekem, hogy az amerikai számokban hova a veretes úristenbe akarnak engem elvinni állandóan, mert amig ezt nem tudom, addig én ugyan nem megyek sehova...
Pontosabban kaját keresni azt elindultunk Chinatown felé, de a legutolsó putri étteremben is negyven perces sor volt, a metróba meg lehetetlen volt lejutni úgyhogy végül felsétáltunk a U-street-ig (Chinatown és a U-street a város két étterem központja), hogy aztán ott se találjunk semmi élhetőt. Ekkor jópáran megunták a dolgot és hazamentek College Park-ba, de én és Arjit nem adtuk fel (nem értem volna haza az éhhalál előtt). Ketten persze jóval egyszerűbb volt a dolog mint tizen, hamar találtunk is egy rohadt jó helyet ahol nagyon beettem és még finom európai sört is ittam. NYAMM:)
2010. október 20., szerda
Utálok cimeket adni
Na szóval. A Zoo party után hétfő reggel a takaritás nemes feladata várt ránk. Minden professzor olyan furán nézett ránk, azzal a "tudom, mit tettél múlt pénteken" nézéssel. Hát igen, őket meg nem hivta senki:) Főleg a gondnok Fletch beszélt különös hangsúllyal és enyhén felhúzott szemöldökkel amikor partvist és felmosót kértünk tőle. Fletchről egyébként is érdemes egy pár szót ejteni. Nem úgy kell elképzelni mint egy takaritót, ő valójában csak felel az épületben mindenféle karbantartásért, hozzá kell menni őrjöngeni ha bedöglött a nyomtató két perccel a házi leadás előtt és ezért csúsztál, vagy ha ragad a padló a három napos rothadó sörtől és ezért fel kéne mán mosni. Ő felelős továbbá, hogy mindig tömött legyen a supply room és tudjak papirt lopni az itthoni nyomtatómba, illetve kiemelhessek egy marék piros tollat ha éppen olyan a kedvem. Fletch nagyon felelősségteljes, az orientation week folyamán ő volt az aki elmagyarázta a mail-room működését. Azaz felrajzolt egy sematikus ábrát, amin különös gonddal jelölte meg a szemeteskukák pontos helyét majd gondolatkisérleteket vázolt fel, hogy különböző helyzetekben hogyan is kell cselekedni (például ha meg akarod nézni a mailboxodat akkor odamész és belenézel!). Feltch volt az a smucig disznó is aki $20-at legombolt rólunk az irodakulcsért cserébe. (Amit majd jól visszakaphatunk ha 4 év múlva meg van még a cetli amit irt a tranzakcióról).
Szóval takaritás. Miután megszereztük a megfelelő eszközöket (és úton az iroda felé Larry Washington megjegyezte, hogy végre vannak graduate studentek akik tudják miért tartjuk őket), neki is veselkedtünk aztán egy óra után rájöttünk, hogy tulajdonképpen a padló alapjáraton ilyen undoritó, csak általában asztalok vannak rajta és nem látjuk. És valóban, miután visszapakoltuk az asztalokat, szebb volt mint újkorában. Közben felfedeztük, hogy néhány asztal aljára felragasztottak egy "10 ok amiért a tanulás jobb mint a szex" listát. Mit mondjak, maradtak kétségeim.:)
Közben felfedeztem, hogy az iroda falán ott lóg egy hosszú emailezés egy felsőbbéves Rodrigo és pár ismeretlen ember között. Nem tudtam, hogy ez miért lehet érdekes igy hát elolvastam. Kiderült, hogy Rodrigo tanulmányai során találkozott egy cikkel amelyet David Cox és Steven Zucker irt 1979-ben. Na most ebben a cikkben ők bevezettek egy algoritmust amit nemes egyszerűséggel Schwarz később elnevezett Cox-Zucker machine-nak. Rodirigo arra volt kiváncsi, hogy vajon a szerzők tisztában voltak-e az elnevezés humoros megközelitésével. Kiderült, hogy már az első nap amikor elsőéves PhD hallgatókként megérkeztek Princetonba azonnal rájöttek, hogy nekik már pedig muszáj lesz irniuk legalább egy közös cikket egyszer. Csak hogy lássátok nem én találtam ki: http://en.wikipedia.org/wiki/Cox-Zucker_machine
Hozzáértőknek: http://projecteuclid.org/DPubS/Repository/1.0/Disseminate?view=body&id=pdf_1&handle=euclid.nmj/1118787426
A hét nagy részében velem nem történt semmi, azonban nagy hir, hogy a teknőc lehet végnapjait éli miután egy kultúrált "mitnyúkász a csajomhoz" beszélgetés előbb egy "mivan?mivan?mivan?"-ba majd röviddel ezután késelésbe torkollott. A hirek szerint az egyik áldozatot arcon késelték, de könnyebb sérülésekkel megúszta??? WTF??? Arcon és csak könnyebb sérülések? Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a "stabbed in the face" kifejezés valami olyasmit jelent, hogy a delikvensnek az agyát csiklandozta a penge, aminek egészségkárositó hatásai széleskörűen dokumentáltak. Persze gondolom, hogy csak megvágták a pici pofiját a lelkemnek, de szerintem az nem a "stabbed in the face" kategória. Erre fel persze az egyetemi rendőrség főnöke azonnal sajtótájékoztató-sorozatot tartott, amin bejelentette, hogy már pedig be fogja zárni a város szégyenét, ezt a bűnfészket ahol (és ez persze igaz) egy csomó kiskorú is iszik (mint kiderült a megkéseltek mind kiskorúak voltak a késelő meg valami öreg pedó). Miután ezzel ugrana az $1-os pénteki sör, én ennek persze nem túlságosan örülnék.
A mai utolsó téma a vasárnapi bevásárlásom ami nem túl érdekes, de gondoltam hátha valakit érdekel, hogy a az itteni Metrót Costco-nak hivják. $50 egy éves tagsági, ami körülbelül az első vásárlás alatt visszajön. Csak brutális mennyiséget lehet venni persze baromi alacsony egységáron, úgyhogy ha meg tudod tervezni, hogy mi az ami még nem fog rádrohadni akkor nagyon sokat lehet vele spórolni. Én $152-ből remélem egy hónapra bevásároltam magamnak, sőt törlőkendőt valószinűleg nem veszek a következő évtizedben.
No véget ért a móka mára, zárul Zsolti mókatára... (Emlékszik még erre rajtam kivül valaki?:) )
Szóval takaritás. Miután megszereztük a megfelelő eszközöket (és úton az iroda felé Larry Washington megjegyezte, hogy végre vannak graduate studentek akik tudják miért tartjuk őket), neki is veselkedtünk aztán egy óra után rájöttünk, hogy tulajdonképpen a padló alapjáraton ilyen undoritó, csak általában asztalok vannak rajta és nem látjuk. És valóban, miután visszapakoltuk az asztalokat, szebb volt mint újkorában. Közben felfedeztük, hogy néhány asztal aljára felragasztottak egy "10 ok amiért a tanulás jobb mint a szex" listát. Mit mondjak, maradtak kétségeim.:)
Közben felfedeztem, hogy az iroda falán ott lóg egy hosszú emailezés egy felsőbbéves Rodrigo és pár ismeretlen ember között. Nem tudtam, hogy ez miért lehet érdekes igy hát elolvastam. Kiderült, hogy Rodrigo tanulmányai során találkozott egy cikkel amelyet David Cox és Steven Zucker irt 1979-ben. Na most ebben a cikkben ők bevezettek egy algoritmust amit nemes egyszerűséggel Schwarz később elnevezett Cox-Zucker machine-nak. Rodirigo arra volt kiváncsi, hogy vajon a szerzők tisztában voltak-e az elnevezés humoros megközelitésével. Kiderült, hogy már az első nap amikor elsőéves PhD hallgatókként megérkeztek Princetonba azonnal rájöttek, hogy nekik már pedig muszáj lesz irniuk legalább egy közös cikket egyszer. Csak hogy lássátok nem én találtam ki: http://en.wikipedia.org/wiki/Cox-Zucker_machine
Hozzáértőknek: http://projecteuclid.org/DPubS/Repository/1.0/Disseminate?view=body&id=pdf_1&handle=euclid.nmj/1118787426
A hét nagy részében velem nem történt semmi, azonban nagy hir, hogy a teknőc lehet végnapjait éli miután egy kultúrált "mitnyúkász a csajomhoz" beszélgetés előbb egy "mivan?mivan?mivan?"-ba majd röviddel ezután késelésbe torkollott. A hirek szerint az egyik áldozatot arcon késelték, de könnyebb sérülésekkel megúszta??? WTF??? Arcon és csak könnyebb sérülések? Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a "stabbed in the face" kifejezés valami olyasmit jelent, hogy a delikvensnek az agyát csiklandozta a penge, aminek egészségkárositó hatásai széleskörűen dokumentáltak. Persze gondolom, hogy csak megvágták a pici pofiját a lelkemnek, de szerintem az nem a "stabbed in the face" kategória. Erre fel persze az egyetemi rendőrség főnöke azonnal sajtótájékoztató-sorozatot tartott, amin bejelentette, hogy már pedig be fogja zárni a város szégyenét, ezt a bűnfészket ahol (és ez persze igaz) egy csomó kiskorú is iszik (mint kiderült a megkéseltek mind kiskorúak voltak a késelő meg valami öreg pedó). Miután ezzel ugrana az $1-os pénteki sör, én ennek persze nem túlságosan örülnék.
A mai utolsó téma a vasárnapi bevásárlásom ami nem túl érdekes, de gondoltam hátha valakit érdekel, hogy a az itteni Metrót Costco-nak hivják. $50 egy éves tagsági, ami körülbelül az első vásárlás alatt visszajön. Csak brutális mennyiséget lehet venni persze baromi alacsony egységáron, úgyhogy ha meg tudod tervezni, hogy mi az ami még nem fog rádrohadni akkor nagyon sokat lehet vele spórolni. Én $152-ből remélem egy hónapra bevásároltam magamnak, sőt törlőkendőt valószinűleg nem veszek a következő évtizedben.
No véget ért a móka mára, zárul Zsolti mókatára... (Emlékszik még erre rajtam kivül valaki?:) )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)