Lakótársak

Természetesen sokan kérdeztétek, hogy milyenek a lakótársak. Túl sokat nem tudok írni, mert egyenlőre átmeneti korszakát éli a ház, de azért ami akad azt megosztom.

Akivel először találkoztam az Patrick, ő azóta kiköltözött, az átmeneti szobámban lakott. Vele az érkezésem másnapján találkoztam, láthatóan nem rázta meg, hogy valaki alszik a kanapén. Megkérdeztem tőle merre van itt egy pláza (ahol laptoptöltőt vegyek ugye...) azt mondta: that way! Mint azóta kiderül arra sok minden van, pláza az nincs. A szerencsém az volt, hogy éhes voltam és azért a biztonság kedvéért a boltban is megkérdeztem, hogy merre az arra. Mivel Patrick látta, hogy abszolút gyalog vagyok, adott nekem egy rollert, mondván, hogy neki nem kell ha elmegy. Ezt speciel megértem, mivel a roller kormánya nem csak ferde, hanem még be is esik a csövébe ha ránehezedsz. Állítólag rá lehet érezni, de nekem nem volt kedvem a tanulópénzt felnyalni a Road Island Ave aszfaltjáról így maradtam inkább a jó öreg lábaimnál, a roller meg rátalált a belső békéjére a gardrób legfelső polcán porfogóként. Patricknek lehet egy trópusi gyík a felmenői között, mivel ablakot azt sose nyitott (a többiek szerint) a házi "légkondi" nyílását pedig eltorlaszolta amennyire csak tudta, így volt is klíma a szobában.

A következő kiköltözőnk Alex Rostovstev, akire magamban csak Rostos-ként hivatkoztam. Ő szerintem vámpír lehet, mert naplemente előtt csak akkor láttam amikor költözött, illetve amikor elázott a pince. Elvileg ő volt a házban a technikai góré, most nem nagyon tudjuk melyik kábel mire való. Egyébként rendes srácnak tűnt, csak megvolt a crazy russian beütése.

Az utolsó múlt idejű lakótárs Katie, akit sokat nem láttam, viszont ő volt az aki eljött az IKEA-ba segíteni, ami ugye elZsoltizódott és adott nekem egy TV-t meg egy TV állványt amikor elment. Mert neki nem kell. Igaz, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne adást csiholni belőle, de egyszer majd csak rájövök.

Nézzük a permanens arcokat. A legrégebbi lakó Josh, 5ödéves PhD-s, ő tartja a kapcsolatot a landlord-dal és ő az akivel leleveleztem az ideköltözésem is. Rendes arcnak tűnik, de alig van itthon, másodállásban a matematika mellé zenél. Ő a helyi Kóci, múlt szombaton mi is elmentünk a koncertjére, szerintem nagyon jó volt. Ugyan én nem vagyok rajta a képeken, de a hangulat érződik:

http://www.facebook.com/#!/photo.php?pid=31609093&fbid=1581598780924&id=1264339165

Igaz ehhez el kellett metrózni egész Arlingtonig (Virginia), de megérte.

UPDATE: Valóban, mégis rajta vagyok a képen:)

Akivel a legtöbbet beszélgettem eddig az Brett Pennsylvania-ból. Vele hajnal négykor találkoztam amikor tök normálisan és szárazon hazajött, majd elment közben rákapcsolta a villanyt a kanapén békésen szundító hobóra (én). Azóta magyarázott nekem a baseball szabályairól, illetve nem érti miért utálom Hannah Montana-t és a Disney Channelt. A baseballal kapcsolatban továbbra sem kerültem közelebb ahhoz, hogy miért jó, lehet nem véletlenül mondják, hogy ehhez amerikainak kell születni.

Hátra van még két lány, Bethany és Amy akik még nem költöztek be. Bethany 35 éves, gyanítom nem suliba jár, találkoztam vele a koncerten, kedvesnek tűnt. Aztán egyik nap írt egy emailt, hogy majd csak később költözik be, de pár cuccát bepakolná a szobájába, itthon leszünk-e. Válaszoltam, hogy én nem, de Brett talán igen. A cuccai estére be is kerültek a szobába, a bibi csak az, hogy Brett sem volt itthon, így valószínűleg a festő engedte be... Barátságosak ezek a mexikóiak nem mondom. Írnék Amyről is, de nincs mit, mert még színét se láttam. Lehet nem is létezik és ő egy kamuémi?