Nyugaton a helyzet...

Nos, elérkezett az újabb bejelentkezés ideje. A történet fonala ott szakadt meg, hogy Zsolt aircast-et kapott a lábára meg vikodint az agyára és ciklusokon túlnyúló jelleggel nekilátott a gyógyulásnak. Ebben egészen odáig sikerült azóta jutnom, hogy már tudok rajta járni, igaz valószinűleg még nem kéne, mert utána fáj. A mankótól viszont a hónaljam fáj, úgyhogy gondosan mérlegelve az előnyöket és a hátrányokat, néha  használom néha nem. Azért persze a tökéletességtől amúgy is messze van, tegnap este például édesanyám itteni idő szerint hajnal 4:30kor kérdezte meg, hogy mi a cimem (mentségére legyen szólva épp a postán állt sorba és nem volt választása). Gondolom mindenki ismeri azt amikor az ember éjszaka telefoncsörgésre ébred és az első reflexe a telefon minél előbb történő elpusztitása mielőtt mások is felébrednének. A mozdulatsort persze tigrisugrással inditottam az ágyból, az érkezést pedig mindenki kitalálhatja melyik lábra számitottam ki, úgyhogy a cimem elhörgése előtt illetve után viszonylag hangos Fornication Under Certificate of the King hangjelzést adtam ki. Mint utólag kiderült, a telefonra senki nem ébredt föl, erre viszont szinte mindenki...

Egy másik nem elhanyagolható történetszál a kvalifikáló vizsgáké, amelyeket még augusztus elején követtem el, de valamilyen bizonyára teljesen racionális, ám nem közölt ok miatt az eredményre egy egész hónapot kellett várni. Örömmel jelentem, hogy kvalifikált vagyok, Parcdiff 43/60, Analizis 60/60. A ponthatár egyébként 39 volt mindkét esetben, úgyhogy a parcdiffel kapcsolatban jelentőségteljes huhh sóhajtás mellett még egyszer megtörlöm a homlokom. A nap további részére nem pontosan emlékszem mivel délután 5-re már igen emelkedett volt a hangulatom és többször shot'o'clock-ot ütött az óra. Még a pickelback is rendesen fogyott, emlékeztetőül ez az uborka lé és Jameson whiskey tökéletes arányú kombinációjából kiadódó rövidital. Elég hamar ment az idő, négykor még Mike-kal filozofálgattunk, emlékeim szerint vizet, Mike szerint sört ittam még ekkor is.

Sikereimen felbuzdulva, ellátogattam a matek épület 3. emeletén lévő orosz körzetbe, hogy beszéljek Leoniddal és Dimával, hogy akkor mi is lesz az én jövőbeli research projectem. Felvázoltak öt témát és adtak körülbelül 3 évre elegendő olvasnivalót, majd a végén szolidan hozzá tették, hogy végül is nem baj ha nem oldom meg mind az öt problémát a következő két évben. Asszem csipázom őket.

Ebben a félévben egyébként egyetlen egy tárgyat csinálok komolyan, ez a Large Deviations and Random Perturbations of Stochastic Processes névre hallgat és Dr. Mark Friedlin tálalásában van hozzá szerencsém. Hangzásával ellentétben az úriember nem német hanem orosz, az angolja pedig egészen fura. Az első óra után mondtam Mickey-nek, hogy végülis nem rossz csak jó lenne ha nem váltana néha oroszra, mire azt a választ kaptam, hogy miről beszélek, végig angol volt... Valahogy úgy tudnám jellemezni, hogy mintha folyamatosan egy  behatóbb szájsebészeti beavatkozás után lenne. Egy másik tárgyat, a közönséges diffegyenleteket (igen, sokat káromkodnak...) csak azért hallgatom meg újra (nem hivatalosan) mert egyszer szeretném normálisan is látni úgy, hogy az oktató amikor épp elfárad egy hosszabb mondat közepén akkor nem próbálja egy nagyon érdekes rúgós-kisgolyós-lejtős mechanikai problémával oldani a frusztrációját. Szerencsére Dr. Michael Jacobsont nem ebből a fajtából szalasztották, viszont cserébe ő is orosz, ami nála abban nyilvánul meg, hogy minden n ny, minden t ty és minden g gy. Igy lesz a definyison, propagétyör és a tyeorem. Ezen kivül potyakreditnek kiirattam Leoniddal egy 4 kredites reading course-ot, illetve a Mike-Mickey-John (aki úgy néz ki mint egy ir manó, úgyhogy mi kizárólag Shamus Finnigan néven hivatkozunk rá) csapattal kitalálták, hogy együtt átrágjuk magunkat egy funkanal könyvön.

Nem túl sok szabadidőmet mozgásképtelenségem okán gyúrással, náci-zombik legyilkolászásával és esténként házi sorozatnézéssel töltöm, most éppen a Scrubsot nézzük sokadszorra, illetve a Hustle nevű britt sorozatot, amit mindenkinek csak ajánlani tudok mivel amióta nézem con-artist akarok lenni.

No most ennyi, de még a héten egy virtuális ház túrában és egy lakótárs leirásban lehet része a hűséges olvasónak, vigaszképp a hosszú csendért.