Évad 4.

Sziasztok feleim,

Tudom, tudom, százezer éve irtam utoljára helyzetjelentést magamról, mentségem nincs, magyarázatom, hogy egyrészt nem történik olyan rettenetesen sok minden, másrészt nem szeretnék folyton ugyanazokról a dolgokról irni, de leginkább valóban a lustaság lett úrrá rajtam.

A szokásos repülőút leirásától eltekintek, mivel visszaidézni is fáj, hogy kénytelen voltam másodszorra is megtekinteni a Hupikék Törpikék 3D-t, ezúton is jelzem, hogy Neil Patrick Harris halott a szememben. Ha Barney tudná, mit csinál az őt alakitó szinész amikor nincsenek együtt, menten főbe lőné magát. Viszont a tapasztalat szerint még mindig tökéletesen tudok paradicsomlét kérni németül, amire büszke vagyok. Sőt egyszerre kettőt is csak mert szeretem és mert a Lufthansa fiatal légikisérő kisasszonya meglehetősen csinos mosollyal honorálta.

A Jetlaggel természetesen megint megszenvedtem, azt hiszem megtaláltam a főellenségemet, megint vagy 3-4 napba telt mire átálltam, fájt. Mivel sokáig voltam otthon Veletek, ezért nem sok pihire volt időm, kezdődött is a szemeszter. Az idén is a minimális megjelenéses tanóraszám elvét követem cserébe az az egy az a coadvisorom kurzusa és rettenetes. Tényleg, nagyon sok rosszul tanitó tanárom volt, de ez mindenen túltesz. Eleinte azt hittem csak én vagyok hülye ehhez, de nem, senki más se ért túl sokat, úgyhogy most nyugodtan érzem magam hülyének. Egyébként Dima rettenetesen aranyos, a múltkor két okosat is kérdeztem az óra elején, onnantól kezdve végig nekem magyarázott, a végére teljesen belefájdult a nyakam a bólogatásba.

Szociális életem továbbra is a helyén, sorozatos kocsmai triviák illetve $10 all you can drink power hourok jegyében telik. Ez utóbbi tényleg olyan mint amilyennek hangzik, fizetsz az elején egy tizest és még csak sorban se kell állni. Ennek persze meg volt az az eredménye, hogy itteni tartózkodásom ideje alatt először sikerült mozgásba hozni az antiperisztartikámat, hálaégnek nem voltam egyedül, úgyhogy nem szégyenkezem. Felfedeztem két germán sörházat is, mindkettőben literes korsóban adják a kellemességet, ami kifejezetten felüdit a standard pinthez képest. Ja meg adnak Bratwurstot is. Mindez persze nem olcsó, azt kell, hogy mondjam, hogy rendszeresen éjszakai életet élni DC-ben meglehetősen pénztárca-igényes. Egy átlag este 40-50$ simán elmegy, úgyhogy kénytelen leszek visszafogni magam mert rajtam nem hogy az IMF vagy az EU nem fog segiteni, de még unorthodox megoldásokat sem választhatok a deficitem redukálására. 

Többnyire Arijit, Oliver, Daniel, Laura, Donna, Ashley, Katelyn alkotják a rendszeres pubozó magomat, de mostanában Lucia is egész sokat eljön, ennek örömére a power hour alatt még gondoskodtam is az alkohol ellátásáról, maradjunk annyiban, hogy szerintem többet nem fogja engedni:) Danielen és barátnőjén keresztül szorosabbra fonódott a szociális hálóm pár ex-UCSD diákkal, akik ma DC-ben dolgoznak, na velük nehéz lépést tartani, mivel nekik igazi munkájuk van igazi fizetéssel igy a múltkor csak azon kaptuk magunkat Arijittal, hogy szó nélkül kifizették az összesen 60$-os fogyasztásunkat... Szintén összebarátkoztam Matt Brawley-val, aki szintén geográfus és mellesleg angol, a felesége pedig terhes, viszont tanitott nekem némi liverpool-i akcentust, úgyhogy az Anfield road-on már bárkinek elmondom, hogy "fiatal mókus" (valahogy igy: jong szkvirill).  A matekos haverokkal többnyire inkább hétközben vagyok, őket valamivel nehezebb becsábitani DC-be, viszont tegnap néztünk Steven Seagal filmet, amiben a főgonosz Chevy Chase és Christopher Walken törvénytelen gyermeke volt, a tanúlság pedig, hogy senki sem áll a törvény felett (vagy ha igen akkor Steven majd leszedi onnan).

Örömmel jelentem, hogy a bokám jól van, bár nem teljesen ugyanolyan mint eddig, a mozgási szabadságom még nem tökéletes, de már futok vele rendszeresen és működik. Focizni is voltam már de sajnos ott még nagyon érzem a hirtelen irányváltásoknál, hogy nem tudok időben és úgy megállni/elindulni ahogy akarok, illetve a kitámasztásnál adódnak komolyabb problémáim. Remélhetőleg majd megerősödik, most azt a tippet kaptam, hogy ugráljak a kádban féllábon. Azt nem kérdeztem meg, hogy miért csak zuhanyozás közben lehet, szerintem általánositani fogom az egész lakásra nézve. Többnyire heti kétszer futok és háromszor járok gyúrni. Mindezek következtében Édesanyám nagy örömére minden nap 8-9 körül már fenn vagyok, de még szoknom kell a reggeleket rendesen.

Életemben először voltam Salsa esten úgy, hogy táncoltam is, elég fárasztó dolog fejben, de gondolom gyakorlás kérdése az egész. Egy szegény lányt iszonyatosan beleforgattam a könyökömbe, de azután a pár másodperc után amikor a világvégét vártam nevetett és mondta, hogy inkább megtanit Merengezni ami meg annyira jól sikerült, hogy rögtön fel is kértek a következőre, úgyhogy azt hiszem fogom én ezt szeretni. Egyébként a srác aki a UMD Salsa Club-os órákat tartja elég profi, és addig rugdosott amig el nem mentem, úgyhogy ezúton is lerovom hálámat neki. Felvilágositott róla, hogy határtalan maximalizmusom nem éppen egészséges ezen a téren, a lányok nem azt várják, hogy egy 6 perces salsa szám alatt végig forogjanak mint a ringlispil, úgyhogy semmi gond ha nincs 200 trükk a tarsolyomban csak have fun... és teljesen igaza volt.

A másik projektem a gitár (megint), Katelyn akusztikusát lenyúlva minden nap gyakorolgatok egy kicsit, illetve Nathanieltől kaptam kölcsön két könyvet meg egy CD-t, végülis baromi lassan (sajna napi 10-15 percnél nincs többem rá) de fejlődgetek, minden esetre térjünk vissza a témára két év múlva...

No azt hiszem nagyjából kiveséztem az elmúlt két hónapot,  ha valami eszembe jut akkor majd irok mégegyszer, meg egyébként is igyekszem majd irni hamarabb (tudom az nem lesz nehéz)...

Na csááááóóó!