Nyugaton a helyzet..

Sziasztok,

Hát igen megint elég régen jelentkeztem, talán a tavaszi villámlátogatásom óta nem is, úgyhogy most van mit bepótolnom.

Kezdjük is akadémiai előrehaladásommal, név szerint azzal, hogy hivatalosan is Phd jelölt lettem. Ez egy Phd Oral Preliminary Examination nevű beavatási ritus keretében történt meg, amely egészen konkrétan egy órás előadást takar valami olyanról amivel majd a későbbiekben kutatás céljából foglalkozni kivánok. Aznap hárman voltunk sorosak, én voltam legkésőbb úgyhogy csak a sajátomra mentem el. A többiekét állitólag szédszedték a kedves oroszok, érdekes módon nálam egyszer se szóltak közbe és nem is kérdeztek semmit a végén. Hogy ez jó-e vagy rossz azt nem tudom. 

Komikus szint az egyik meglehetősen egzaltált professzor kölcsönzött az eseménynek, aki folyamatosan azt próbálgatta, hogyan tud hülyébbnél hülyébb dolgokat csinálni egy kávéspohárral. Először is nyilván nagyon súlyosak lehetnek az elvonási tünetei, mivel az utolsó cseppeket is a szájába kivánta diffundáltatni. Ez még önmagában nem vicces, de mivel a trükk szerves részét képezte, hogy mindehhez a kezét nem használta, a fél percen át foggal égnek tartott pohár látványa nem volt mindennapi. Amikor pedig az utolsó cseppet is kiélvezte akkor azzal kezdett kisérletezni, hogy vajon a poháron keresztül jobban hall-e engem illetve, hogy ehhez melyik végéhez kell a fülét tartania a pohárnak. Nemröhög-nemröhög.

A vizsga sikeres teljesitésének legfőbb következménye az, hogy többé nem kell órára járnom ha nem akarok. Mivel az utóbbi időben abszolút elhatalmasodott rajtam az ADD, nem nagyon tudok 20 percnél tovább odafigyelni egy beszélő emberre hacsak brillianciája nem láncolja magához érdeklődésem, ennek kifejezetten örülök. Az érem másik oldala persze az, hogy többé nincs mentségem, hogy miért nem researchölök.

Egyébként most egészen emberi időbeosztásban vagyok, 8 körül kelek egy nap és általában dolgozom benn vagy itthon estig amikor is napi kikapcsolódási hobbijaim űzöm. Hétvégén persze megint csak a féktelen, felelőtlen fiatalságé a terep, legalábbis estére (napközben azért dolgozni szoktam általában).

Egyik új hobbim a falmászás lett, Katelyn végre elcibált magával egyszer és azóta nem ereszt a dolog. Iszonyat jól megmozgat és leterhel, ráadásul van szellemi komponense is, néha kész rejtély, hogyan kéne azt a nyamvadt fogózót elérni. Egyenlőre az 5.7-5.8 sávban mozog a teljesitőképességem, de nem zárkózom el a további fejlődés elől. Ha esetleg valaki szokott járni otthon, akkor nyáron mehetnénk együtt, be kell valljam foggalmam sincs, hol vannak jó fal termek Budapesten. Egyszer még valódi sziklára is másztam, az mégjobban tetszett, igaz a tériszony is kicsit erősebb, de ha már az embert háromszor megfogta a kötél esés után akkor elkezd benne megbizni.

Örömmel jelentem azt is, hogy újra majdnem teljes értékű labdarúgó teljesitményre is képes vagyok, az intramural csapatunkkal egészen az elődöntőig meneteltünk, ahol is sajnos nagy csatában elvéreztünk, köszönhetően többek közt Mathias gyenge intuiciójának. Ez annyit tesz, hogy 5 meccs alatt sem tudott ráérezni, hogy a birókban van egy amolyan Pavlovi reflex arra, hogyha becsúszol akkor egyből sárgát kapsz. Ha még emberre is csúszol akkor meg pirosat. Ez több alkalommal tört orrot a borsunk alá, az esetek nagy részében sikeresen átlendültünk e nehézségen, sajnos az utolsó meccsen már nem sikerült. Majd jövőre.

A Salsát se hagytam abba, igaz nem nagyon találtam jó páros Salsa kurzust, úgyhogy végülis megmaradtam a Ruedánál, ami legalább megmozgat és lehet vele mindenféle buta fellépésekre járni. Ezen sorok irása közben éppen arra várok, hogy Victor barátom egy óra késéssel megérkezzen és elinduljunk a Világ Bank gálájára valami nagyon fancy Hiltonban Alexandriában (nem, nem Egyiptomban), ahol Salsa közben még majd egy kis unortodox gazdaságpolitikát is megpróbálok tanitani az egybegyülteknek és a jó tanulóknak kis Matolcsys kitűzőket osztogatok. Vagy nem. Az viszont tény, hogy kapok a fellépésért 50$-t. Nem is rossz!

Victor egyébként egy különös emberforma. Foglalkozását tekintve villanyszerelő, alacsony és atom latinó, ami kifejezetten predesztinálja a megállás nélküli Puzsér-II fokozatú okoskodásra. Tudjátok, amikor az ember bemegy egy kocsmába és azonnal meg tudja mondani, hogy ki a legiskolázatlanabb alkesz a krimóban, pusztán abból, hogy ki osztja a leghangosabban az észt az autószereléstől az akut bélféregkezelésen át a modern nanotechnológiáig bezárólag mindenről. A múltkor kaptam tőle életleckét is miszerint kocsi nélkül sose lesz csajom, utazni baromság, salsán kivül mindent hagyjak abba (najó a matekot ne mert abból élek). Egy picit elgondolkoztam rajta aztán úgy döntöttem NÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT. Na de nem akarom bántani mert rendszeresen hazahoz practice után és ha messze van akkor néha el is visz (igaz, hogy az óra késés minimum, de hát istenem, belekalkulálom) és egyébként egy arany lélek.

[Kis szünet itt Victor megjött úgyhogy gáláztam]

Szóval a gála vmi irgalmatlanul jó volt, mi is jók voltunk a többi tánc is fantasztikus volt, volt hastánc, tangó, flamenco (ezeket egy Marsha nevű fenomenális csajszi prezentálta) aztán voltak afrikai ideodaugrálós dobolósok ééés egy félig amerikaiakból álló Carpathian nevű kelet európai táncokra specializálódott csoport, amit két amcsi srác vezet, engem tök meglepett, hogy mindenféle kelet-európai származás nélkül valaki nekiáll magyar, lengyel, orosz, ukrán, román néptáncokat művelni profi szinten kosztümmel és mindennel. Sajna magyart ma nem toltak (sose gondoltam volna, hogy valaha sajnálni fogom, hogy nem látok magyar néptáncot), de mondták, hogy van egy kifejezetten magyar tánccsoport DC-ben. Na oda se fogok járni természetesen, de már a létezése is kifejezett örömmel tölt el. Volt aztán még egy hand-dance csoport (ez vmi east coast swing fajzadék, de kifejezetten jól néz ki) és mi salsa ruedával.

A performanszok után open dancing következett, az is poén volt, de szárazon valahogy furán éreztem magam, úgyhogy Chinnel (egy csaj a csoportból) nekiálltunk maradék borokat lopkodni a kocsikról (mármint a félig teli üvegeket, nem a poharakat természetesen), valószinűleg többszáz dolláros borok lehettek, izlettek is. Utána már valahogy sokkal természetesebben mozogtam, táncoltam egy hölgyeménnyel (a projekt része volt, hogy vegyülni kellett a vendégekkel), akiről kiderült, hogy ő tulajdonképpen hercegnő vmi sejkségben. Ejha... 

Na de ennyit a táncról, egyéb bulikhoz is volt szerencsém, megint volt például themed party, most éppen a Kentucky derbi alkalmából Ashley-éknél, ami annyit tesz, hogy mindenki felöltözik vmilyen lóversenyhez illő ruhába. Mi Arijittal a kolumbiai gengszter stilust választottuk, persze ehhez sajnos shoppingolni kellett, de ez nem volt különösebb gond, mivel Ashley adott egy tippet, hogy azt a Value Village nevű helyet meg kéne nézni az egyetem mögött. Gyerkek, az egy mekka/mennyország/nirvána, stb. Először is a hely 90% abszolút szemét. Mivel second hand shop (thrifty store helyi tájszólásban), ezért olyan pólók kerülnek elő mint a Higgs családi reunion 2003 július 22. Vagy XY cég éves karácsonyi bulija pólók. A maradék 10% az viszont arany. 6 dollárért vettem egy olyan fehér nacit, amiért az első használója biztos hogy 100 fölött fizetett, találtam 10 egész jó pólót, két inget, egy övet és egy kalapot. Összesen fizettem 37 dolcsit ráadásul mivel véletlenül éppen csütörtökön mentünk még 25% kedvezményt is kaptunk a végösszegből. Sweeeeet... A végeredményt (kiegészitve pár normál boltban vett cuccal) facebookon láthattátok/játok...

Ezen a bulin derült ki, hogy az egyik ismerős mániája mostanában a magyar belpolitika, erről olvas-blogol és érdeklődik, úgyhogy két órán keresztül okitottam a lelkem, hogy némileg  tárgyilagosabb információkkal felvértezve vághassa macsétéjét a Budapesti események bozótjába mint amit pl. Paul Krugman blogjából szerezhet. Ami meglepett vele kapcsolatban, hogy tényleg őszintén aggódik a magyar demokrácia helyzetéért és valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ő is az MSZP-nek dolgozna a New York-Tel-Aviv tengely mentén. Eddig is sejtettem, de ez most végképp rávilágitott, hogy nem csak a nyugatnak van sok sok megérteni valója velünk kapcsolatban, hanem ez forditva is igaz. Egészen mások a kiindulási alapok, az univerzálisnak tekintett értékek amelyek teljesen érthetetlenek nyitottság vagy/és itt eltöltött idő nélkül. Eric egyébként magát komcsinak tartja, de csak azért mert fingja nincs hogy valójában mi az a komcsi, (errefelé a komcsi szó kábé olyan mint otthon a szélsőségesezés, bárki aki nem a neokon-neolib gazdasági vonalon gondolkozik az általában hamar lekomcsizódik valami republikánus okostojás által) kénytelen voltam felvilágositani, hogy ő valójában szociáldemokrata, remélem nagyon azért nem fekszi majd meg a gyomrát.

Másik jó példa a reakciók hada a mai Obama nyilatkozatra amelyben kijelentette, támogatja a meleg házasságot. Nagyon jó emblematikus összefoglalás egy ismerősöm facebook hozzászólása:

"Ok I dont understand how people are still so strongly opposed to gay marriage...marriage is about love, and love doesn't have gender boundaries. I just dont get it"

Mert itt az egyik oldalon ennyiről szól a kérdés. Az ellenzők, akik valószinűleg egyenlőre többen vannak - lévén, hogy a magyar közvélemény tévhitével ellentétben az USA a világ egyik legvallásosabb, legkonzervativabb országa, egy pár liberális centrummal (Észak-Karolina alkotmányába például épp most vették bele, hogy a same-sex marriage alkotmányellenes és kész) - kizárólag a Bibliára alapozzák az ellenérvelésüket. Be kell valljam én magam sokkal toleránsabb lettem az üggyel kapcsolatban amióta itt vagyok, valószinűleg egyszerűen azért mert a meleg szó hallatán már többé nem a pávatollas, bibliával masztizó ratyi vagy Steiner Kristóf jut az eszembe hanem mondjuk Steve vagy Edward. Ez pedig egy egészen másik perspektivát ad.

Sokkal nehezebb általánosságban gondolkodni dolgokról ha az embernek hirtelen egy csomó konkrét példa kerül az arcába. Persze álszents sem akarok lenni, a smároló férfiak látványa még most se kifejezetten lelkesit, de miután Amerika konzervativ ország és az utcán szinte senki se smárol, ezzel viszonylag ritkán kell szembesülnöm, ha pedig mégis, akkor minden korábbi hitemmel ellentétben azért hozzá tudtam szokni és már szinte észre se veszem.

Megint más. Az utóbbi időben DC-t is egészen megszerettem. College Park továbra is szuburbánus rémálom, de maga DC tele van helyekkel, eseményekkel, amikre eddig kevésbé figyeltem oda most viszont egy csomó mindenen voltam. Kezdjük például azzal, hogy a tévhitemmel ellentében mégis csak van itt nem is kicsi elektronikus szcéna, amit Sam barátommal szoktunk látogatni, rentgeteg hangulatosnál hangulatosabb kocsma, 10$-os power hour. Minden vasárnap szabadfoglalkozású dobkör működik a Meridian Hill parkban, ami annyit tesz, hogy ha van egy dobod és elviszed akkor te is beszállsz és ha úgy tartja kedved akkor 5 órán át dobolsz, mig mások táncolnak rá teljesen spontán. Persze ha túl nagy a másnap akkor lehet csak a fűben rohadni vagy frizbizni idegenekkel. Vannak néha nappali koncertek is, egy ilyenen voltam kábé két hete, egész feelinges du 1-re menni d&b-re pattogni miközben néha hiphopot kever be a DJ és 7 éves kis szarosok pörögnek az afrójukon a break szőnyegen, művész hölgyek és urak profin graffitiznek, tornászok akrobatikát tanitanak, te pedig eszed-iszod a promóciós ingyen termékeket amiket osztogatnak és még le is barnulsz.

Aztán múlt szombaton volt nagykövetségi nyilt nap is a nem EU-s országoknak (az EU-s az most szombaton lesz), rá kellett jönnöm, hogy az a Dupont circle körüli része is gyönyörű a városnak, olyan épületekkel, hogy egy tisztességes latinamerikai kommunista mindet a földig C4-ezné, az indonéziai nagykövetség épülete például annyira szerény, hogy még a WC is márványból van. Maga a nap tulajdonképpen abból áll, hogy minden nagykövetség terjeszti a maga kultúráját, ingyenkaja, ingyenpia és mindenféle előadások, bemutatók (pl. kiderült, hogy az ausztrál benszülöttek törzsi zenéje tulajdonképpen house és dubstep) szórakoztatják a közönséget. Most szombaton lesz az EU-s országok verziója, nagyon kiváncsi leszek a Magyar Nagykövetségre. Úgy olvastam főznek gulyást.

Évad 4.

Sziasztok feleim,

Tudom, tudom, százezer éve irtam utoljára helyzetjelentést magamról, mentségem nincs, magyarázatom, hogy egyrészt nem történik olyan rettenetesen sok minden, másrészt nem szeretnék folyton ugyanazokról a dolgokról irni, de leginkább valóban a lustaság lett úrrá rajtam.

A szokásos repülőút leirásától eltekintek, mivel visszaidézni is fáj, hogy kénytelen voltam másodszorra is megtekinteni a Hupikék Törpikék 3D-t, ezúton is jelzem, hogy Neil Patrick Harris halott a szememben. Ha Barney tudná, mit csinál az őt alakitó szinész amikor nincsenek együtt, menten főbe lőné magát. Viszont a tapasztalat szerint még mindig tökéletesen tudok paradicsomlét kérni németül, amire büszke vagyok. Sőt egyszerre kettőt is csak mert szeretem és mert a Lufthansa fiatal légikisérő kisasszonya meglehetősen csinos mosollyal honorálta.

A Jetlaggel természetesen megint megszenvedtem, azt hiszem megtaláltam a főellenségemet, megint vagy 3-4 napba telt mire átálltam, fájt. Mivel sokáig voltam otthon Veletek, ezért nem sok pihire volt időm, kezdődött is a szemeszter. Az idén is a minimális megjelenéses tanóraszám elvét követem cserébe az az egy az a coadvisorom kurzusa és rettenetes. Tényleg, nagyon sok rosszul tanitó tanárom volt, de ez mindenen túltesz. Eleinte azt hittem csak én vagyok hülye ehhez, de nem, senki más se ért túl sokat, úgyhogy most nyugodtan érzem magam hülyének. Egyébként Dima rettenetesen aranyos, a múltkor két okosat is kérdeztem az óra elején, onnantól kezdve végig nekem magyarázott, a végére teljesen belefájdult a nyakam a bólogatásba.

Szociális életem továbbra is a helyén, sorozatos kocsmai triviák illetve $10 all you can drink power hourok jegyében telik. Ez utóbbi tényleg olyan mint amilyennek hangzik, fizetsz az elején egy tizest és még csak sorban se kell állni. Ennek persze meg volt az az eredménye, hogy itteni tartózkodásom ideje alatt először sikerült mozgásba hozni az antiperisztartikámat, hálaégnek nem voltam egyedül, úgyhogy nem szégyenkezem. Felfedeztem két germán sörházat is, mindkettőben literes korsóban adják a kellemességet, ami kifejezetten felüdit a standard pinthez képest. Ja meg adnak Bratwurstot is. Mindez persze nem olcsó, azt kell, hogy mondjam, hogy rendszeresen éjszakai életet élni DC-ben meglehetősen pénztárca-igényes. Egy átlag este 40-50$ simán elmegy, úgyhogy kénytelen leszek visszafogni magam mert rajtam nem hogy az IMF vagy az EU nem fog segiteni, de még unorthodox megoldásokat sem választhatok a deficitem redukálására. 

Többnyire Arijit, Oliver, Daniel, Laura, Donna, Ashley, Katelyn alkotják a rendszeres pubozó magomat, de mostanában Lucia is egész sokat eljön, ennek örömére a power hour alatt még gondoskodtam is az alkohol ellátásáról, maradjunk annyiban, hogy szerintem többet nem fogja engedni:) Danielen és barátnőjén keresztül szorosabbra fonódott a szociális hálóm pár ex-UCSD diákkal, akik ma DC-ben dolgoznak, na velük nehéz lépést tartani, mivel nekik igazi munkájuk van igazi fizetéssel igy a múltkor csak azon kaptuk magunkat Arijittal, hogy szó nélkül kifizették az összesen 60$-os fogyasztásunkat... Szintén összebarátkoztam Matt Brawley-val, aki szintén geográfus és mellesleg angol, a felesége pedig terhes, viszont tanitott nekem némi liverpool-i akcentust, úgyhogy az Anfield road-on már bárkinek elmondom, hogy "fiatal mókus" (valahogy igy: jong szkvirill).  A matekos haverokkal többnyire inkább hétközben vagyok, őket valamivel nehezebb becsábitani DC-be, viszont tegnap néztünk Steven Seagal filmet, amiben a főgonosz Chevy Chase és Christopher Walken törvénytelen gyermeke volt, a tanúlság pedig, hogy senki sem áll a törvény felett (vagy ha igen akkor Steven majd leszedi onnan).

Örömmel jelentem, hogy a bokám jól van, bár nem teljesen ugyanolyan mint eddig, a mozgási szabadságom még nem tökéletes, de már futok vele rendszeresen és működik. Focizni is voltam már de sajnos ott még nagyon érzem a hirtelen irányváltásoknál, hogy nem tudok időben és úgy megállni/elindulni ahogy akarok, illetve a kitámasztásnál adódnak komolyabb problémáim. Remélhetőleg majd megerősödik, most azt a tippet kaptam, hogy ugráljak a kádban féllábon. Azt nem kérdeztem meg, hogy miért csak zuhanyozás közben lehet, szerintem általánositani fogom az egész lakásra nézve. Többnyire heti kétszer futok és háromszor járok gyúrni. Mindezek következtében Édesanyám nagy örömére minden nap 8-9 körül már fenn vagyok, de még szoknom kell a reggeleket rendesen.

Életemben először voltam Salsa esten úgy, hogy táncoltam is, elég fárasztó dolog fejben, de gondolom gyakorlás kérdése az egész. Egy szegény lányt iszonyatosan beleforgattam a könyökömbe, de azután a pár másodperc után amikor a világvégét vártam nevetett és mondta, hogy inkább megtanit Merengezni ami meg annyira jól sikerült, hogy rögtön fel is kértek a következőre, úgyhogy azt hiszem fogom én ezt szeretni. Egyébként a srác aki a UMD Salsa Club-os órákat tartja elég profi, és addig rugdosott amig el nem mentem, úgyhogy ezúton is lerovom hálámat neki. Felvilágositott róla, hogy határtalan maximalizmusom nem éppen egészséges ezen a téren, a lányok nem azt várják, hogy egy 6 perces salsa szám alatt végig forogjanak mint a ringlispil, úgyhogy semmi gond ha nincs 200 trükk a tarsolyomban csak have fun... és teljesen igaza volt.

A másik projektem a gitár (megint), Katelyn akusztikusát lenyúlva minden nap gyakorolgatok egy kicsit, illetve Nathanieltől kaptam kölcsön két könyvet meg egy CD-t, végülis baromi lassan (sajna napi 10-15 percnél nincs többem rá) de fejlődgetek, minden esetre térjünk vissza a témára két év múlva...

No azt hiszem nagyjából kiveséztem az elmúlt két hónapot,  ha valami eszembe jut akkor majd irok mégegyszer, meg egyébként is igyekszem majd irni hamarabb (tudom az nem lesz nehéz)...

Na csááááóóó!

Season 3 finale

No hát harmadszorra is online búcsúzom, hogy offline feltűnjek az életetekben és együtt mindenféle PDA-kat kövessünk el (Public Display of Affection, tegnap tanultam), esetleg lemocsokrészegedjünk.

Utolsó posztként, az utóbbi időben felvett szórakoztató hobbimról mesélek egy pár sort, ez pedig nem más mint a Live Band Karaoke. Gondolom a név elég beszédes, úgyhogy nem sérteném meg azzal a nagyérdeműt, hogy elmagyarázom. Viszont azt kell mondjam, hogy iszonyatosan feelinges, hogy egy banda játszik mögötted miközben kornyikálsz. Hála égnek általában kedvesek és nincs nagyon kihangositva a mikrofon, de utoljára sajnos hallottam a saját hangom, hát nem volt vmi bátoritó:).

Minden második héten szoktunk járni csoportosan, engem már névről ismer a banda, igaz, hogy a Zsolt megfeküdte a gyomrukat, úgyhogy én csak Zoloft vagyok, ami egy antidepresszáns. Tulajdonképpen ez bók:) Gondoljunk csak Arijitra, aki hasonló körülmények között lett Armpit. Szegény.

Persze Zoloft már egy evolúció eredménye, először Zoltar voltam. Mennyivel kúlabb már, Zoltar a barbár harcos, aki farkasok közt nőtt fel...:) Aztán Donna megsúgta, hogy Zoltar a jósgép ami felnöveszti Tom Hankset a segitség felnőttemben.

Azóta egészen elhatalmasodott rajtunk az őrület, Mike-nak van mindenféle erősitője meg mikrofonja, úgyhogy könnyen lehet, hogy ki fogunk adni egy albumot:) Nem lesz jó.

Bűn és ... na hagyjuk

Tudom, hogy úgy tűnik mostanában keveset blogolok, de valójában minden érdekeset leirok ami velem történik, azaz amikor nincs poszt akkor is nagyon szorgosan tudósitok!

Ezúttal viszont van szerencsém megosztani veletek újabb találkozásomat a College Parki bűnügyi helyzettel. Történt ugyanis, hogy egy szép hétfő reggel nyúltam volna az irodai laptopom felé amikor Pataky Attilásan szólva kezem levegőt markolt. MAF??? (WTF??? szabadforditásban). Kiderült, hogy korábban reggel Ariel ugyanigy járt a laptop-töltőjével, de ő még nem gondolt rosszra, hiszen ismeri önmagát, illetve, hogy mennyire csacska (elvégre egy olyan srácról beszélünk aki véletlenül áthajtott a laptopján oda és vissza kocsival), gondolta biztos csak elhagyta. Aztán amikor Jake sem találta a hi-tech fülhallgatóját akkor egyértelművé vált a szituáció, a hétvégén egy kedves szarka járhatott az irodánkban és gondosan türelmesen kizsemlézte az értékeket.

Szerencsére a matematikai érzéke nem lehetett valami túlfejlett mivel azt nem észlelte a szerencsétlenje, hogy többezer dollárnyi tankönyv hevert mindenfelé, úgyhogy a 200$-os netbookom gyakorlatilag elhanyagolható ehhez képest. Hiába nem lehet minden bűnöző olyan érdeklődő az algebra iránt mint a barátaim a 48. és az Indian Ln sarkáról.

Közben az is eszembe jutott, hogy mintha egy héttel előtte olvastam volna arról, hogy a gondnok Fletch irodáját is felnyomták és elvittek egy csomó pénzt, pár perccel később pedig kiderült, hogy a miénkkel együtt egy professzor irodáját is felnyomták. Ez már felettébb gyanús kezdett lenni mivel a mi irodánkba egyszerű bejutni a tetőn és az ablakon keresztül, de Dr. Czaja irodájába maximum Parkőr Péter (aka pókember) juthatott be hasonló módon. Csak, hogy tudjuk kiről beszélünk,

a fenti képen a legbaloldalibb úriember (nem, nincsenek kommunisták a képen), a való életben még ennél is nagyobb, a keresztneve pedig állitólag egy hires lengyel medve keresztnevével egyezik meg. Nem irigyeltem volna a vendégünket ha épp munka közben lepi meg a professzort méghozzá rossz hangulatban.

Ezekután hivtuk a campus police-t, egy 20 percen belül meg is érkezett egy pufók, ám annál szorgalmasabb officer helyszinelni. Én a magam részéről keresztet vetettem az értékeimre, mivel még az életben nem történt velem olyan hogy a rendőrség megtalált volna valamit, ez esetben viszont csoda történt.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, a váratlan fordulat körülbelül egy héttel az eset után következett be amikor is Jake azzal fogadott az irodában, hogy ott járt a mi detektivünk és közölte az elkövető kézrekerülésének tényét. Na most kapaszkodjatok, enyves kezű barátunk egy a matematika épületet életvitelszerűen használó csöves. Mint kiderült, már többször vitték be mi után nem tudott kielégitő választ adni a "What the hell are you doing here?" jellegű kérdésekre. Mike egyszer találkozott vele, amikor reggel nyolckor ment be órát tartani, kifogástalan modorú barátunk pedig ott szuszukált békésen a hátsó sorban. Az is lelepleződött, hogy kié az a sok fura kaja a lounge hűtőjében, meglepetés: az övé. Hiába élni tudni kell. Azért esze persze nem volt sok, Dr. Czaja számitógép kódjait (amiket a monitorra ragasztott kis cetlikről másolt le) és disztollát magánál tartotta, igy nem sok esélye volt kivágni magát amikor  az elsők között keresték fel a rend daliás őrei egy kis baráti csevejre.

Az igazi poén viszont csak ezután következett, mivel önjelölt kollégánk számitott a lebukásra, még aznap az épületben rejtette el a szajrét valahol az álmennyezetben. Namost ez egy négy emeletes 100as nagyságrendű teremmel rendelkező épületben nem éppen konkrét információ, úgyhogy szegény Fletch állhatott neki átfésülni mint egy 2000m^2-nyi plafont. Amikor utoljára beszéltem vele akkor kábé a harmadán volt túl, és addig csak három tűzőgépet és két esernyőt talált.

Egy hétre rá viszont a detektiv hivott, hogy találtak egy fekete dell netbookot, de meg kell mondanom a szériaszámot, hogy azonosithassák. Persze én naivan feltettem a váratlan kérdést: "Miért nem kapcsolják csak be és akkor ott lesznek az adataim rajta, szerintem az elég egyértelmű". Természetesen azt persze nem lehet, hiszen az tampering with evidence, és csak forensic úton lehet bekapcsolni, azaz elküdenék egy laborba hat hónapra ahol Horatio ha épp ráér belekukucskál és aztán esetleg visszakaphatom. Gondoltam ez igy nem móka, úgyhogy két órán át túrtam az email fiókomat és a dell accountomat mire végre nagy nehezen megtaláltam úgyhogy egy héttel később mehettem is átvenni régi új barátomat. Igen ám, de rá kellett jönnöm, hogy hülye voltam mivel én csak a laptop eltűnését jelentettem be, nem pedig a laptop+töltőét. Igy most vehetek egy töltőt, de azt hiszem olyan nagyon nem lehetek elégedetlen.

Azt nem tudom, hogy végül a plafonban volt-e vagy valahol máshol, mivel ezt az információt a nyomozás érdekeire hivatkozva a rendőrség nem hozta nyilvánosságra (mindig is tudtam, hogy egy Garamvölgyi László veszett el bennem).

Végezetül, kezeket fel aki tudta, hogy Eddie Murphy-nek énekesi karrierje is volt:

Haloweeeeeen!

Gondolom már mindenki látta, hogy két hete szombaton egy kék izé voltam, most igyekszem egy kicsit megmagyarázni:)

De előbb kezdem inkább azzal, hogy életemben elősször faragtam töklámpást. Nem is olyan bonyolult folyamat, első lépésként tököt kell vásárolni és ki kell lyukasztani a tetején. Mondjuk igy:

Persze nem ártott volna ha Katelyn előre szól, hogy ezen a lyukon át majd kényelmesen be kéne férnie a kezemnek. Végül is beleférni belefért, de a fistingen kivül csinálni már nem sok mindent tudtam vele:

Gyorsan el is cseréltem Katelynnel a tökömet, ugyanis a következő lépés az, hogy teljesen ki kell belezni a szegény párát és ki kell szedni belőle ezt:

Ez egy meglehetősen körülményes dolog de jó társaságban ugye repül az idő. Következő lépésként ezután arcot kell faragni neki:

Végül bekerül a mécses és voálá:

Nagyon pöpec:) Mindannyian csináltunk magunknak (Kivéve Shirley-t), ime:

Szerintem cukik.

A tökökkel végezvén el is indultunk a haloween buliba. Mókás ilyenkor a város, beöltözött emberekkel van tele a metró és mindenki hülye. Oli és én persze még nem voltunk beöltözve, mivel a mi esetünk speciális. Sokat gondolkoztunk rajta, hogy mik legyünk, triviális ötletként eszünkbe jutott, hogy az immigrációs státuszunk eleve nonresident alien úgyhogy önmagunkként is beleillenénk a party theme-be. Ez viszont elég gagyi lett volna, valljuk be.

A második remekbeszabott ötlet az volt, hogy legyünk Navik. Gondosan ki is néztük, hogy ezt hogyan is lehetne megvalósitani, igy akadtunk rá a liquid latex nevű förtelemre. Nagyon pöpecnek tűnt, nem fog, lehet alá venni ilyen előkrémet akkor borotválkozni se kell, nagyon jó. Hát nem egészen. Megérkeztünk a party helyszinére Teresáékhoz és neki is láttunk a bemázolódásnak. A cucc fél óráig szárad, és addig meg se szabad mozdulni. Az igaz, hogy megszáradván nem tapad semmihez, viszon önmagához és a bőrünkhöz annál inkább. Eredmények:

1. Zsolt keze elfárad, leereszti ezáltal összeragad saját magával. A szétválasztás szörnyű kinok közepette sikeres.

2. Zsolt és Oliver elsétálnak egymás mellett a buliban, véletlenül összeér a hátuk. A szétválasztás szörnyű kinok mellett sikeres.

3. Zsolt elálmosodván oldalra forditja a fejét, arccal hozzáragad a saját vállához. A szétválasztás szörnyű kinok közepette sikeres.

Azért olyan rettenetesen rosszul nem nézett ki:

Szegény méhecske...

A dolog egy másik hátulütője az volt, hogy a fent emlitett szétválasztások közben az egyik összeragadt festékről leszakadt a latex, úgyhogy  a végére már eléggé nyúzottak voltunk. Aztán Katelynnek vicces kedve támadt és elkezdte széttépni Olit. Onnan még sikeresen elmenekültem, viszont pár perccel később kénytelen voltam megadni magam Donnának.

Hölgyeim, teljes mértékű tiszteletem mindannyiótoknak akik gyantázzátok bármilyen testrészeteket. Most már tapasztalatból beszélek, ugyanis a primer nem volt éppen a leghatékonyabb. A mell és a hasszőröm megúszta (a kinokat persze nem), a karom viszont olyan mint egy újszülött babuci popsija. Azt hiszem jövőre valami más leszek.

A bulin volt egyébként Chewbacca (igazi nagy szőrös, bár a wookie-t kicsit törte), angry bird hadsereg, méhecske, abszint-tündér, hatalmas pillangó, stb, móka volt!

Weeee are the chaaaampionnnns

Hivatalosan is Irodaiszék-race bajnok vagyok! Remélem mindenki emlékszik még a tavalyi Zoo party in the Beach bulira. Igen, az volt az amikor ingyen piáltunk az irodában a felsőbbévesek költségén aztán nekünk kellett kitakaritani. Az idén fordult a trend, mivel az elsőévesek az idén a tradicionális helyükön a Zoo fedőnévre hallgató irodában laknak, igy az idén Beach party in the Zoo elnevezéssel került megrendezésre eme prominens esemény. Mint kiderült, ugyan tavaly elmaradt, de a tradició szerves része az éjféli irodaiszék verseny. Ez konkrétan abból áll, hogy a kétfős csapatok kettesével felálnak a folyosó egyik végén, valaki a görgős széken, van aki mögötte és a rajtjelre verseny a folyosó másik végéig, ott szerepcsere majd vissza. A cél gondolom kitalálható, a lényeg viszont, hogy egyaltalán nincsenek szabályok (azt leszámitva hogy valaki ül a széken, a másik meg tolja), sőt, a közönség közben szemeteskukákat, kartondobozokat söröspoharakat rak az útba, néha blokádot szerveznek, stb.

Na a lényeg, hogy az egyenes kieséses rendszerben én és csapattársam diadalmaskodtunk háromszor is egymás után, igy a trófea a miénk lett. Gondolom leirva nem hangzik olyan keménynek, de eléggé igénybe vesz és nagyon poén:) Az első futamban egy jól időzitett lökéssel beküldtem a mellettem száguldó Timet egy nyitott ajtón egy irodába, ahol becsapódáskor elég nagy rumlit csinált. aztán volt olyan akire a két szárnyú, folyósó felénél lévő ajtó egyik szárnyát rázárták amikor odaért igy felkenődött rá. Elég brutál.

Hogy kicsit szakmázzak is, Dolgopyat bejelentette, hogy február-márciusban lesz az Oral preliminary-m, ami az a vizsga ahol el kéne magyarázni, hogy mit fogok kutatni és be kéne bizonyitani, hogy értek is hozzá. Hát majd meglátjuk. Mindenesetre 200 oldalt már elolvastam a szemeszterben, az elmúlt egy hónapot az általam csak a "pokol fejezete"-ként aposztrofált borzalomban töltöttem, de már túl vagyok rajta.

Nemsokára irok haloween-ról is, illetve arról, hogy miért voltam kék!

Fejezetek Zsolt életéből:)

Huhh, tök régen blogoltam, hol is kezdjem.

Múlt héten például életemben először gulyást főztem. Vágytam már valami hazaias izre, gondoltam főzöcskézek egy kicsit az itteni homie-knak. Felhivásomra összesen 13 ember jelentkezett, úgyhogy nem kicsi adagot kellett összehoznom, de végül annyira jól sikerült, hogy én nem is ettem belőle mert szárazra kiüritették a lábost... Ennyit a hazai izekről...

Voltam kanadai hálaadáson is, de ehhez egy kis háttér szükségeltetik. Oliver tulajdonképpen félig matekos, a hetének a másik felét a földrajzosként tölti és foggalmam sincs mit csinál. Ez úgy alakult ki, hogy tavaly az én "helyemen" (az idézőjel azért, mert az egy másik házban volt) még Charlotte debütált, aki a téli szünetben aztán úgy döntött, hogy a földrajzot inkább sioktatásra cseréli és azóta se jött vissza. Ő általa ismerte meg egymást Oli és Laura, egy kanadai földrajzos lány aztán az utóbbi meghivta az előbbit egy projectbe. Mivel Oli többnyire programozva matematizál ezért neki ez pont kapóra jött. Én Laurát az Oliver-bulik alatt ismertem meg, ahogy Danielt, Shirley-t és Momo-t is. Momo egyébként nemrég volt egy éves, azaz tavaly ilyenkor még elveszett egy A4-es lapon, rém aranyos volt... Nade, Charlotte eltűnt, Laura viszont maradt és mostanában sokat szoktunk velük lógni Olival DC-ben. Az egyik ilyen alkalom volt az ominózus hálaadás, ugyanis Laura születési helye Torontó, igy kanadaiként ünnepli a kanadai hálaadást, ami ebben az esetben ordas lakomát jelentett. Éppen a távkapcsolata is látogatóban volt nála, úgyhogy rögtönöztek is egy kanadai Trivia night-ot, amit büszkén jelenthetem, hogy nagy nehézségek árán de az én csapatom nyert. Jutalmam egy kanadai válogatás CD, név szerint Big Shiny Tunes 4. Büszkék vagytok rám?

Ezek a Trivia night-ok egész jók, keddenként néha elmegyünk az Acre 121-be, legutoljára most kedden harmadikak lettünk és kaptunk 10$-nyi ingyen fogyasztást. Persze egyedül nem vagyok esélyes, mivel a kérdéseknek van egy olyan alcsoportja, amelyet csak az "50-es évekbeli midwest country" cimkével illetek és általában a leghalványabb gőzöm sincs róluk. Kiegészitőnek viszont hasznos vagyok európai történelmi ismereteimmel.

Aztán volt ma tornádó is! Éppen vége lett a Salsának a student union-ban, mentem a buszhoz, erre hangos szirénák és marcona zsernyákok jelezték, hogy mindenki fáradjon vissza az épületbe. Kábé egy óra volt az egész, de nagyon keményen nézett ki, pillanatok alatt sötét éjszaka lett és hatalmas villámok kezdtek cikázni. Sajna a tölcsért nem lehetett az épülettől látni de ez van.

Hamarosan itt a Haloween, az idén én is jelmezelek, Teresánál lesz a buli és a témája: Aliens. Az első dolog ami Olival eszünkbe jutott a hivatalos bávándorlói státuszunk (non-resident alien), úgyhogy gondoltuk be se öltözünk, ozt majd lesz nagy hihi. De aztán ezt végül elvetettük mert lame. Úgyhogy kérem alázattal, Navi-k leszünk... Igen, erre én is kiváncsi vagyok:) Momo-pedig Ewok lesz valahogy igy: