New York III

Na tehát akkor térjünk is vissza New York-ba, mivel azóta Torontóban is voltam, elszalad mellettem az élet és még csak le se blogolom...:)

DAY Franctudjamennyi

Ha jól emlékszem ez egy hétfői nap volt. Ez volt az a nap amikor átvedlettem igazi túristába és a Szabadságszobor felé vettem az irányt. Mivel engem se biztos, hogy nagyon érdekelne külön programként $13-ért a Budai vár, ezért megértettem, hogy Ariel is már eleget látta Liberty Island-et úgyhogy inkább otthon maradt szundizni. Nekem viszont 10 órára jelenésem volt a Battery Parkban, különben hujjuj lett volna, úgyhogy fájdalmasan bár de búcsút vettem a matracomtól. Csak a földrajzi képalkotás végett bejelöltem, hogy hol laktam, illetve, hogy hol is vagyunk most.



Itt található például az indián múzeum:

Egy fura szobor(szerűség):

Szokásos felhőkarcolás:

Pantomimesek (és a bácsi aki elejtett egy döglött patkányt:) )

Meg nájszvjú persze:

Meg is érkeztem időre Castle Clinton-hoz (ez egy erőd a Parkban, Manhatten déli csücskében), az első verziót még a Hollandok épitették, amikor még New Amsterdam volt a város neve. Aztán persze a Brittek úgy döntöttek, hogy nem ribancokból és fűből kell még több, hanem a kedves Angliai feelingből, igy lett a városból York 2.0 inkább. Szóval az erőd:

Ha ezen a kapun átmegy az ember akkor a jegypénztárhoz jut. Mivel én okosan előre foglaltam (de a a koronába már igy két hétre előre sem jutott jegy) ezért én mehettem a külön beváltó sorba, viszont a hátam mögül (az első magyar élményem a nagykövetségen kivül) hallottam egy hatalmas "Neeeemár faszom, mekkora sor..." kiáltást. Mosolyogtam.

Sajnos hamar arcomra fagyott a mosoly amikor elolvastam ezt a táblát:

Nem sasok kedvéért az "Airport Style security felirat látható. Hát igy is lett. Öv, cipő, fémtárgyak minden szar le, testüregmotozás, stb. Najó gondoltam túl lehet élni, cserébe a mólóról lefotózhattam a régi kikötőt:

és első számú uticélom:

Aztán persze szerettem volna, ha én is rajta lehetnék egy képen, ezért először próbálkoztam emózni, ennek végeredményét 50 évre titkositottam. Aztán a másik rossz ötlet következett: megkérni valakit. Persze mindenki nagyon kedves volt, de valahogy az emberek be vannak oltva az ellen, hogy normálisan fotózzanak, igy a legjobb a szériából amit a fater alkotni tudott az:

Még mutogatta is a hüvelykujjával, hogy milyen nagyon jó lett.... A kompon egyébként az is kiderült, hogy az amcsik is megkapták a maguk adagját gusztustalan galambokból:

Szép lassan pöfögve elindult a komp, jöhetett is a kötelező Manhatten Skyline fotó:

Illetve ugyanez kicsit távolabbról:

Majd mégtávolabbról:

 

A Brooklyn hid nappal (éjjel szebb):

 

Illetve a háttérben a Brooklyn-t Staten Island-del összekötő Verrazano-bridge, amely elkészültekor a világ leghosszabb felfüggesztéses hidja volt (azóta a Brittek lenyomták a Humber Bridge-el):

A komp közben megkerülte Liberty Islandet (ahol a szobor van), igy még gyorsan egy szembeportré:

Kiszállás után gyorsan összeismerkedtem egy magyar párral, akik mint kiderült a Swarovski-t futtatják Bulgáriában. Igy már sikerült egy fokkal értelmesebb fotót készittetnem magamról:

 

Na meg egy szó szerint nem túl fényeset is:

Az itt látható nagy fehér sátorban következett a következő meglepetés: még egy airport style security check. (Ahol persze eldobatták veled az előző után vett sósmogyit, de utána szivesen árusitanak újat...biznissz...csekdisz....) Ezen is túllendülve, a talapzat belsejében egy múzeum van ami meglepő módon a szobor történetével foglalkozik, majd a talapzat tetejében lévő kilátóba nyilik (sajna tényleg nem lehetett már jegyet kapni a koronába, úgyhogy azt majd anyuékkal áprilisban). Azért innen se volt ronda a kilátás, főleg ha egy szexi fehérnemű modell is van a képen:

Természetesen egy kis Manhatten:

Egy kicsivel jobb kép a Verrazano-ról:

Illetve a dokk ahol a hajóközlekedés zajlik:

A szoborból pedig megpróbáltam kihozni a maximumot:

Alapvetően egyébként olyan volt mint amilyenre számitottam, nem volt olyan különlegesen fantasztikus, de azért egyszer el kellett menni oda és a koronába majd még visszamegyek. A sziget attrakciói közé tartozik még a dagadt sirály:

És a szabadságmociiiiiiiiiii:

Kemény mi? Ezt nem mások csinálták mint az

Amcsi motorék a Discovery-ről! (Orange County Choppers) Mint a mellékelt kis használati útmutatóból kiderült, ők valójában motorépitő művészek. Nesze neked modern arts:). 

Na és persze ne feledkezzünk meg arról se, hogy néhány verébnek valami irgalmatlan jó segge van:)

A következő állomás Ellis Island volt. Ez az a sziget ahová az Amerikába érkező bevándorlók túlnyomó többsége érkezett (tényleg nem túlzás azt mondani, hogy Amerika a bevándorlók országa), többek között az ifjú Vito Corleone is, amit nagyon be akartam vágni de sajnos nincsen fenn youtube-on, arra pedig most nem vállalkozom, hogy kivágom az eredetiből. Mivel ugye mostanában a tortúrát vizumkérelemnek és immigration check-nek hivják a reptéren, ezért a létesitmény ma múzeumként üzemel. Nekem nagyon-nagyon tetszett, sokkal inkább emiatt érte meg az egész mint a szabadságszobor miatt. Az épület maga is egész korrekt:

De leginkább a tartalom az ami érdekes. Erről nem csináltam túl sok fotót, inkább olvasgattam a kiirásokat, de azért itt a terem, ahol akár több mint 10 órát is sorban állhattak a emberek:

Ezután egyrészt elvették az összes cuccukat inszpeksönre (ugye a röntgenes átvilágitás még nem igazán volt divatos):

majd 2-3 perces beszélgetés következett egy officerrel és egy dokival. Ha betegnek találták az illetőt akkor ment elkülönitésre egy pár napra és ha sikerült meggyógyulnia akkor welcome, ha nem akkor arrivederci. Ha esetleg gyanús volt az illető akkor jött a further inspection hasonló kimenetelekkel. A fogyikat sem nagyon szerették, őket ilyen és hasonló játékos fejtörőkkel szórakoztatták:

Természetesen tele volt a múzeum mindenféle személyes beszámolókkal, ebből csak kettőt ragadtam ki:

Hát mit mondjak, azért én örülök, hogy repülővel jöttem. 

Mire itt végeztem szépen elment a délután, de azért még nem volt annyira késő, úgyhogy úgydöntöttem sétálok egyet Dél-Manhattan-ben. De erről sajnos csak New York IV-ben mert most aludnom kell és gondolom ez is éppen elég volt igy egyszerre. Igérem a negyedik már tényleg az utolsó lesz, aztán jöhet más is:)

P.S. Majdnem elfelejtettem, valamikor felújitották a szobrot és néhány darab feleslegessé vált. Mit csináltak belőle? Hát gitárt!