Szimbaket:)

No akkor ahogy igértem, most a hatodik lakótársról lesz szó. Aki nem más mint egy macska, aki a Simba névre hallgat. Mivel szegénykém irgalmatlan sötét egy jószág, ezért néha inkább Simbacat-nek hivjuk, nehogy elfelejtse, hogy micsoda is ő pontosan.

Egészen konkrétan egyébként szerződéssértés történik vele kapcsolatban, mivel a szerződésben szerepel egy "no pets" kitétel, én gyanitom, hogy ez arra vonatkozik. Viszont ugye amiről nem tud a landlord azért nem is fogja kilakoltatni Amy-t, úgyhogy Simbacat egyenlőre a ház szerves tartozéka. Kiderült közben, hogy Brett-nek macska-allergiája van de ő sem tudot nemet mondani, úgyhogy inkább növelte az allergia-gyógyszer beviteli dózisát.

A történet úgy kezdődött, hogy Amy egyik barátnője talált egy cicát az út szélén de mivel náluk nem maradhatott, ezért elhozta ide és odaadta Amynek. Ő szintén nem arról hires, hogy túlgondolná a dolgokat, ezért hát igent mondott és elnevezte Coco-nak.

Ez onnan jön, hogy Amy teljesen bele van szerelmesedve egy Conan O'Brian nevű Fábry ekvivalensbe, aki szerintem egészen mesterfokon űzi a nemviccesség embert próbáló művészetét. Na mindegy, hálaégnek a macskának is meg volt a véleménye Conanról, ezért nem volt hajlandó hallgatni erre a névre, igy végül Simba lett.

Mint később kiderül körülbelül egy hónapos lehetett amikor befogadtuk, és hát ifjú korából adódóan nem fényes intelligenciájáról tett tanúbizonyságot (más kérdés, hogy ez azóta sem változott:) ). Például sokáig nem nagyon tudta megemészteni, hogy a fal és az ajtók kemények. Egészen groteszk szituációkat eredményez amikor résnyire kinyitod a szobád ajtaját és hatalmas impaktussal becsapódik egy macska. Azért egy olyan pár hónap után letett arról az álmáról, hogy felnővén faltörő kos iskolába felvételizzen, legalábbis egy ideje nem láttam gyakorolni.

A másik ok-okozati összefüggés, amit nehezen emésztett meg, az az, hogy ha beleharap/karmol a lábamba, akkor előfordul, hogy reflexből belerúgok. Azért türelmes demonstrációkkal ezt is meg lehetett tanitani neki. A doki azt mondta, hogy ha megszabadul a lasztijaitól akkor majd nyugodtabb lesz. Megszabadult. Nem lett nyugodtabb. Én viszont igen, mert nem fogja szétmacskaferomonolni a szobámat és nem kell majd arra ébrednem, hogy macskalányok dörgölik a csúnyájukat az ágyam széléhez.

Ami viszon abszolút nem változott az a pofátlansága. Bármikor ha úgy gondolja, hogy márpedig most te törődni fogsz vele akkor felmászik, felugrik, nyávog, ha nyitva hagyod az ajtót akkor ő bizony bemegy a szobába éééééés, ellopja az ágyad.

 

Egy ideig próbálkoztam a Flying Cat (TM) nevelési módszerrel, de nem nagyon jött össze. Ez persze rá is veszélyes, mert amikor kint véget ér a Mongolian Death Worms vagy egy hasonszőrű Lars von Trierhez mérhető alkotás a Syfy channelen, akkor én bizony álmosan szeretek belevetődni az ágyba. Persze a levegőből meglátom, hogy alattam valami fehér kétségbeesetten próbál menekülni és mégcsak harlemi bandatag sem vagyok, akkor kénytelen vagyok nem kényelmesen érkezni ez pedig minimum bosszantó.

Másik kedvenc helye  az ablak és a SzunyoghÁló között van. Gondolom hűsöl, de nem értem miért nem képes civilizáltan félrehúzni a reluxát, miért kell keresztülmásznia rajta?? Ez csak akkor jó amikor nem veszem észre, hogy ott van és bezárom a szobába aztán ha nem menti ki valaki akkor még összevizeletezi/bélsarazza nekem a végén a szőnyegem és akkor nagyon megverem (hálaégnek még nem került erre sor).

 

Aztán persze előfordul, hogy a másik ablakomat felejtem nyitva amin nincs szunyogháló és akkor bizony ő meglóg vala. Ez eddig egészen pontosan háromszor fordult elő. Egyszer a kanapén ültünk Bethany-vel amik egyszer csak lágyan kopogtak, kinyitottuk, ránknézett és azt mondta: nyaú. Második alkalommal már régen be is csuktam az ablakot amikor valami nagy és fehér egyszer csak elmászott a szemem sarkában az üveg másik oldalán. Mivel a Ku-Klux Klán nem divatos a városnak ebben a felében, ezért hamar megszületett a felismerés, hogy ez csak a macska lehet. Levadászni már nehezebb volt, de végülis kegyetlenül átbasztam, mert elhitettem vele, hogy nem vagyok ott pedig de. Harmadszorra úgy esett, hogy gyanúsan nem nyavajgott senki fél napja ezért elkezdtük keresni, nem volt sehol. Mindent átkutattunk és már majdnem úgy volt, hogy keresünk egy identikus macskát Amynek, amikor is Bethany valami ilyen poziciót vett fel a szomszéd sufnijára nézve:

És valóban, a két és fél méter magas sufni tetején ott ált Simba-cat szarrá ázva (előtt egy fél órán át zuhogott az eső), persze megint csak annyi hozzáfűznivalója volt a dologhoz, hogy nyaú... Ha veretes vaskorbáccsal kényeztetnek, se tudom kitalálni, hogy hogy a hurrikánba jutott oda fel, én például nem tudtam felmászni, úgyhogy mondtam neki, hogy ugorjon. Nyaú. Akkor hozok egy kisasztalt arra rámászol és leszedlek. Nyaú. Akkor hozok egy széket ráállok, akkor közelebb vagyok és úgy elérem a tetőt, mássz a kezembe. Nyaúúú. Akkor viszont rohadtul idecsallak és a lábadnál fogva lerántalak a tetőről a p*csába... NYAÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. Persze nem adta magát könnyen, megpróbált eret vágni rajtam körömmel, de mivel az a pártizezer évnyi törzsfejlődés, ami elválasztja az oroszlántól határozottan nem neki dolgozott, nyertem. Revansként másnap kiporszivóztam, aki látta már a porszivó+macska egyenletben az egyenlőség jel jobb oldalát az tudja miről beszélek. Utána megint elég sokáig tartott mire megtaláltuk a macskát a konyhaszekrényben egy fazék belsejében.

Végül had emlitsem meg, hogy persze tud olyat is mint amit más macskák például perverz módon vonzódik a cipőfűzökhöz:

No ennyit mára, csumi:)