Gondolom sokan már nem gondoltátok, hogy ez a blog még valaha életre kel, hát itt a meglepetés. Gondolkoztam sokat, hogy hogyan is tudnám motiválni magam, hogy szorgosabban számoljak be az életemről és egy füles segitségével arra jutottam, hogy leteszek azon álmomról mi szerint túl teszek a nagy Lev Tolsztojon és inkább Örkényi babérokra fogok hajazni, azaz rövid és lényegretörő üzenetekkel próbálok majd incepciót okozni a kedves olvasónak.
Kezdetnek például elvarrom a tavalyi szálakat. A sörfőzés kifejezetten jól sikerült, egészen nagy móka beüvegezni a saját sörödet, hogy aztán két hét szénsavasodás után még Momó is megnyalja a szája szélét. Nem viccelek, nézzétek csak meg:
Azóta egyébként főztünk még egy kört is, az talán még jobb is lett, pedig az egyik hozzávalót ki is felejtettük. Sebaj, most készülünk a harmadik menetre csak valahogy kéne találni egy fuvart a sörfőzőboltig, de majd megoldjuk.
Hogy anyagilag mennyire érte meg? Ez egy összetett kérdés. Ugyan 50 centre jön ki egy darab, ugyanakkor mivel rohadásig van a hűtő sörrel, körülbelül ennyivel többet is iszunk úgyhogy a megtakaritás nettó összege végül is nulla.
Mai posztunk második témájaként az előző féléves tanitást emelném ki. Ez volt az első alkalom, hogy angolul tanitottam és az értékelések szerint csak egyetlen egy diák akart kirúgatni, úgyhogy egészen elégedett vagyok az eredménnyel. Komolyra forditva a szót, a visszajelzésekből úgy érzem, hogy aki akart az tudott tőlem tanulni. A legtöbben arra nyávogtak, hogy keményen javitottam...szerintem meg az amcsi diákok el vannak kényeztetve.
Aztán persze voltak mókás esetek amikor is kénytelen voltam kirúgni valakit az irodámból miután úgy gondolta, hogy hibás érvelésének 20x-i elismétlése eredményt fog hozni a reklamálásban, de csak azt érte el, hogy előbb udvariasan majd nyersen távozásra szólitottam fel.
Megvolt az első szerelmes diákom is, érdekességképpen a vezetékneve Liba volt (aki tudja mit jelent japánul feltétlenül ossza meg). Karácsonyra kaptam tőle kis saját kezűleg rajzolt pokemonos képeslapot szivecskékkel. Ari, de nem az esetem:)
No, hogy tartsam a formátumot mára ennyit, célom, hogy hetente irjak valami szösszenetet, ha már senki nem olvassa mindenki szóljon. Uff
