Tour de House

Itt az ideje, hogy bemutassam új lakóhelyem. De! Előtte még annyit, hogy ma voltam a dokinál kontrollon és megbizott önkinzó feladatokkal, egyébként minden rendben.

Na szóval. Induljunk csak az én szobámból mert az már ismerjük:

Ha ebből a szögböl sarkon fordulunk, a következő kép tárul elénk:

Jobbra Katelyn szobája, szemben pedig gondolom mindenki kitalálta, hogy a padlás, úgyhogy nézzünk is be ide:

Az ajtó egyébként nem ferde, ez csak a széles látószög eredménye. Az ablak egyébként roppant praktikus, mivel függöny az nem jár hozzá ezért tökéletesen alkalmas magamutogatásra ha az embernek éppen arra szottyan kedve. A művészeti értéken ront, hogy az ablak a hátsó udvarra néz, de a szomszédot attól még kényelmesen lehet terrorizálni.

Egy 90 fokos balos után Shirley szobájára nézünk, aki épp nem csukta be az ajtaját úgyhogy:

Azt hiszem nem ezek életem képei, de azért a lényeget megragadják. Ha itt még tovább fordulunk balra akkor már majdnem a nappaliban vagyunk (csak hogy segitsem a térbeli orientációt, ha itt most még tovább fordulnánk balra, a szombámba jutnánk vissza):

Lépjünk is át a nappaliba, ahol maga Shirley szolgál biodiszletként, nameg persze Momo, aki éppen kedvenc elfoglaltságával, a járókelők folyamatos megugatásával van elfoglalva:

Komolyan. Ha Momo meg tudna tanulni beszélni, két mondatot tudna a legjobban:

-Oh Momo, you're soooo cuuuteee!
illetve
- Mooomooo, shut the fuck up!!!!!

Nézzük inkább meg a csajszit nagyitásban:

Najó, nézzük meg a másik csajszit is nagyitásban:

Nem akarja. Na mindegy, majd legközelebb. Arra mindenesetre jó ez a kép, hogy lássuk merre vezet az út tovább a konyhába. Odabent rögtön balra egy harminc éves sütő található, amely korához hűen be is krepált még a beköltözés előtt. A menedzser cég azóta se volt képes kicserélni, pedig már két latin szakembert is kiküldtek a helyzet megoldására. Az első normális volt és mondta, hogy hát igen ezt ki kéne cserélni mert öreg és szar és egyébként is.  Ehhez a landlordunknak nem fűlik a foga, egyrészt mert smucig másrészt mert köcsög, harmadrészt mert valószinűleg még hülye is. A javitás kábé $500-ba fog kerülni egy új sütő pedig $1000 lenne, viszont ez utóbbi legalább nem csokizna be két hétre rá megint. Természetesen egy másik Enrique Iglesias is kijött elénekelni a maga bailamos-át, szerintem súlyos prekoncepciókkal terhelve, mivel ő már határozottan azt állitotta, hogy ejj dehogy kell új sütő, csak a kapcsoló rossz. Ez akkor lett igazán gyanús amikor a tűzhelyen is megnézte a nem működő begyújtót és kijelentette, hogy igen, valószinűleg a kapcsolók lehetnek a ludasak. Mind a négyen egyszerre! Ezek után meglehetősen lemondóan próbáltam megmagyarázni, hogy lent a mosókonyhában néha nem mindig van áram a konektorban ergo nem mindig működik a száritó. Kitalálhatjátok mi lett a vége: az inditógomb kontaktos... Kiváncsian várom, hogy még az én életemben lesz-e itt működő sütő...

Nade fáradjunk inkább beljebb a konyhába:

Életemben először van olyan konyhám, ahol a mosogatóban van konyhamalac. Nem nagyon folyik le a viz? Sebaj, kis kapcsoló pöcc fel és daráljaaaaaaaaa (mint a Balatonföldvári wc). Ami itt nem látszik mert jobbra van, az egy mikró és egy piritóssütő. A konyha másik oldalán egy jobbkanyar után eljutunk a hátsó ajtóhoz illetve a lépcsőhöz:

Ez persze csak a lépcső teteje a maradék az ilyen:

Az ocsmányság csak illúzió, elég jó állapotban lévő frissen felújitott házról lévén szó. A pincében van még egy nappali:

Itt szoktunk X-boxozni illetve csocsózni. Ha megyünk pár métert előre és összeszedjük magunkat miután átzanyáltunk a kanapé másik oldalára akkor forduljunk jobbra, hogy a kiskonyha táruljon elénk:

Az ajtó jobbra a mosókonyha:

Itt semmi érdekes nincs a mosógépen és a száritón kivül, viszont azt érdemes megemliteni, hogy a szoba elnyerte a "Minden idők leglogikusabban elhelyezett villanykapcsolója" dijat, ami mint azt gondolom már mindenki kitalálta, a szobán kivül a hátsó kijárat mellett van a lépcső tetején. No further comments.

Ha most itt fordulunk egy jobbost akkor megnézhetjük egy másik szögből is a nappalit:

Az itt látható három ajtó mögöttes tartalma jobbról balra haladva:

1. Oliver szobája:

2. Daniel szobája:

 3. Mégegybudiii!

Ez az a budi ami hálaégnek mindig jó, a másik az hajlamos eldugulni és meglepni az embert amikor az lehúzná a wc-t de a rendes működés helyett a viz és a matéria elkezd megállithatatlanul közeliteni. Ez hálaégnek csak egyszer és akkor is a kisebbik verzióban fordult elő, bele se merek gondolni mi lett volna ha akkor nem úgy döntök, hogy ej ráérünk arra még...

Ezzel az interiort a padlást leszámitva be is jártuk, de az nem olyan nagyon érdekes, dobozok vannak fenn és a konyha tetejéből nyilik. Nincs más hátra menjünk ki, először a földszinti nappalin át:

Azután a hátsó ajtón:

Végezetül ime a kert:

Remélem nem volt fárasztó, gyertek legközelebb is:)

Nyugaton a helyzet...

Nos, elérkezett az újabb bejelentkezés ideje. A történet fonala ott szakadt meg, hogy Zsolt aircast-et kapott a lábára meg vikodint az agyára és ciklusokon túlnyúló jelleggel nekilátott a gyógyulásnak. Ebben egészen odáig sikerült azóta jutnom, hogy már tudok rajta járni, igaz valószinűleg még nem kéne, mert utána fáj. A mankótól viszont a hónaljam fáj, úgyhogy gondosan mérlegelve az előnyöket és a hátrányokat, néha  használom néha nem. Azért persze a tökéletességtől amúgy is messze van, tegnap este például édesanyám itteni idő szerint hajnal 4:30kor kérdezte meg, hogy mi a cimem (mentségére legyen szólva épp a postán állt sorba és nem volt választása). Gondolom mindenki ismeri azt amikor az ember éjszaka telefoncsörgésre ébred és az első reflexe a telefon minél előbb történő elpusztitása mielőtt mások is felébrednének. A mozdulatsort persze tigrisugrással inditottam az ágyból, az érkezést pedig mindenki kitalálhatja melyik lábra számitottam ki, úgyhogy a cimem elhörgése előtt illetve után viszonylag hangos Fornication Under Certificate of the King hangjelzést adtam ki. Mint utólag kiderült, a telefonra senki nem ébredt föl, erre viszont szinte mindenki...

Egy másik nem elhanyagolható történetszál a kvalifikáló vizsgáké, amelyeket még augusztus elején követtem el, de valamilyen bizonyára teljesen racionális, ám nem közölt ok miatt az eredményre egy egész hónapot kellett várni. Örömmel jelentem, hogy kvalifikált vagyok, Parcdiff 43/60, Analizis 60/60. A ponthatár egyébként 39 volt mindkét esetben, úgyhogy a parcdiffel kapcsolatban jelentőségteljes huhh sóhajtás mellett még egyszer megtörlöm a homlokom. A nap további részére nem pontosan emlékszem mivel délután 5-re már igen emelkedett volt a hangulatom és többször shot'o'clock-ot ütött az óra. Még a pickelback is rendesen fogyott, emlékeztetőül ez az uborka lé és Jameson whiskey tökéletes arányú kombinációjából kiadódó rövidital. Elég hamar ment az idő, négykor még Mike-kal filozofálgattunk, emlékeim szerint vizet, Mike szerint sört ittam még ekkor is.

Sikereimen felbuzdulva, ellátogattam a matek épület 3. emeletén lévő orosz körzetbe, hogy beszéljek Leoniddal és Dimával, hogy akkor mi is lesz az én jövőbeli research projectem. Felvázoltak öt témát és adtak körülbelül 3 évre elegendő olvasnivalót, majd a végén szolidan hozzá tették, hogy végül is nem baj ha nem oldom meg mind az öt problémát a következő két évben. Asszem csipázom őket.

Ebben a félévben egyébként egyetlen egy tárgyat csinálok komolyan, ez a Large Deviations and Random Perturbations of Stochastic Processes névre hallgat és Dr. Mark Friedlin tálalásában van hozzá szerencsém. Hangzásával ellentétben az úriember nem német hanem orosz, az angolja pedig egészen fura. Az első óra után mondtam Mickey-nek, hogy végülis nem rossz csak jó lenne ha nem váltana néha oroszra, mire azt a választ kaptam, hogy miről beszélek, végig angol volt... Valahogy úgy tudnám jellemezni, hogy mintha folyamatosan egy  behatóbb szájsebészeti beavatkozás után lenne. Egy másik tárgyat, a közönséges diffegyenleteket (igen, sokat káromkodnak...) csak azért hallgatom meg újra (nem hivatalosan) mert egyszer szeretném normálisan is látni úgy, hogy az oktató amikor épp elfárad egy hosszabb mondat közepén akkor nem próbálja egy nagyon érdekes rúgós-kisgolyós-lejtős mechanikai problémával oldani a frusztrációját. Szerencsére Dr. Michael Jacobsont nem ebből a fajtából szalasztották, viszont cserébe ő is orosz, ami nála abban nyilvánul meg, hogy minden n ny, minden t ty és minden g gy. Igy lesz a definyison, propagétyör és a tyeorem. Ezen kivül potyakreditnek kiirattam Leoniddal egy 4 kredites reading course-ot, illetve a Mike-Mickey-John (aki úgy néz ki mint egy ir manó, úgyhogy mi kizárólag Shamus Finnigan néven hivatkozunk rá) csapattal kitalálták, hogy együtt átrágjuk magunkat egy funkanal könyvön.

Nem túl sok szabadidőmet mozgásképtelenségem okán gyúrással, náci-zombik legyilkolászásával és esténként házi sorozatnézéssel töltöm, most éppen a Scrubsot nézzük sokadszorra, illetve a Hustle nevű britt sorozatot, amit mindenkinek csak ajánlani tudok mivel amióta nézem con-artist akarok lenni.

No most ennyi, de még a héten egy virtuális ház túrában és egy lakótárs leirásban lehet része a hűséges olvasónak, vigaszképp a hosszú csendért.