2010. december 21., kedd
ZsoltindaHungary avagy akkormostmileszholnap???
Drága feleim, örömmel jelentem hogy közép-európai idő szerint ma 12:31 kor hazánk földjét érintette az utazástól egyébként elég kellemetlen szagú lábam úgyhogy holnap 20:00 kor lehetőség lesz élőben is megtekinteni (mármint nem csak a lábam). A helyszin a TATU telt háza miatt a jó öreg Démontanya, Andi azt üzeni, hogy ordas hideg van, mert összevesztek az Oroszokkal azok meg elzárták a gázcsapokat:D. Vagy valami ilyesmi Magyarország, én igy szeretlek=)
2010. december 11., szombat
Wild wild west...
Gondolom már sokan hallottatok róla, de mind keveset és mind mást és mielőtt az lesz a vége, hogy az egész Mela Noche rabolt ki és maga Horatio rajzolt körbe, megosztom életem első és remélem utolsó fegyveres kirablódásának történetét.
Történetem tipikus, hosszú nap után az irodában későn indultam haza. Ilyenkor már a szokásos buszom nem jár csak egy másik ami pár sarokkal arrébb rak le. Nem egy nagy séta, de arra bőven elég hogy az ember befusson két véletlenszerűen áldozatra vadászó takony kezei közé. Kábé egy utcát sétáltam ugyanis amikor az egyik utcából két hát nem kötögető nagymama forma bukkant elő, de ekkor még csak a távolból. Aztán egyszer csak az egyik elém vágott a bokron keresztül és ékes dominikai angolságával tömören beavatott világnézetébe miszerint "empty your pockets". Mivel az én világnézetem ezzel erősen ellentétes, igy hezitálásomat látva expozálta ezüst fegyverét a zsebében. Mivel alig engedte látni én meg úgy gondoltam, hogy ez még nem elég erős érvelés, felszólitottam, hogy legalább mutassa meg rendesen azt a stukkert. Ennek az volt az oka, hogy szerettem volna ha valami ilyesmi lesz a dolog vége:
http://www.youtube.com/watch?v=uR5jufwSqm8
Sajnos a rámszegezett stukker már eléggé stukker alakú volt, de legalább nem csokipisztollyal raboltak ki. Közben a klasszikus műveltségét hatékonyan titkoló másik tesó türelmetlenre váltott és elkezdte kiforgatni a zsebeimet. Próbáltam mondani szerencsétlenkémnek, hogy csak az egyetemi algebra jegyzetem van a táskámban de aztán rájöttem, hogy ezen három szó bizonyára csak zavarba hozta az intellektuális fölényükre oly érzékeny komákat. Meg persze hazudtam, mert az esernyőm is a táskámban volt, de azt hiszem ez hibahatáron belül van. Persze lenyúlták a tárcámat is, volt benne kemény negyven dollár abból már kemény kamufukszokat villanthatnak a buláiknak. Megszabaditottak továbbá az útlevelemtől is, ami ugyan a feketepiacon jó pénzt ér, de az úriemberek professzionalizmusából itélve vajmi kevés esélyt látok rá, hogy ez nekik hasznot fog generálni. Ezzel véget is ért a számukra hasznos zsákmány (figyelem 40$+útlevél, hülyének is megéri..), ellentétben nekem csak itt kezdődik a java. Metrókártya, jogositvány, itteni eübiztositási kártya, diákigazolvány, két bankkártya (természetesen azonnal letiltva) bizony az enyészeté. Amekkora pro-k voltak a lelkeim azt hálaégnek elfelejtették észrevenni, hogy a karomon ott figyel a Citizen karórám, kifejlett Persuasion skill-emnek köszönhetően pedig meggyőztem őket róla, hogy a telefonom szart se ér úgyhogy akár nálam is hagyhatják (hogy ezekután az algebra jegyzettel miért nem jártam sikerrel azt csak a jó ég tudja, mindenesetre ha meglátom egy konferencián a csávót, akkor atomonként porlasztom le a fejét az biztos).
Ez azért volt ügyes húzás a részükről mert azonnal tudtam hivni a 911-et. Ott persze rögtön jött a hogy hivnak, betűzze szokásos ötperces tragikomédia ahogy minden alkalommal ha valami hivatalos-félhivatalos szervet fel kell hivnom, de ennek ellenére két-három perc alatt ott teremtek a zsaruk, felállitották a perimetert (magyarul lezártak pár környező utcát). Természetesen ha az amúgy lábon elrohanó barátaim autóba pattantak akkor ez nem sokat ér, de érdekes módon ez nem is nagyon érdekelt inkább azon pörgött az agyam, hogy hogyan kéne a helyzetet megoldani. Egy ideig beszélgettem a közegekkel, illetve papirokat töltögettem ki, bár igazolni azt nem tudtam magamat, de láthatóan nem is kellett. Aztán jött a végleges esti vendéglátóm, Detective Wilson, aki aztán később felvette a vallomásomat meg jegyzőkönyvet készitett. De előbb még jött a füles, hogy valakit lekapcsolatk úgyhogy el kellett furikázni azonositani az illetőt. És és és... szerintem ő volt. Én csak az egyiket láttam (akinél a stukker volt), ugyanaz a ratyi legénybajusz és ugyanaz az arckifejezés, de 1000%ig nem mernék megesküdni rá. Az ember azt hinné hogy ilyenkor 100 000 közül is felismerné, de egyszerűen annyira gyorsan történik minden, hogy nem sajnos egy csomó részletre nem emlékszem. Mivel azért 90%ig biztos voltam benne ráadásul volt egy pár kisérteties egyezés ezért igent mondtam, igy beszállitották barátomat a hűvösre (igazából nem volt meglepődve rajta, hogy bevitték szal a volt vaj a füle mögött).
Ezután a következő két órát a rendőrkapitányságon töltöttem, vallomást rögzitettem felsoroltam az elvesztett értékeimet, bekarikáztam a pisztoly tipusát, stb. Le kell szögeznem, hogy baromi kedvesek voltak a zsaruk, mindenben segitőkészek voltak és a végén aztán hazavittek én meg csak elájultam kábé már az álmosságtól, pedig a java csak ezután jött. Az egész rohadt másnapot és további egy napot papirok/bankkártya vadászattal töltöttem. Arra is rájöttem, hogy ha kirabolnak, akkor hirtelen minden állami szerv úgy érzi, hogy akkor ő is kirabolhat egy kicsit. A diákigazolvány elvesztéséért 20$ büntetés(!) befizetése ellenében adnak újat, a rendőrségi jegyzőkönyv megszerzése 11$-ba fáj, mig az útlevélhez igazolványképet késziteni szintén 10$-ral apasztja le az ember számláját. Persze metrókártyát újra venni kellett, volt egy olyan 4 órás kiruccanásom a nagykövetségre is ami persze ordas messze van. Apropó kis tanulság. Nem csak a Hollandok küldenek el a búsba magabiztosan ha valamiről megkérdezed hogy merre van és valójában csak 20 méterre. Igy kötöttem ki egy óra séta után egy erdő közepén, amikorra már elviselhetetlenné vált az érzés, hogy valószinűleg kurva rossz irányba mehetek. Sebaj, rükverc be, vissza az elejére újabb embert megkérdez, de neki már nem hisz csak a google map-nek az ipodján, megy ez kérem szépen. A nagykövetségen rendesek voltak lecsocsiztam a portással, egy óra alatt meg is kaptam az ideiglenes útlevelemet, amivel majd haza tudok menni, hogy aztán otthon az elejéről kezdhessem az új útlevél új vizum folyamatot. Persze karácsonykor, úgy a móka.
Pár nap múlva érkezett egy levél amiben a rendőrség felajánlotta az ingyenes áldozati lelkisegély szolgálatot. Nem mondom hogy a legjobb érzésekkel rohangáltam abban a pár napban (őszintén megvallva elég rohadt egy érzés), de azért arra talán mégse volt szükségem. Másnap házhoz jött(!) egy nyomozó tájékoztatni, hogy őt jelölték ki investigator-nek, megadta az emailcimét és mondta, hogy ha bármi eszembe jut irjak neki.
Tömören egyelőre ennyi az én történetem. Vannak szerencsés elemei is például, hogy a laptopom már a táskámban volt amikor eszembe jutott, hogy otthon már úgyse fogok dolgozni csak húzná a vállamat ezért kivettem. Persze a leginkább zavaró az egészben az, hogy azon kivül hogy mostantól ha két széplelkű róza jön felém kapucniban a versmondó gyűlésről kapucniban én futok mint a gyalogkakukk (bipbip), nem tudnék másként csinálni semmit. Hiába amatőrök és hiába lőné tökön jó eséllyel saját magát egyszerűen továbbra sem éri meg 10% kockázat se. Ráadásul az ha Jason Statham uzival plazmává lövi a felsőtestem az egy halál, de hogy két szaros amatőr tinédzser lőjjön le mert megijednek az rangon aluli:)
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Akit érdekel szerény személyem, az 20án valószinűleg a Tatuban megtekinthet úgyanis egy hét múlva ilyenkor már bőven úton leszek haza, hacsak az időjárás másként nem gondolja de akkor nagyon megverem:) Ha lehet akkor a megjelenési szándékról kérek visszajelzést, hogy legalább sejtsem mennyi főre kell foglalni. Pliiz:)
Történetem tipikus, hosszú nap után az irodában későn indultam haza. Ilyenkor már a szokásos buszom nem jár csak egy másik ami pár sarokkal arrébb rak le. Nem egy nagy séta, de arra bőven elég hogy az ember befusson két véletlenszerűen áldozatra vadászó takony kezei közé. Kábé egy utcát sétáltam ugyanis amikor az egyik utcából két hát nem kötögető nagymama forma bukkant elő, de ekkor még csak a távolból. Aztán egyszer csak az egyik elém vágott a bokron keresztül és ékes dominikai angolságával tömören beavatott világnézetébe miszerint "empty your pockets". Mivel az én világnézetem ezzel erősen ellentétes, igy hezitálásomat látva expozálta ezüst fegyverét a zsebében. Mivel alig engedte látni én meg úgy gondoltam, hogy ez még nem elég erős érvelés, felszólitottam, hogy legalább mutassa meg rendesen azt a stukkert. Ennek az volt az oka, hogy szerettem volna ha valami ilyesmi lesz a dolog vége:
http://www.youtube.com/watch?v=uR5jufwSqm8
Sajnos a rámszegezett stukker már eléggé stukker alakú volt, de legalább nem csokipisztollyal raboltak ki. Közben a klasszikus műveltségét hatékonyan titkoló másik tesó türelmetlenre váltott és elkezdte kiforgatni a zsebeimet. Próbáltam mondani szerencsétlenkémnek, hogy csak az egyetemi algebra jegyzetem van a táskámban de aztán rájöttem, hogy ezen három szó bizonyára csak zavarba hozta az intellektuális fölényükre oly érzékeny komákat. Meg persze hazudtam, mert az esernyőm is a táskámban volt, de azt hiszem ez hibahatáron belül van. Persze lenyúlták a tárcámat is, volt benne kemény negyven dollár abból már kemény kamufukszokat villanthatnak a buláiknak. Megszabaditottak továbbá az útlevelemtől is, ami ugyan a feketepiacon jó pénzt ér, de az úriemberek professzionalizmusából itélve vajmi kevés esélyt látok rá, hogy ez nekik hasznot fog generálni. Ezzel véget is ért a számukra hasznos zsákmány (figyelem 40$+útlevél, hülyének is megéri..), ellentétben nekem csak itt kezdődik a java. Metrókártya, jogositvány, itteni eübiztositási kártya, diákigazolvány, két bankkártya (természetesen azonnal letiltva) bizony az enyészeté. Amekkora pro-k voltak a lelkeim azt hálaégnek elfelejtették észrevenni, hogy a karomon ott figyel a Citizen karórám, kifejlett Persuasion skill-emnek köszönhetően pedig meggyőztem őket róla, hogy a telefonom szart se ér úgyhogy akár nálam is hagyhatják (hogy ezekután az algebra jegyzettel miért nem jártam sikerrel azt csak a jó ég tudja, mindenesetre ha meglátom egy konferencián a csávót, akkor atomonként porlasztom le a fejét az biztos).
Ez azért volt ügyes húzás a részükről mert azonnal tudtam hivni a 911-et. Ott persze rögtön jött a hogy hivnak, betűzze szokásos ötperces tragikomédia ahogy minden alkalommal ha valami hivatalos-félhivatalos szervet fel kell hivnom, de ennek ellenére két-három perc alatt ott teremtek a zsaruk, felállitották a perimetert (magyarul lezártak pár környező utcát). Természetesen ha az amúgy lábon elrohanó barátaim autóba pattantak akkor ez nem sokat ér, de érdekes módon ez nem is nagyon érdekelt inkább azon pörgött az agyam, hogy hogyan kéne a helyzetet megoldani. Egy ideig beszélgettem a közegekkel, illetve papirokat töltögettem ki, bár igazolni azt nem tudtam magamat, de láthatóan nem is kellett. Aztán jött a végleges esti vendéglátóm, Detective Wilson, aki aztán később felvette a vallomásomat meg jegyzőkönyvet készitett. De előbb még jött a füles, hogy valakit lekapcsolatk úgyhogy el kellett furikázni azonositani az illetőt. És és és... szerintem ő volt. Én csak az egyiket láttam (akinél a stukker volt), ugyanaz a ratyi legénybajusz és ugyanaz az arckifejezés, de 1000%ig nem mernék megesküdni rá. Az ember azt hinné hogy ilyenkor 100 000 közül is felismerné, de egyszerűen annyira gyorsan történik minden, hogy nem sajnos egy csomó részletre nem emlékszem. Mivel azért 90%ig biztos voltam benne ráadásul volt egy pár kisérteties egyezés ezért igent mondtam, igy beszállitották barátomat a hűvösre (igazából nem volt meglepődve rajta, hogy bevitték szal a volt vaj a füle mögött).
Ezután a következő két órát a rendőrkapitányságon töltöttem, vallomást rögzitettem felsoroltam az elvesztett értékeimet, bekarikáztam a pisztoly tipusát, stb. Le kell szögeznem, hogy baromi kedvesek voltak a zsaruk, mindenben segitőkészek voltak és a végén aztán hazavittek én meg csak elájultam kábé már az álmosságtól, pedig a java csak ezután jött. Az egész rohadt másnapot és további egy napot papirok/bankkártya vadászattal töltöttem. Arra is rájöttem, hogy ha kirabolnak, akkor hirtelen minden állami szerv úgy érzi, hogy akkor ő is kirabolhat egy kicsit. A diákigazolvány elvesztéséért 20$ büntetés(!) befizetése ellenében adnak újat, a rendőrségi jegyzőkönyv megszerzése 11$-ba fáj, mig az útlevélhez igazolványképet késziteni szintén 10$-ral apasztja le az ember számláját. Persze metrókártyát újra venni kellett, volt egy olyan 4 órás kiruccanásom a nagykövetségre is ami persze ordas messze van. Apropó kis tanulság. Nem csak a Hollandok küldenek el a búsba magabiztosan ha valamiről megkérdezed hogy merre van és valójában csak 20 méterre. Igy kötöttem ki egy óra séta után egy erdő közepén, amikorra már elviselhetetlenné vált az érzés, hogy valószinűleg kurva rossz irányba mehetek. Sebaj, rükverc be, vissza az elejére újabb embert megkérdez, de neki már nem hisz csak a google map-nek az ipodján, megy ez kérem szépen. A nagykövetségen rendesek voltak lecsocsiztam a portással, egy óra alatt meg is kaptam az ideiglenes útlevelemet, amivel majd haza tudok menni, hogy aztán otthon az elejéről kezdhessem az új útlevél új vizum folyamatot. Persze karácsonykor, úgy a móka.
Pár nap múlva érkezett egy levél amiben a rendőrség felajánlotta az ingyenes áldozati lelkisegély szolgálatot. Nem mondom hogy a legjobb érzésekkel rohangáltam abban a pár napban (őszintén megvallva elég rohadt egy érzés), de azért arra talán mégse volt szükségem. Másnap házhoz jött(!) egy nyomozó tájékoztatni, hogy őt jelölték ki investigator-nek, megadta az emailcimét és mondta, hogy ha bármi eszembe jut irjak neki.
Tömören egyelőre ennyi az én történetem. Vannak szerencsés elemei is például, hogy a laptopom már a táskámban volt amikor eszembe jutott, hogy otthon már úgyse fogok dolgozni csak húzná a vállamat ezért kivettem. Persze a leginkább zavaró az egészben az, hogy azon kivül hogy mostantól ha két széplelkű róza jön felém kapucniban a versmondó gyűlésről kapucniban én futok mint a gyalogkakukk (bipbip), nem tudnék másként csinálni semmit. Hiába amatőrök és hiába lőné tökön jó eséllyel saját magát egyszerűen továbbra sem éri meg 10% kockázat se. Ráadásul az ha Jason Statham uzival plazmává lövi a felsőtestem az egy halál, de hogy két szaros amatőr tinédzser lőjjön le mert megijednek az rangon aluli:)
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Akit érdekel szerény személyem, az 20án valószinűleg a Tatuban megtekinthet úgyanis egy hét múlva ilyenkor már bőven úton leszek haza, hacsak az időjárás másként nem gondolja de akkor nagyon megverem:) Ha lehet akkor a megjelenési szándékról kérek visszajelzést, hogy legalább sejtsem mennyi főre kell foglalni. Pliiz:)
2010. november 27., szombat
Pulykaholokauszt
Szerbusztok kedvenc feleim, az alábbiakban egy népirtás történetét fogom megosztani veletek, amit errefelé hálaadásnak becéznek. Gondolom hozzám hasonlóan átlag Európaiként mindenki annyit tud erről, hogy legyaknak egy rakat gigantikusra hizlalt pulykát és megeszik. Nagyjából erről is van szó, de azért egy kicsit talán többről is.
Bár ugyan amerikai karácsonyon még nem voltam (és a tervek szerint nem is leszek ha csak közbe nem jön valami), de ha jól vettem ki ez itt egy egész szezon amikor minden hétre jut valamilyen indok hogy degeszre zabálják magukat:)
Akkor az elejétől. Egy olyan két hónapja éppen egy etióp étteremben falatoztam a kenyérgöngyöleggel feltunkolandó piros illetve zöld izét amikor szóbakerült a hálaadás. Tőlem is megkérdezték, hogy mit szándékozom csinálni és miután jobb hiján azt a választ adtam, hogy nem tudom rögtön mindenkinek fontos lett, hogy nehogy már egyedül legyek hálaadáskor. Én hiába kapálóztam, hogy miután soha az életben nem ünnepeltem még thanksgiving-et, ezért valahogy túl élem az idén is ha úgy adódik, nem volt mese. A leggyorsabb Mickey barátom volt, meghivott a családi thanksgiving-re. Nekik egyébként még dúsabb a szezonjuk mivel zsidók és ugye Chanuka is van a világon most éppen jövő szerdán. Ez már csak azért is jó választás volt mert ők Marylandiek és igy nem kellett utaznom (később Ariel is meghivott New Yorkba, de oda majd inkább januárban megyek a Qualifying exam után).
Én azt hittem hogy ez egy esti mulatság ezért kicsit meglepett amikor bejelentette, hogy délután kettőkor fölszed a ház előtt kocsival. Arra előre figyelmeztetett, hogy nagyon nagy gyomorkapacitásra lesz szükségem ezért csak három tojásos hagymás sajtos omlettet reggeliztem úgy dél környékén amikor felkeltem (igen itt szünet van és ezért délig alszom, persze általában hajnal négytől). A metrónál felszedtük még Mickey barátnőjét és unokatesóját aztán irány volt a Salins családi rezidencia. Mickey anyukájának meghatározó gyerekkori élménye valószinűleg az Aliz csodaországban volt, elképesztő méretű relikviagyűjteményük van, gyakorlatilag akármerre néztem beboritották a lakást az Alizos porcelánok, teáskancsók, mütyürök satöbbi. Kiderült hogy a nagyszülők sem restek, a helyi Lewis Caroll club oszlopos tagjai.
Mint kiderült az eseményre 23 meghivott volt hivatalos igy az étkezőben már egy benga nagy megteritett asztal várt. Eleinte kicsit idegennek éreztem magam de aztán hamar feloldódtam mert borzasztóan kedvesek voltak velem és a tévében ment a foci (hálaadáskor hagyomány hogy a Detroit játszik valakivel és a sok éves átlag szerint általában kikap) igy rögtön lespannoltam Teddel aki az apuka másodunoka testvére (nem, nem volt Have you met Ted?:)) Rájöttem, hogy baromi könnyű az amerikai férfiakkal megtörni a jeget focimeccs nézés közben, és még csak magasröptű szókincs sem kell hozzá, elég az hogy "Ohhh man, you gotta make that catch" vagy "Ohh dear what a terrible defence" de ha őket is be akarod vonni a beszélgetésbe lehet próbálkozni az "I don't like Detroit's defence this year" és hasonló variánsokkal a sikár már már garantált.
Közben kiraktak egy csomó sajtot az asztalra úgyhogy rögtön meg is nyitottam a táplálkozást ami ezek után este 9ig tartott. Hamarosan megérkezett a nagypapa, aki rögtön el is kezdte magyarázni, hogy nehogy elhiggyek bármit is a TV-nek mert a republikánusok és a demokraták tulajdonképpen ugyanaz a párt. Hát én mindenkinek elhiszek mindent:) Érdekes egyébként hogy egy csomóan tudják hogy Budapest anno két város volt, a szomorúbb az hogy sokan úgy hiszik, hogy még mindig az, ezért néha kapok ilyen kérdéseket, hogy akkor én most Budáról vagy Pestről jottem-e:). Meglepő mód egyébként tényleg tudják a magyar származású tudósokról hogy magyar származásúak és ezért rendszeresen felhozzák, hogy fúú hát a magyarok matematikában azok nagyon... és ez tökjó:)
A család egyébként szép szerteágazó, amerikában még mindig gyakori, hogy valakinek 4+ testvére legyen itt egy idő után elvesztettem a fonalat hogy ki kinek a kije. Azt tudom, hogy volt két Heidi, mindkettő boldog leszbikus párkapcsolatban él és egy kicsit sem volt fura az első két perc után baromi jót beszélgettem mindkettővel, hiába, nem mindenkibe jutott egy kis Steiner Kristóf. Érdekes hogy az egyik Heidi két gyerek után váltott csapatot, de ugye vannak furcsa átigazolások egy szezonban:).
Még nem is beszéltem Mickey kishugáról aki egy 8 éves energiabomba, nem is tudom minek kutatjuk a magfúziót elég lenne csak gyerekek energiájára rákapcsolni valami leszivót. Amikor megérkeztünk diszkózni kellett mert az egyik szobában felállitott egy diszkógömböt és kijelentette, hogy buli van. Aztán ennek záros időn belül vége lett, mert az Excelben elkészitett feladatjegyzéke szerint egy csomó dolga volt. Megállás nélkül pörgött dumált 8 órát úgy hogy amikor 10kor a 15. kártyatrükk után szóltak neki hogy ideje aludni csak annyit mondott, hogy ok, I'll turn myself off:) (de nem volt meggyőző:) ). Ő találta ki a 23 ember ültetési rendjét névre szóló cetliket gyártott, majd le is ellenőrizte hogy mindenki jó helyre ült-e le.
Mielőtt beindult volna az igazi táplálkozás, körbementünk az asztalon és mindenki elmondta, hogy éppen miért hálás az életben. Nem vitték túlzásba nem volt nyálas, nekem ki fejeztten tetszett. A nagypapa a nagymamának adott hálát, mert "ő még mindig minden nap főz a férjének ami ritkaságszámba megy ebben az országban". Ami engem illet én megköszöntem, hogy ott lehettem. Na és innentől elszabadult az étkezési armageddon, én azt hiszem a saját térfogatom kétszeresét gyömöszöltem a gyomromba, aztán amikor már nagyon kész voltam rám szóltak, hogy most pihenjek mert mindjárt desszert:) Egyszerűen semmit nem találtam ami ne izlett volna:) Közben rátaláltam egy üveg nagyon jó kaliforniai borra, úgyhogy mostmár bizton állithatom, hogy itt is baromi jó borokat tudnak csinálni.
Az este hátra lévő részében leginkább beszélgettünk mindenféléről. Nagyon pozitiv meglepetésként ért, hogy teljesen kiegyensúlyozottak voltak történelmi kérdésekben, teljesen nyitottak voltak más népek történelmi sérelmeire is, a mérsékelt iszlámmal sincsen az égvilágon semmi bajuk. Az egyik lány éppen arról panaszkodott, hogy amikor Izraelben volt (az amerikai zsidók életükben egyszer ingyen tanulmányútra mehetnek Izraelbe) akkor rendszeresen kioktatták, hogy ne hivja palesztinoknak a palesztinokat mert hogy olyan nincsen hogy Palesztina, ő meg teljesen ki volt ezen akadva, hogy mennyire gáz.
A végén aztán segitettem leszedni az asztalokat meg levinni őket a pincébe, cserébe Mickey apukája megtanitott, hogyan kell a baseball ütővel suhintani (persze labdával gondolom biztos nehezebb:) ), sőt még kaptam is tőle egy softballt. Ő most éppen nem játszik, mivel...figyelem...eltörte a szemét! Sajnos ez nem olyan vicces mint amilyennek hangzik kapott egy softball headshot-ot a szemére úgy hogy szürkehályogja lett, megrepedt a retinája és széttört a csont a szemüreg környékén, úgyhogy két rekonstrukciós műtét is vár szegényre. Búcsúzóul kaptam még Chanuka geltet (csoki pénzérmék) ajándékba aztán Mickey hazafuvarozott én pedig nekiláttam emészteni...
Bár ugyan amerikai karácsonyon még nem voltam (és a tervek szerint nem is leszek ha csak közbe nem jön valami), de ha jól vettem ki ez itt egy egész szezon amikor minden hétre jut valamilyen indok hogy degeszre zabálják magukat:)
Akkor az elejétől. Egy olyan két hónapja éppen egy etióp étteremben falatoztam a kenyérgöngyöleggel feltunkolandó piros illetve zöld izét amikor szóbakerült a hálaadás. Tőlem is megkérdezték, hogy mit szándékozom csinálni és miután jobb hiján azt a választ adtam, hogy nem tudom rögtön mindenkinek fontos lett, hogy nehogy már egyedül legyek hálaadáskor. Én hiába kapálóztam, hogy miután soha az életben nem ünnepeltem még thanksgiving-et, ezért valahogy túl élem az idén is ha úgy adódik, nem volt mese. A leggyorsabb Mickey barátom volt, meghivott a családi thanksgiving-re. Nekik egyébként még dúsabb a szezonjuk mivel zsidók és ugye Chanuka is van a világon most éppen jövő szerdán. Ez már csak azért is jó választás volt mert ők Marylandiek és igy nem kellett utaznom (később Ariel is meghivott New Yorkba, de oda majd inkább januárban megyek a Qualifying exam után).
Én azt hittem hogy ez egy esti mulatság ezért kicsit meglepett amikor bejelentette, hogy délután kettőkor fölszed a ház előtt kocsival. Arra előre figyelmeztetett, hogy nagyon nagy gyomorkapacitásra lesz szükségem ezért csak három tojásos hagymás sajtos omlettet reggeliztem úgy dél környékén amikor felkeltem (igen itt szünet van és ezért délig alszom, persze általában hajnal négytől). A metrónál felszedtük még Mickey barátnőjét és unokatesóját aztán irány volt a Salins családi rezidencia. Mickey anyukájának meghatározó gyerekkori élménye valószinűleg az Aliz csodaországban volt, elképesztő méretű relikviagyűjteményük van, gyakorlatilag akármerre néztem beboritották a lakást az Alizos porcelánok, teáskancsók, mütyürök satöbbi. Kiderült hogy a nagyszülők sem restek, a helyi Lewis Caroll club oszlopos tagjai.
Mint kiderült az eseményre 23 meghivott volt hivatalos igy az étkezőben már egy benga nagy megteritett asztal várt. Eleinte kicsit idegennek éreztem magam de aztán hamar feloldódtam mert borzasztóan kedvesek voltak velem és a tévében ment a foci (hálaadáskor hagyomány hogy a Detroit játszik valakivel és a sok éves átlag szerint általában kikap) igy rögtön lespannoltam Teddel aki az apuka másodunoka testvére (nem, nem volt Have you met Ted?:)) Rájöttem, hogy baromi könnyű az amerikai férfiakkal megtörni a jeget focimeccs nézés közben, és még csak magasröptű szókincs sem kell hozzá, elég az hogy "Ohhh man, you gotta make that catch" vagy "Ohh dear what a terrible defence" de ha őket is be akarod vonni a beszélgetésbe lehet próbálkozni az "I don't like Detroit's defence this year" és hasonló variánsokkal a sikár már már garantált.
Közben kiraktak egy csomó sajtot az asztalra úgyhogy rögtön meg is nyitottam a táplálkozást ami ezek után este 9ig tartott. Hamarosan megérkezett a nagypapa, aki rögtön el is kezdte magyarázni, hogy nehogy elhiggyek bármit is a TV-nek mert a republikánusok és a demokraták tulajdonképpen ugyanaz a párt. Hát én mindenkinek elhiszek mindent:) Érdekes egyébként hogy egy csomóan tudják hogy Budapest anno két város volt, a szomorúbb az hogy sokan úgy hiszik, hogy még mindig az, ezért néha kapok ilyen kérdéseket, hogy akkor én most Budáról vagy Pestről jottem-e:). Meglepő mód egyébként tényleg tudják a magyar származású tudósokról hogy magyar származásúak és ezért rendszeresen felhozzák, hogy fúú hát a magyarok matematikában azok nagyon... és ez tökjó:)
A család egyébként szép szerteágazó, amerikában még mindig gyakori, hogy valakinek 4+ testvére legyen itt egy idő után elvesztettem a fonalat hogy ki kinek a kije. Azt tudom, hogy volt két Heidi, mindkettő boldog leszbikus párkapcsolatban él és egy kicsit sem volt fura az első két perc után baromi jót beszélgettem mindkettővel, hiába, nem mindenkibe jutott egy kis Steiner Kristóf. Érdekes hogy az egyik Heidi két gyerek után váltott csapatot, de ugye vannak furcsa átigazolások egy szezonban:).
Még nem is beszéltem Mickey kishugáról aki egy 8 éves energiabomba, nem is tudom minek kutatjuk a magfúziót elég lenne csak gyerekek energiájára rákapcsolni valami leszivót. Amikor megérkeztünk diszkózni kellett mert az egyik szobában felállitott egy diszkógömböt és kijelentette, hogy buli van. Aztán ennek záros időn belül vége lett, mert az Excelben elkészitett feladatjegyzéke szerint egy csomó dolga volt. Megállás nélkül pörgött dumált 8 órát úgy hogy amikor 10kor a 15. kártyatrükk után szóltak neki hogy ideje aludni csak annyit mondott, hogy ok, I'll turn myself off:) (de nem volt meggyőző:) ). Ő találta ki a 23 ember ültetési rendjét névre szóló cetliket gyártott, majd le is ellenőrizte hogy mindenki jó helyre ült-e le.
Mielőtt beindult volna az igazi táplálkozás, körbementünk az asztalon és mindenki elmondta, hogy éppen miért hálás az életben. Nem vitték túlzásba nem volt nyálas, nekem ki fejeztten tetszett. A nagypapa a nagymamának adott hálát, mert "ő még mindig minden nap főz a férjének ami ritkaságszámba megy ebben az országban". Ami engem illet én megköszöntem, hogy ott lehettem. Na és innentől elszabadult az étkezési armageddon, én azt hiszem a saját térfogatom kétszeresét gyömöszöltem a gyomromba, aztán amikor már nagyon kész voltam rám szóltak, hogy most pihenjek mert mindjárt desszert:) Egyszerűen semmit nem találtam ami ne izlett volna:) Közben rátaláltam egy üveg nagyon jó kaliforniai borra, úgyhogy mostmár bizton állithatom, hogy itt is baromi jó borokat tudnak csinálni.
Az este hátra lévő részében leginkább beszélgettünk mindenféléről. Nagyon pozitiv meglepetésként ért, hogy teljesen kiegyensúlyozottak voltak történelmi kérdésekben, teljesen nyitottak voltak más népek történelmi sérelmeire is, a mérsékelt iszlámmal sincsen az égvilágon semmi bajuk. Az egyik lány éppen arról panaszkodott, hogy amikor Izraelben volt (az amerikai zsidók életükben egyszer ingyen tanulmányútra mehetnek Izraelbe) akkor rendszeresen kioktatták, hogy ne hivja palesztinoknak a palesztinokat mert hogy olyan nincsen hogy Palesztina, ő meg teljesen ki volt ezen akadva, hogy mennyire gáz.
A végén aztán segitettem leszedni az asztalokat meg levinni őket a pincébe, cserébe Mickey apukája megtanitott, hogyan kell a baseball ütővel suhintani (persze labdával gondolom biztos nehezebb:) ), sőt még kaptam is tőle egy softballt. Ő most éppen nem játszik, mivel...figyelem...eltörte a szemét! Sajnos ez nem olyan vicces mint amilyennek hangzik kapott egy softball headshot-ot a szemére úgy hogy szürkehályogja lett, megrepedt a retinája és széttört a csont a szemüreg környékén, úgyhogy két rekonstrukciós műtét is vár szegényre. Búcsúzóul kaptam még Chanuka geltet (csoki pénzérmék) ajándékba aztán Mickey hazafuvarozott én pedig nekiláttam emészteni...
2010. november 12., péntek
Kampány
Sziasztok,
Végre sikerült megszereznem a képet rólam és a poszteremről:
Szerintem továbbra sem túl vicces, de a többieknek nagyon tetszett. Elvileg azon alapul ez a kifinomult népi humor, hogy a hatóságok rendszeresen zaklatják a külföldieket kivéve ha az illető fehér. Szintén elrejtettem egy célzást a bevándorlási procedúrával járó papirmunka mennyiségére kiváncsi vagyok megtaláljátok-e:)
Kicsit más. Lehet néhányan hallottatok róla, hogy félidős választások voltak, ami azt jelenti, hogy az elnökön kivül az összes anyámtyúkja tisztségre választanak, úgyhogy ennek apropóján mesélek egy kicsit a helyi választási szokásokról. (Magának a választási rendszernek lehet, hogy nálam jóval avatottabb szakértői vannak a kedves olvasóközönségben úgyhogy inkább arról lesz szó, hogy az egyszerű emberek szintjére hogy csapódik ez le). Az első lényeges különbség, hogy ugye otthon az ember ha teheti szarik bele a politikába, itt ez pont forditva van. Az emberek általában sokkal inkább a magukénak érzik a politikát, sokkal inkább érzik úgy, hogy a saját életükről döntenek ezért erős megvetés övezi azt aki nem megy el szavazni. Ennek ellenére folyamatosan mindent átható "menj el szavazni" kampány van, az embert kábé napi 2-3x megállitják az utcán hogy el fog-e menni szavazni és ha nemet mond akkor megpróbálják meggyőzni. A szavazás után mindenki kap egy kis "I voted" kitűzőt amit utána egy napig büszkén is visel. Tényleg megdöbbentő, de itt a legtöbben nem kivülállóként tekintenek a politikára hanem önmagukat is részesének érzik a folyamatnak.
El tudja valaki képzelni hogy otthon valaki önszántából kitegyen a kertjébe egy benga MSZP zászlót (és most tekintsünk el attól, hogy ez akár még az egészségre is károsnak bizonyulhat)? Na itt egy csomó kert tele volt hirdetésekkel kertitörpék tartották a jelöltek posztereit és nem csak a szenátor vagy a konkresszusi hanem akár az ügyész (state's attorney) neveit is. Igen, itt az ügyészt nem kilenc évre nevezik ki hanem kifejezetten közvetlenül választják az emberek.
A kampány maga mindent alulmúlóan mocskos és negativ. A magyar politika ehhez képest majdnem babazsúrnak nevezhető. A kampányhirdetések nagy része kifejezetten lejárató jellegű, gondterhelt kismamák panaszkodnak a pelenka megemelt adójáról, öreg nénik vádolják a másikat az ördöggel való kacérkodással, stb. Egy jó példa az amit minden Maryland-i youtube felhasználónak kellett egy hónapon át naponta 4x-5x elszenvednie:
http://www.youtube.com/watch?v=POKRrJgR2lk&feature=player_embedded
Aztán persze voltak ilyenből rettentő buták is, ebből kaptok egy best of-ot most:). Az első az "evil sheep commercial", amit egy bizonyos Carly Fiorina nevű jelölt kampánycsapata követett el. Igen természetesen Kaliforniában. És igen, nem ez a hölgy eredeti neve:). A hölgyemény egyébként szorosan kötődik az e-bay alapitóihoz és nem kevés pénzt ölt a saját kampányába aminek aztán csúnya pofára esés lett a vége. Viszont egyúttal Schwarzenegger már nem kormányzó, úgyhogy az Expendables 2-ben már mehet majd ő is ugrálni a dzsungelbe:) Na tehát a reklám (a közepe kevésbé érdekes, a vége üt):
http://www.youtube.com/watch?v=KRY7wBuCcBY
Természetesen van aki a terror kártyát játsza ki, hmmm ötletes:)
http://www.youtube.com/watch?v=umTITWQuXwY&feature=player_embedded
Aztán van aki Tony Soprano-t is belekeveri a buliba:
http://www.youtube.com/watch?v=eocJHtBVLyI
Végül egy igazi alabamai keménylegény, aki shotgunnal ad nyomatékot a mondanivalójának:)
http://www.youtube.com/watch?v=jU7fhIO7DG0
No mostanra ennyi, de most hamar fogok jelentkezni irok majd a pénzügyekről, egy átlagos hetemről és talán a lakótársakról is majd még valamit:)
U.i.: Matthew Temba barátomnak köszönhetően már rapper nevem is van:
pampampampam
Oh yeah I'm Z-Money muddafuckaz!
A barátaim viszont továbbra us szólithatnak csak BigZ-nek:)
Végre sikerült megszereznem a képet rólam és a poszteremről:
Kicsit más. Lehet néhányan hallottatok róla, hogy félidős választások voltak, ami azt jelenti, hogy az elnökön kivül az összes anyámtyúkja tisztségre választanak, úgyhogy ennek apropóján mesélek egy kicsit a helyi választási szokásokról. (Magának a választási rendszernek lehet, hogy nálam jóval avatottabb szakértői vannak a kedves olvasóközönségben úgyhogy inkább arról lesz szó, hogy az egyszerű emberek szintjére hogy csapódik ez le). Az első lényeges különbség, hogy ugye otthon az ember ha teheti szarik bele a politikába, itt ez pont forditva van. Az emberek általában sokkal inkább a magukénak érzik a politikát, sokkal inkább érzik úgy, hogy a saját életükről döntenek ezért erős megvetés övezi azt aki nem megy el szavazni. Ennek ellenére folyamatosan mindent átható "menj el szavazni" kampány van, az embert kábé napi 2-3x megállitják az utcán hogy el fog-e menni szavazni és ha nemet mond akkor megpróbálják meggyőzni. A szavazás után mindenki kap egy kis "I voted" kitűzőt amit utána egy napig büszkén is visel. Tényleg megdöbbentő, de itt a legtöbben nem kivülállóként tekintenek a politikára hanem önmagukat is részesének érzik a folyamatnak.
El tudja valaki képzelni hogy otthon valaki önszántából kitegyen a kertjébe egy benga MSZP zászlót (és most tekintsünk el attól, hogy ez akár még az egészségre is károsnak bizonyulhat)? Na itt egy csomó kert tele volt hirdetésekkel kertitörpék tartották a jelöltek posztereit és nem csak a szenátor vagy a konkresszusi hanem akár az ügyész (state's attorney) neveit is. Igen, itt az ügyészt nem kilenc évre nevezik ki hanem kifejezetten közvetlenül választják az emberek.
A kampány maga mindent alulmúlóan mocskos és negativ. A magyar politika ehhez képest majdnem babazsúrnak nevezhető. A kampányhirdetések nagy része kifejezetten lejárató jellegű, gondterhelt kismamák panaszkodnak a pelenka megemelt adójáról, öreg nénik vádolják a másikat az ördöggel való kacérkodással, stb. Egy jó példa az amit minden Maryland-i youtube felhasználónak kellett egy hónapon át naponta 4x-5x elszenvednie:
http://www.youtube.com/watch?v=POKRrJgR2lk&feature=player_embedded
Aztán persze voltak ilyenből rettentő buták is, ebből kaptok egy best of-ot most:). Az első az "evil sheep commercial", amit egy bizonyos Carly Fiorina nevű jelölt kampánycsapata követett el. Igen természetesen Kaliforniában. És igen, nem ez a hölgy eredeti neve:). A hölgyemény egyébként szorosan kötődik az e-bay alapitóihoz és nem kevés pénzt ölt a saját kampányába aminek aztán csúnya pofára esés lett a vége. Viszont egyúttal Schwarzenegger már nem kormányzó, úgyhogy az Expendables 2-ben már mehet majd ő is ugrálni a dzsungelbe:) Na tehát a reklám (a közepe kevésbé érdekes, a vége üt):
http://www.youtube.com/watch?v=KRY7wBuCcBY
Természetesen van aki a terror kártyát játsza ki, hmmm ötletes:)
http://www.youtube.com/watch?v=umTITWQuXwY&feature=player_embedded
Aztán van aki Tony Soprano-t is belekeveri a buliba:
http://www.youtube.com/watch?v=eocJHtBVLyI
Végül egy igazi alabamai keménylegény, aki shotgunnal ad nyomatékot a mondanivalójának:)
http://www.youtube.com/watch?v=jU7fhIO7DG0
No mostanra ennyi, de most hamar fogok jelentkezni irok majd a pénzügyekről, egy átlagos hetemről és talán a lakótársakról is majd még valamit:)
U.i.: Matthew Temba barátomnak köszönhetően már rapper nevem is van:
pampampampam
Oh yeah I'm Z-Money muddafuckaz!
A barátaim viszont továbbra us szólithatnak csak BigZ-nek:)
2010. október 31., vasárnap
Rally to restore sanity/March to keep fear alive
Most egy rövid összefoglaló, aztán fast-forward következik, mivel az elmúlt másfél hétben igazából nem nagyon történt semmi emlitésre méltó. Megirtam az első ZH-t, amit itt midterm in-class examnek hivnak, amiről azt hittem, hogy rosszul sikerült aztán mégis 100% lett. (Igen tudom, búúú, de egy kicsit másnaposan irtam és abszolút össze vissza irkáltam a végén mindent). Kideritettem, hogy PDE-ből az egész évben ez volt az utolsó exam, a második félévben már csak házi van még vizsga sincsen. Ezzel együtt szerintem ebből a tárgyból tanulok a legtöbbet. Megpróbáltam felzárkózni közdiffből is, de miután a tanár előadásait csak a könyv múlja alúl ezért ez nem igazán sikerült, sebaj majd csak lesz idő még rá. Ez egy furcsa tárgy egyébként mert a tanár két témát ad le egyszerre és össze vissza ugrál a kettő között. Imád teljes mondatokat a táblára irni szimbólumok helyett, a "let's jazz things up.." kifejezést, általában keskeny oszlopokban ir és amikor egy pillanatra félrenéz akkor rossz oszlopban folytatja, nincs karikás ostora, nem betyár, stb. Algebrából most kedden lesz midterm, a hardcore algebra fanoknak tele a gatyájuk, érdeklődve várom, hogy a heti 48 óra algebra után tud-e nehezet adni a kis leprihon. Szóval láthatjátok, semmi érdekes:)
A fő esemény a környéken igy a tegnapi poén-tüntetés volt a national mallon. A két főszervező Stephen Colbert és John Stuart, a Comedy Central két humor heroldja, mindkettő baromi jó, ha tehetem megnézem, bár sajnos elég ritkán tehetem. Colbert volt egyébként az akiről majdnem hidat neveztek el Magyarországon, mert amikor a Megyeri-hidat épitették, akkor az önkormányzat netes szavazást irt ki arról, hogy mi legyen a hid neve. Ezt valahogy megneszelte ez a jóember és kérte a nézőit, hogy szavazzanak rá és végül nyert is. Aztán valahogy az önkormányzat nem volt humoránál...:)
A lényeg, amit már egyszer érintőlegesen emlitettem is, hogy az utóbbi időben kialakult a republikánusoknak egy extrém szárnya, amibe úgy néz ki, hogy az ország leghülyébb politikusait sikerült belezsúfolni. A fő gondjuk az életben az, hogy adózni kell, és az ő adójukból az állam mindenféle csúnya közszolgáltatásokat tart fenn, mint egészségügy, felsőoktatás, tömegközlekedés és egyebek. Mivel az kommunizmus. Maga a Tea szó egyrészt a Bostoni teadélutánra utal, másrészt a Taxed Enough Already röviditése. Kis izelitőként itt van például a Nevadai jelöltjük, Sharron Angle aki azt találta nyilatkozni, hogy két városban is bevezették a Shariát (a fundamentális iszlám törvénykezést), persze nem. Aztán itt van a fő bohócuk, Christine O' Donnell Delaware-ből, aki eredetileg boszorkányként indult, állitólag az első randija is egy sátánista oltáron zajlott, majd egyszer csak megvilágosodott és megtért majd Istennek ajánlotta életét. Első körben valamilyen egyetemi katolikus kör elnökeként csináltatott egy kampányvideót, amely a maszturbációról próbálja meg lebeszélni a fiatalokat, mivel az a biblia szerint (szerinte) hűtlenség:
http://www.youtube.com/watch?v=RzHcqcXo_NA
Aztán volt, hogy azt fejtegette, hogy a melegek új nyelvet akarnak létrehozni ezért olyanok mint Hitler. (Egyébként is, általános republikánus nyelvezet szerint mindenki aki nem velük ért egyet olyan mint Hitler) De a legkedvesebbet a végére hagyom:
http://www.youtube.com/watch?v=Y_4if1x1pH8
Mivel a keleti part (legalábbis ez a része) erősen ultraliberális környék és amúgy is imádnak folyamatosan baromi fontos világmegváltó dolgokról beszélni statisztikákat citálni és egyetérve vitatkozni, amit én néha kegyetlenül unok, de hát ez az ő országuk azt csinálnak benne amit akarnak. Azt egyébként mindenkinek erősen ajánlom hogy errefelé kétszer is nézzen körül, mielőtt meleg/zsidó/néger viccekkel próbálkozna, mert rosszul megválasztott halgatóság esetén nem nagyon lesz nevetés a vége. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy egész más a történelmi/szociáli hátterük és a percepciójuk és az egész gondolkodás módjuk emiatt merőben eltér valamennyire még a Nyugat-Európaitól is, nemhogy a Kelet-Európaitól. Azt hiszem a forditott felállás nekik óriási kultúrsokk lenne és évekbe telne megérteniük, hogy mi folyik körülöttük.
Nade vissza a poén-rally-hez. A Tea party alapvetően egy Obama ellenes tüntetés-sorozatból nőtt ki, és ezeket a tüntetéseket volt hivatott parodizálni. Eredetileg úgy jelentették be mint két versengő tüntetést, a Rally to restore sanity John Stewart-é, a March to keep fear alive Colbert-é, de nyilvánvaló volt, hogy ez egy rendezvény lesz. Pl. Colbert Stephen Hawkingból kiindulva jutott el a bejelentésig (vigyázat kicsit hosszú, és kicsit amerikai:) )
http://www.colbertnation.com/the-colbert-report-videos/359382/september-16-2010/march-to-keep-fear-alive-announcement
Aki további leirást szeretne:
http://en.wikipedia.org/wiki/Rally_to_Restore_Sanity_and/or_Fear
Ennek keretében péntek este összegyűltünk Mickey-nél egy sign-making party keretében, aminek az első két és fél órájában boroztunk, aztán valóban nekiálltunk posztereket gyártani, én egészen 1-ig jutottam. Másnap aztán életem legnagyobb tömegnyomorát éltem meg (pedig sok koncert van már mögöttem), valami elképesztő mennyiségű ember volt ott a megjelent közel 215 000 ember (ezzel Washigton lakossága gyakorlatilag megduplázódott) tökig megtöltötte a National Mall-t ami kábé 3 Kossuth tér. Miután nem igazán sikerült jó helyet kifogni, ezért csak hallottuk a műsort, illetve ha lábujjhegyre álltam akkor még egy kivetitő negyedét is láthattam. Természetesen a fényképezőgépem is velem volt ameddig be nem halt az aksi:
Már a metróban sem kis tömeg gyűlt össze:
Elnézést, de csak egymás alá engedte berakni ez az abomináció amit blogspot.com-nak hivnak.
Ez utóbbihoz csak annyit fűznék hozzá, hogy a to teabag ige magyarra filterezésnek vagy pulykázásnak forditható, aki tudja miről beszélek az tudja:).
Mint emlitettem nekem is volt sign-om, de valamelyik hipertehetségtelenségnek adtam oda a gépet, hogy fotózzon le vele, ami azért volt hiba mert a szlogenemből sz*r se látszik. Ennélfogva kénytelen leszek reménykedni, hogy valaki más lefotózott a saját gépével sokkal sokkal jobban. Ha sikerrel járok, akkor majd update-elem a posztot.
A rally egyébként jópofa volt, megjelent a hetvenes-nyolcvanas évekből hires Cat Stevens, aki ma már csak Yusuf Islam néven fut ezért jól hatott az elfogadás nevében. Hagyták is énekelni vagy 20 másodpercet (valami vonatos számot tolt amire fel volt fűzve egy poén folyam) aztán Colbert félbe szakitotta azzal, hogy ő tud jobb vonatos számot. Hát ez nem más volt, mint az emberi szervezet és az alkohol kölcsönhatásával kapcsolatos eddigi ismereteinket meghazudtoló módon még életben lévő Ozzy Osbourne a Crazy Train valami hátborzontgatóan gyötrelmes verziójával. Még emlitésre méltó hirességként Sheryl Crow jelent meg a legvégén, hogy egy általam nem is mert csokibával együtt 10 percig énekeljék, hogy I'll take you there. Ha valaki tudja árulja már el nekem, hogy az amerikai számokban hova a veretes úristenbe akarnak engem elvinni állandóan, mert amig ezt nem tudom, addig én ugyan nem megyek sehova...
Pontosabban kaját keresni azt elindultunk Chinatown felé, de a legutolsó putri étteremben is negyven perces sor volt, a metróba meg lehetetlen volt lejutni úgyhogy végül felsétáltunk a U-street-ig (Chinatown és a U-street a város két étterem központja), hogy aztán ott se találjunk semmi élhetőt. Ekkor jópáran megunták a dolgot és hazamentek College Park-ba, de én és Arjit nem adtuk fel (nem értem volna haza az éhhalál előtt). Ketten persze jóval egyszerűbb volt a dolog mint tizen, hamar találtunk is egy rohadt jó helyet ahol nagyon beettem és még finom európai sört is ittam. NYAMM:)
A fő esemény a környéken igy a tegnapi poén-tüntetés volt a national mallon. A két főszervező Stephen Colbert és John Stuart, a Comedy Central két humor heroldja, mindkettő baromi jó, ha tehetem megnézem, bár sajnos elég ritkán tehetem. Colbert volt egyébként az akiről majdnem hidat neveztek el Magyarországon, mert amikor a Megyeri-hidat épitették, akkor az önkormányzat netes szavazást irt ki arról, hogy mi legyen a hid neve. Ezt valahogy megneszelte ez a jóember és kérte a nézőit, hogy szavazzanak rá és végül nyert is. Aztán valahogy az önkormányzat nem volt humoránál...:)
A lényeg, amit már egyszer érintőlegesen emlitettem is, hogy az utóbbi időben kialakult a republikánusoknak egy extrém szárnya, amibe úgy néz ki, hogy az ország leghülyébb politikusait sikerült belezsúfolni. A fő gondjuk az életben az, hogy adózni kell, és az ő adójukból az állam mindenféle csúnya közszolgáltatásokat tart fenn, mint egészségügy, felsőoktatás, tömegközlekedés és egyebek. Mivel az kommunizmus. Maga a Tea szó egyrészt a Bostoni teadélutánra utal, másrészt a Taxed Enough Already röviditése. Kis izelitőként itt van például a Nevadai jelöltjük, Sharron Angle aki azt találta nyilatkozni, hogy két városban is bevezették a Shariát (a fundamentális iszlám törvénykezést), persze nem. Aztán itt van a fő bohócuk, Christine O' Donnell Delaware-ből, aki eredetileg boszorkányként indult, állitólag az első randija is egy sátánista oltáron zajlott, majd egyszer csak megvilágosodott és megtért majd Istennek ajánlotta életét. Első körben valamilyen egyetemi katolikus kör elnökeként csináltatott egy kampányvideót, amely a maszturbációról próbálja meg lebeszélni a fiatalokat, mivel az a biblia szerint (szerinte) hűtlenség:
http://www.youtube.com/watch?v=RzHcqcXo_NA
Aztán volt, hogy azt fejtegette, hogy a melegek új nyelvet akarnak létrehozni ezért olyanok mint Hitler. (Egyébként is, általános republikánus nyelvezet szerint mindenki aki nem velük ért egyet olyan mint Hitler) De a legkedvesebbet a végére hagyom:
http://www.youtube.com/watch?v=Y_4if1x1pH8
Mivel a keleti part (legalábbis ez a része) erősen ultraliberális környék és amúgy is imádnak folyamatosan baromi fontos világmegváltó dolgokról beszélni statisztikákat citálni és egyetérve vitatkozni, amit én néha kegyetlenül unok, de hát ez az ő országuk azt csinálnak benne amit akarnak. Azt egyébként mindenkinek erősen ajánlom hogy errefelé kétszer is nézzen körül, mielőtt meleg/zsidó/néger viccekkel próbálkozna, mert rosszul megválasztott halgatóság esetén nem nagyon lesz nevetés a vége. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy egész más a történelmi/szociáli hátterük és a percepciójuk és az egész gondolkodás módjuk emiatt merőben eltér valamennyire még a Nyugat-Európaitól is, nemhogy a Kelet-Európaitól. Azt hiszem a forditott felállás nekik óriási kultúrsokk lenne és évekbe telne megérteniük, hogy mi folyik körülöttük.
Nade vissza a poén-rally-hez. A Tea party alapvetően egy Obama ellenes tüntetés-sorozatból nőtt ki, és ezeket a tüntetéseket volt hivatott parodizálni. Eredetileg úgy jelentették be mint két versengő tüntetést, a Rally to restore sanity John Stewart-é, a March to keep fear alive Colbert-é, de nyilvánvaló volt, hogy ez egy rendezvény lesz. Pl. Colbert Stephen Hawkingból kiindulva jutott el a bejelentésig (vigyázat kicsit hosszú, és kicsit amerikai:) )
http://www.colbertnation.com/the-colbert-report-videos/359382/september-16-2010/march-to-keep-fear-alive-announcement
Aki további leirást szeretne:
http://en.wikipedia.org/wiki/Rally_to_Restore_Sanity_and/or_Fear
Ennek keretében péntek este összegyűltünk Mickey-nél egy sign-making party keretében, aminek az első két és fél órájában boroztunk, aztán valóban nekiálltunk posztereket gyártani, én egészen 1-ig jutottam. Másnap aztán életem legnagyobb tömegnyomorát éltem meg (pedig sok koncert van már mögöttem), valami elképesztő mennyiségű ember volt ott a megjelent közel 215 000 ember (ezzel Washigton lakossága gyakorlatilag megduplázódott) tökig megtöltötte a National Mall-t ami kábé 3 Kossuth tér. Miután nem igazán sikerült jó helyet kifogni, ezért csak hallottuk a műsort, illetve ha lábujjhegyre álltam akkor még egy kivetitő negyedét is láthattam. Természetesen a fényképezőgépem is velem volt ameddig be nem halt az aksi:
Már a metróban sem kis tömeg gyűlt össze:
A rally egyébként jópofa volt, megjelent a hetvenes-nyolcvanas évekből hires Cat Stevens, aki ma már csak Yusuf Islam néven fut ezért jól hatott az elfogadás nevében. Hagyták is énekelni vagy 20 másodpercet (valami vonatos számot tolt amire fel volt fűzve egy poén folyam) aztán Colbert félbe szakitotta azzal, hogy ő tud jobb vonatos számot. Hát ez nem más volt, mint az emberi szervezet és az alkohol kölcsönhatásával kapcsolatos eddigi ismereteinket meghazudtoló módon még életben lévő Ozzy Osbourne a Crazy Train valami hátborzontgatóan gyötrelmes verziójával. Még emlitésre méltó hirességként Sheryl Crow jelent meg a legvégén, hogy egy általam nem is mert csokibával együtt 10 percig énekeljék, hogy I'll take you there. Ha valaki tudja árulja már el nekem, hogy az amerikai számokban hova a veretes úristenbe akarnak engem elvinni állandóan, mert amig ezt nem tudom, addig én ugyan nem megyek sehova...
Pontosabban kaját keresni azt elindultunk Chinatown felé, de a legutolsó putri étteremben is negyven perces sor volt, a metróba meg lehetetlen volt lejutni úgyhogy végül felsétáltunk a U-street-ig (Chinatown és a U-street a város két étterem központja), hogy aztán ott se találjunk semmi élhetőt. Ekkor jópáran megunták a dolgot és hazamentek College Park-ba, de én és Arjit nem adtuk fel (nem értem volna haza az éhhalál előtt). Ketten persze jóval egyszerűbb volt a dolog mint tizen, hamar találtunk is egy rohadt jó helyet ahol nagyon beettem és még finom európai sört is ittam. NYAMM:)
2010. október 20., szerda
Utálok cimeket adni
Na szóval. A Zoo party után hétfő reggel a takaritás nemes feladata várt ránk. Minden professzor olyan furán nézett ránk, azzal a "tudom, mit tettél múlt pénteken" nézéssel. Hát igen, őket meg nem hivta senki:) Főleg a gondnok Fletch beszélt különös hangsúllyal és enyhén felhúzott szemöldökkel amikor partvist és felmosót kértünk tőle. Fletchről egyébként is érdemes egy pár szót ejteni. Nem úgy kell elképzelni mint egy takaritót, ő valójában csak felel az épületben mindenféle karbantartásért, hozzá kell menni őrjöngeni ha bedöglött a nyomtató két perccel a házi leadás előtt és ezért csúsztál, vagy ha ragad a padló a három napos rothadó sörtől és ezért fel kéne mán mosni. Ő felelős továbbá, hogy mindig tömött legyen a supply room és tudjak papirt lopni az itthoni nyomtatómba, illetve kiemelhessek egy marék piros tollat ha éppen olyan a kedvem. Fletch nagyon felelősségteljes, az orientation week folyamán ő volt az aki elmagyarázta a mail-room működését. Azaz felrajzolt egy sematikus ábrát, amin különös gonddal jelölte meg a szemeteskukák pontos helyét majd gondolatkisérleteket vázolt fel, hogy különböző helyzetekben hogyan is kell cselekedni (például ha meg akarod nézni a mailboxodat akkor odamész és belenézel!). Feltch volt az a smucig disznó is aki $20-at legombolt rólunk az irodakulcsért cserébe. (Amit majd jól visszakaphatunk ha 4 év múlva meg van még a cetli amit irt a tranzakcióról).
Szóval takaritás. Miután megszereztük a megfelelő eszközöket (és úton az iroda felé Larry Washington megjegyezte, hogy végre vannak graduate studentek akik tudják miért tartjuk őket), neki is veselkedtünk aztán egy óra után rájöttünk, hogy tulajdonképpen a padló alapjáraton ilyen undoritó, csak általában asztalok vannak rajta és nem látjuk. És valóban, miután visszapakoltuk az asztalokat, szebb volt mint újkorában. Közben felfedeztük, hogy néhány asztal aljára felragasztottak egy "10 ok amiért a tanulás jobb mint a szex" listát. Mit mondjak, maradtak kétségeim.:)
Közben felfedeztem, hogy az iroda falán ott lóg egy hosszú emailezés egy felsőbbéves Rodrigo és pár ismeretlen ember között. Nem tudtam, hogy ez miért lehet érdekes igy hát elolvastam. Kiderült, hogy Rodrigo tanulmányai során találkozott egy cikkel amelyet David Cox és Steven Zucker irt 1979-ben. Na most ebben a cikkben ők bevezettek egy algoritmust amit nemes egyszerűséggel Schwarz később elnevezett Cox-Zucker machine-nak. Rodirigo arra volt kiváncsi, hogy vajon a szerzők tisztában voltak-e az elnevezés humoros megközelitésével. Kiderült, hogy már az első nap amikor elsőéves PhD hallgatókként megérkeztek Princetonba azonnal rájöttek, hogy nekik már pedig muszáj lesz irniuk legalább egy közös cikket egyszer. Csak hogy lássátok nem én találtam ki: http://en.wikipedia.org/wiki/Cox-Zucker_machine
Hozzáértőknek: http://projecteuclid.org/DPubS/Repository/1.0/Disseminate?view=body&id=pdf_1&handle=euclid.nmj/1118787426
A hét nagy részében velem nem történt semmi, azonban nagy hir, hogy a teknőc lehet végnapjait éli miután egy kultúrált "mitnyúkász a csajomhoz" beszélgetés előbb egy "mivan?mivan?mivan?"-ba majd röviddel ezután késelésbe torkollott. A hirek szerint az egyik áldozatot arcon késelték, de könnyebb sérülésekkel megúszta??? WTF??? Arcon és csak könnyebb sérülések? Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a "stabbed in the face" kifejezés valami olyasmit jelent, hogy a delikvensnek az agyát csiklandozta a penge, aminek egészségkárositó hatásai széleskörűen dokumentáltak. Persze gondolom, hogy csak megvágták a pici pofiját a lelkemnek, de szerintem az nem a "stabbed in the face" kategória. Erre fel persze az egyetemi rendőrség főnöke azonnal sajtótájékoztató-sorozatot tartott, amin bejelentette, hogy már pedig be fogja zárni a város szégyenét, ezt a bűnfészket ahol (és ez persze igaz) egy csomó kiskorú is iszik (mint kiderült a megkéseltek mind kiskorúak voltak a késelő meg valami öreg pedó). Miután ezzel ugrana az $1-os pénteki sör, én ennek persze nem túlságosan örülnék.
A mai utolsó téma a vasárnapi bevásárlásom ami nem túl érdekes, de gondoltam hátha valakit érdekel, hogy a az itteni Metrót Costco-nak hivják. $50 egy éves tagsági, ami körülbelül az első vásárlás alatt visszajön. Csak brutális mennyiséget lehet venni persze baromi alacsony egységáron, úgyhogy ha meg tudod tervezni, hogy mi az ami még nem fog rádrohadni akkor nagyon sokat lehet vele spórolni. Én $152-ből remélem egy hónapra bevásároltam magamnak, sőt törlőkendőt valószinűleg nem veszek a következő évtizedben.
No véget ért a móka mára, zárul Zsolti mókatára... (Emlékszik még erre rajtam kivül valaki?:) )
Szóval takaritás. Miután megszereztük a megfelelő eszközöket (és úton az iroda felé Larry Washington megjegyezte, hogy végre vannak graduate studentek akik tudják miért tartjuk őket), neki is veselkedtünk aztán egy óra után rájöttünk, hogy tulajdonképpen a padló alapjáraton ilyen undoritó, csak általában asztalok vannak rajta és nem látjuk. És valóban, miután visszapakoltuk az asztalokat, szebb volt mint újkorában. Közben felfedeztük, hogy néhány asztal aljára felragasztottak egy "10 ok amiért a tanulás jobb mint a szex" listát. Mit mondjak, maradtak kétségeim.:)
Közben felfedeztem, hogy az iroda falán ott lóg egy hosszú emailezés egy felsőbbéves Rodrigo és pár ismeretlen ember között. Nem tudtam, hogy ez miért lehet érdekes igy hát elolvastam. Kiderült, hogy Rodrigo tanulmányai során találkozott egy cikkel amelyet David Cox és Steven Zucker irt 1979-ben. Na most ebben a cikkben ők bevezettek egy algoritmust amit nemes egyszerűséggel Schwarz később elnevezett Cox-Zucker machine-nak. Rodirigo arra volt kiváncsi, hogy vajon a szerzők tisztában voltak-e az elnevezés humoros megközelitésével. Kiderült, hogy már az első nap amikor elsőéves PhD hallgatókként megérkeztek Princetonba azonnal rájöttek, hogy nekik már pedig muszáj lesz irniuk legalább egy közös cikket egyszer. Csak hogy lássátok nem én találtam ki: http://en.wikipedia.org/wiki/Cox-Zucker_machine
Hozzáértőknek: http://projecteuclid.org/DPubS/Repository/1.0/Disseminate?view=body&id=pdf_1&handle=euclid.nmj/1118787426
A hét nagy részében velem nem történt semmi, azonban nagy hir, hogy a teknőc lehet végnapjait éli miután egy kultúrált "mitnyúkász a csajomhoz" beszélgetés előbb egy "mivan?mivan?mivan?"-ba majd röviddel ezután késelésbe torkollott. A hirek szerint az egyik áldozatot arcon késelték, de könnyebb sérülésekkel megúszta??? WTF??? Arcon és csak könnyebb sérülések? Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a "stabbed in the face" kifejezés valami olyasmit jelent, hogy a delikvensnek az agyát csiklandozta a penge, aminek egészségkárositó hatásai széleskörűen dokumentáltak. Persze gondolom, hogy csak megvágták a pici pofiját a lelkemnek, de szerintem az nem a "stabbed in the face" kategória. Erre fel persze az egyetemi rendőrség főnöke azonnal sajtótájékoztató-sorozatot tartott, amin bejelentette, hogy már pedig be fogja zárni a város szégyenét, ezt a bűnfészket ahol (és ez persze igaz) egy csomó kiskorú is iszik (mint kiderült a megkéseltek mind kiskorúak voltak a késelő meg valami öreg pedó). Miután ezzel ugrana az $1-os pénteki sör, én ennek persze nem túlságosan örülnék.
A mai utolsó téma a vasárnapi bevásárlásom ami nem túl érdekes, de gondoltam hátha valakit érdekel, hogy a az itteni Metrót Costco-nak hivják. $50 egy éves tagsági, ami körülbelül az első vásárlás alatt visszajön. Csak brutális mennyiséget lehet venni persze baromi alacsony egységáron, úgyhogy ha meg tudod tervezni, hogy mi az ami még nem fog rádrohadni akkor nagyon sokat lehet vele spórolni. Én $152-ből remélem egy hónapra bevásároltam magamnak, sőt törlőkendőt valószinűleg nem veszek a következő évtizedben.
No véget ért a móka mára, zárul Zsolti mókatára... (Emlékszik még erre rajtam kivül valaki?:) )
2010. október 15., péntek
Az ingyenkaja ára (néha)
Most rövid leszek, de gondoltam mielőtt mindenki azt hinné, hogy az amerikai PhD hallgatók csak úgy kapják az ingyenkaját, megosztom, hogy néha ezért bizony áldozatot kell hozni. Ez leginkább akkor történik meg ha az ember valamilyen vallásos közösség fiesztájára lóg be. Ez első körben múlt héten történt meg amikor is Jake barátommal finom csirkemellfilét ebédelve elégedetten távoztunk volna a Stamp Student Union épületéből, de egy srác odaugrott hozzánk és a kezünkbe nyomott egy szórólapot, ami a muszlim közösség böjti lakomájára invitált. Igen, böjti lakoma. Kiderült, hogy ez a rendezvény volt hivatott zárni a böjti periódust, és valóban ingyen étkezés is volt a programban. Természetesen ott volt a helyünk, igy időben meg is érkeztünk és vártuk a gyomortölteléket, amikor is a tetőtől talpig burkába bugyolált hölgyemény közölte, hogy a csirke az imám szónoklata után érkezik. Persze mit nekünk egy imám, gondoltuk meghallgatjuk. Na az imám az 40 percig győzködött róla, hogy el ne merjek aludni ameddig a szomszédom éhes, mert Allah komoly büntetést fog kimérni rám az ignoranciámért. Miután eleve éhgyomorral érkeztem, ez meglehetősen megviselt, már már gondoltam irok a lakótársaimnak hogy kérdezzék meg, hogy éhes-e a szomszéd mert én esküszöm szerzek nekik valamit csak ehessek végre. Aztán amikor végül kaptunk enni, minden panaszunk elszállt mert elsőosztályú kaját szolgáltak fel, cserébe csak el kellett olvasni, hogy a nők milyen kivételezett helyzetben vannak az iszlámban. Érdekes az a rész kimaradt amikor megkövezik vagy tetőtől talpig beburkolják őket, de hát istenem csak egy csirkét kaptunk, nem lehetek telhetetlen.
A második hasonló élmény az volt amikor Ariel bejelentette, hogy az interneten rátalált, hogy a helyi zsidóknál ingyen pizzát lehet szerezni ha hajlandó vagy beszélgetni a Tóráról. (Tudni kell, hogy Jake, Mickey és Ariel zsidók, Ariel még egy kicsit vallásos is) Hát arra még képesnek éreztem magam (de leginkább elég éhesnek), úgyhogy le is rohantuk a helyi Center of Jewish life épületét. Én azért egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, főleg amikor körbejárt egy srác, hogy eléggé elmélyültünk-e a papiron kiosztott történetekben, úgyhogy rögvest el is olvastam Szodoma és Gomorra pusztulását 25678493szorra. Mindenesetre ettől függetlenül egy idő után fura volt, hogy körülöttünk mindenki Tórát olvas, miközben Jake arról szónokolt, hogy mennyire jó sunák vannak a tanitványai között, szóval amint világossá vált, hogy itt bizony nem jön több pizza, le is léptünk. Persze ebben lehetett szerepe annak, hogy egy szervező srác másodszorra is odajött megkérdezni, hogy minden rendben van-e, illetve hogy ki zsidó közülünk. Persze Jake és Ariel jelentkezett, Jake még azt is megosztotta a sráccal, hogy mennyire örül az ingyen kajának mert mi minden ingyen kaját megeszünk akárki adja. Mi Timmel inkább hevesen olvastuk a sztorikat a Tórából. Aztán leléptünk hamar:)
Hát most csak ennyit kivántam megosztani, mindenki vigyázzon magára, Beethoven a zene Mozartja, és stb...
A második hasonló élmény az volt amikor Ariel bejelentette, hogy az interneten rátalált, hogy a helyi zsidóknál ingyen pizzát lehet szerezni ha hajlandó vagy beszélgetni a Tóráról. (Tudni kell, hogy Jake, Mickey és Ariel zsidók, Ariel még egy kicsit vallásos is) Hát arra még képesnek éreztem magam (de leginkább elég éhesnek), úgyhogy le is rohantuk a helyi Center of Jewish life épületét. Én azért egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, főleg amikor körbejárt egy srác, hogy eléggé elmélyültünk-e a papiron kiosztott történetekben, úgyhogy rögvest el is olvastam Szodoma és Gomorra pusztulását 25678493szorra. Mindenesetre ettől függetlenül egy idő után fura volt, hogy körülöttünk mindenki Tórát olvas, miközben Jake arról szónokolt, hogy mennyire jó sunák vannak a tanitványai között, szóval amint világossá vált, hogy itt bizony nem jön több pizza, le is léptünk. Persze ebben lehetett szerepe annak, hogy egy szervező srác másodszorra is odajött megkérdezni, hogy minden rendben van-e, illetve hogy ki zsidó közülünk. Persze Jake és Ariel jelentkezett, Jake még azt is megosztotta a sráccal, hogy mennyire örül az ingyen kajának mert mi minden ingyen kaját megeszünk akárki adja. Mi Timmel inkább hevesen olvastuk a sztorikat a Tórából. Aztán leléptünk hamar:)
Hát most csak ennyit kivántam megosztani, mindenki vigyázzon magára, Beethoven a zene Mozartja, és stb...
2010. október 10., vasárnap
Sziasztok!
Felmerült bennem egy apró gondolat. Méghozzá az, hogy ugyan én itt beszámolok mindenféle aprócseprő dolgaimról viszont én valójában 2,5 hónapja alig tudok lóf*szt jópárakról. Mivel meglehetősen hiányoztok ezért el tudnám képzelni ha csak egy pár szóban ti is beszámolnátok róla, hogy hogy vagytok, mi újság, ki kavart össze kivel, mi az igazán ultragáz sztori, kit vertek meg, ki az új suna a Barátok Köztben, stb. Minden érdekel.
Többen kérdezték, hogy mi a helyzet a honvággyal. Hát az van. Én nem tudom, hogy elmúlik-e vagy enyhül-e (mégis csak 2 és fél hónapja vagyok csak itt), valószinűleg ha az ember előbbutóbb kialakit valamilyen kötődést az új helyhez akkor az segit, de egyenlőre én még nem tartok ott. Hollandiai tapasztalatomból tudtam már előre, hogy az elején az egész csak egy hosszú vakációnak tűnik. Aztán jön az a periódus amikor úgy már csinálnád a megszokott dolgaidat. Mondjuk lemennél a démonba (vagy inkább a Tatuba mert utálod a füstöt) vagy megnéznél egy trágya horrorfilmet Ákossal vagy Petivel (jut eszembe Csaba még mindig lógsz egy kilences tervvel a világűrből!), esetleg lenéznél egy teaházba, vagy sétálnál egyet a belvárosban a barátnőddel. Aztán egyre inkább megtennéd ezeket de tudod, hogy jó ideig nem teheted, ráadásul ami éppen nincs ott az mindig sokkal jobbnak tűnik az emlékeidben, mig az éppen aktuális gyötrelmeket sokkal nagyobbnak értékeled. Aztán van az az időszak amikor arról álmodsz, hogy otthon vagy de aztán kiderül, hogy mégse vagy otthon. A dolog további alakulását kiváncsian várom, de méginkább a Decembert.
Nade térjünk rá az aktualitásokra. A múltkori posztból kimaradt, hogy nagy csinnadrattával rendeztek egy születésnapi konferenciát Scott Wolpertnek, aki egy sztárgeométer az egyetemen, és ezért egy csomó magasrangú geométer (ahogy Ákosnak mondanák, emberek akik háromszögeket rajzolgatnak...:P:P) tiszteletét tette. Közülük az egyik Shing-Tung Yau aki a húrelmélettel kapcsolatos eredményeiért Fields medált kapott. Számára különös apropóval szolgált az esemény, mivel egy pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ő lesz a húrelmélet Hawkingja és ismeretterjesztő könyv irásába kezdett. Mivel a saját kommunikációs képességeit elégtelennek találta ezért felbérelt egy tudományos újságirót aki nem ért a matematikához, hogy együtt irják meg a könyvet. Na ez mostanra el is készült úgyhogy tartott is egy előadást a rögös életéről. Én nem tudom, hogy mióta él az USA-ban (a történet alapján legalább 40 éve), de hogy ennyi idő alatt illett volna megtanulni érthetően beszélni az biztos. Természetesen megint egy olyan embert kifogásolok aki én csak szeretnék egyszer lenni, de attól még ezt igy gondolom. Viszont cserébe megvettem $30ért a művet és gyorsan be is gyűjtöttem életem első Fields medálos autogrammját. Bár van aki nem ilyen finom. Lucia kifejezetten arra utazik, hogy hány Fields medálost tud életében megérinteni, Yau volt a negyedik áldozata. A konferenciának egyéb kellemes mellékhatásai voltak például irgalmatlan mennyiségű ingyen kaja és ingyen alkohol!
A hét egyéb része meglehetős unalomban telt el, a hétfő esti focin jól elintéztünk egy csapatot, aztán a mai fordulóban meg jól szétrúgták a seggünket, hát ilyen az élet:).
Pénteken viszont sor került a Zoo party on the beach világvége bulira. Állitólag a 60as évek óta hagyomány, hogy a felsőbbévesek összedöbnak egy valag pénzt, vesznek piát és aztán persze az elsőéveseknek kell összetakaritani, ami holnap esedékes. Állitólag kegyetlenül néz ki az office hát majd meglátjuk. A party mindenesetre jól sikerül, piapongoztam egy csomót elvesztettem az Andy szüzességemet (Andy egy felsőbbéves srác aki random fiúk péniszét igyekszik megérinteni, de egyébként cső heteró., ez csak azért sokkolt nagyon mert még soha nem voltam olyan társaságban ahol a fiúk a homoszexualitással viccelődtek volna...) már csak Ariel maradt tiszta és érintetlen.
Szombaton ebből kifolyólag másnaposan értékeltem az Advanced Calc. 2 házi adagot, lehet néhol kicsit mogorvábban reagáltam a bizonyitás cimén előadott ipari bullshitekre. Mindenesetre elégedetten nyugtáztam, hogy a helyiek is küzdenek az angol nyelvvel néha rendesen, például volt egy lányka akit szerintem gyerekkorában zaklatott egy nagyon csúnya határozott névelő és azóta egyet sem használ, viszont a neighbor az neki csak nebar. Jellemző egyébként, hogy a legnagyobb bajuk az amiknak a spelling-gel (betűzés) van, miközben külföldiként (legalábbis magyarként) ez a legkisebb gondom, legalábbis nekem.
Szombaton aztán csak rekreációs célból átmásztam este Oliverhez (pár utcára lakik) gondoltam csocsózunk egyet de aztán igen-igen sok ember volt ott úgyhogy buta ivós játékokat játszottunk, maradjunk annyiban, hogy az amcsik is tudnak hülyék lenni.
No mára ennyi, elpilledtem úgyhogy befúrom a fejem a párnába és alszom, hogy aztán holnap újból első sorból hallgathassam Dionűszosz harci üvöltését.
Felmerült bennem egy apró gondolat. Méghozzá az, hogy ugyan én itt beszámolok mindenféle aprócseprő dolgaimról viszont én valójában 2,5 hónapja alig tudok lóf*szt jópárakról. Mivel meglehetősen hiányoztok ezért el tudnám képzelni ha csak egy pár szóban ti is beszámolnátok róla, hogy hogy vagytok, mi újság, ki kavart össze kivel, mi az igazán ultragáz sztori, kit vertek meg, ki az új suna a Barátok Köztben, stb. Minden érdekel.
Többen kérdezték, hogy mi a helyzet a honvággyal. Hát az van. Én nem tudom, hogy elmúlik-e vagy enyhül-e (mégis csak 2 és fél hónapja vagyok csak itt), valószinűleg ha az ember előbbutóbb kialakit valamilyen kötődést az új helyhez akkor az segit, de egyenlőre én még nem tartok ott. Hollandiai tapasztalatomból tudtam már előre, hogy az elején az egész csak egy hosszú vakációnak tűnik. Aztán jön az a periódus amikor úgy már csinálnád a megszokott dolgaidat. Mondjuk lemennél a démonba (vagy inkább a Tatuba mert utálod a füstöt) vagy megnéznél egy trágya horrorfilmet Ákossal vagy Petivel (jut eszembe Csaba még mindig lógsz egy kilences tervvel a világűrből!), esetleg lenéznél egy teaházba, vagy sétálnál egyet a belvárosban a barátnőddel. Aztán egyre inkább megtennéd ezeket de tudod, hogy jó ideig nem teheted, ráadásul ami éppen nincs ott az mindig sokkal jobbnak tűnik az emlékeidben, mig az éppen aktuális gyötrelmeket sokkal nagyobbnak értékeled. Aztán van az az időszak amikor arról álmodsz, hogy otthon vagy de aztán kiderül, hogy mégse vagy otthon. A dolog további alakulását kiváncsian várom, de méginkább a Decembert.
Nade térjünk rá az aktualitásokra. A múltkori posztból kimaradt, hogy nagy csinnadrattával rendeztek egy születésnapi konferenciát Scott Wolpertnek, aki egy sztárgeométer az egyetemen, és ezért egy csomó magasrangú geométer (ahogy Ákosnak mondanák, emberek akik háromszögeket rajzolgatnak...:P:P) tiszteletét tette. Közülük az egyik Shing-Tung Yau aki a húrelmélettel kapcsolatos eredményeiért Fields medált kapott. Számára különös apropóval szolgált az esemény, mivel egy pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ő lesz a húrelmélet Hawkingja és ismeretterjesztő könyv irásába kezdett. Mivel a saját kommunikációs képességeit elégtelennek találta ezért felbérelt egy tudományos újságirót aki nem ért a matematikához, hogy együtt irják meg a könyvet. Na ez mostanra el is készült úgyhogy tartott is egy előadást a rögös életéről. Én nem tudom, hogy mióta él az USA-ban (a történet alapján legalább 40 éve), de hogy ennyi idő alatt illett volna megtanulni érthetően beszélni az biztos. Természetesen megint egy olyan embert kifogásolok aki én csak szeretnék egyszer lenni, de attól még ezt igy gondolom. Viszont cserébe megvettem $30ért a művet és gyorsan be is gyűjtöttem életem első Fields medálos autogrammját. Bár van aki nem ilyen finom. Lucia kifejezetten arra utazik, hogy hány Fields medálost tud életében megérinteni, Yau volt a negyedik áldozata. A konferenciának egyéb kellemes mellékhatásai voltak például irgalmatlan mennyiségű ingyen kaja és ingyen alkohol!
A hét egyéb része meglehetős unalomban telt el, a hétfő esti focin jól elintéztünk egy csapatot, aztán a mai fordulóban meg jól szétrúgták a seggünket, hát ilyen az élet:).
Pénteken viszont sor került a Zoo party on the beach világvége bulira. Állitólag a 60as évek óta hagyomány, hogy a felsőbbévesek összedöbnak egy valag pénzt, vesznek piát és aztán persze az elsőéveseknek kell összetakaritani, ami holnap esedékes. Állitólag kegyetlenül néz ki az office hát majd meglátjuk. A party mindenesetre jól sikerül, piapongoztam egy csomót elvesztettem az Andy szüzességemet (Andy egy felsőbbéves srác aki random fiúk péniszét igyekszik megérinteni, de egyébként cső heteró., ez csak azért sokkolt nagyon mert még soha nem voltam olyan társaságban ahol a fiúk a homoszexualitással viccelődtek volna...) már csak Ariel maradt tiszta és érintetlen.
Szombaton ebből kifolyólag másnaposan értékeltem az Advanced Calc. 2 házi adagot, lehet néhol kicsit mogorvábban reagáltam a bizonyitás cimén előadott ipari bullshitekre. Mindenesetre elégedetten nyugtáztam, hogy a helyiek is küzdenek az angol nyelvvel néha rendesen, például volt egy lányka akit szerintem gyerekkorában zaklatott egy nagyon csúnya határozott névelő és azóta egyet sem használ, viszont a neighbor az neki csak nebar. Jellemző egyébként, hogy a legnagyobb bajuk az amiknak a spelling-gel (betűzés) van, miközben külföldiként (legalábbis magyarként) ez a legkisebb gondom, legalábbis nekem.
Szombaton aztán csak rekreációs célból átmásztam este Oliverhez (pár utcára lakik) gondoltam csocsózunk egyet de aztán igen-igen sok ember volt ott úgyhogy buta ivós játékokat játszottunk, maradjunk annyiban, hogy az amcsik is tudnak hülyék lenni.
No mára ennyi, elpilledtem úgyhogy befúrom a fejem a párnába és alszom, hogy aztán holnap újból első sorból hallgathassam Dionűszosz harci üvöltését.
2010. október 5., kedd
Búcsú a hosszú i-től...
Sziasztok!
Ha jól emlékszem pont két hete fejeztem be az etióp kajával. Fura dolgokat azóta jelentem nem ettem, viszont ez a brilliáns felvetés átvezet oda, hogy mit szoktam enni (tapasztaltam valódi érdeklődést a dolog iránt, úgyhogy a téma igenis releváns). Az első szabály, amit magamban csak Dzsani féle hülyevagyingyééé-elvnek hivok, hogy ami ingyen van és nem visszataszitó azt megeszem (ebből is látszik, hogy az ember profitál a barátaiból). Ez egyrészt pénztárca kimélő másrészt itt ritkán osztogatnak visszataszitó dolgokat úgyhogy még jól is lakom.
Általában igyekszem valamit reggelizni, ez vagy szendvics, műzli vagy hotdog (de ha úgy jobban tetszik, akkor virsli péksütivel). Tudni kell, hogy a magyar, számunkra szokásos péksütik errefelé körülbelül nem igazán léteznek. Én személy szerint pékséget sem nagyon láttam, friss ropogós zsömlét kenyeret meg abszolút nem. Mindent lefóliázva kapni, telenyomva tartósitószerrel, ami nekem kényelmes hiszen a zsemle-like object akár egy hétig is eláll vagy mégtovább (Mickey barátom szerint ha hűtőbe rakod akkor örökké). Azt nem tudom, hogy mennyire egészséges, nem érzem, hogy a súlyfeleslegem nőtt volna amióta itt vagyok, úgyhogy talán nem olyan vészes.
Ha műzlit eszem akkor ugye általában tejjel párosul, én valamiért itt rászoktam a vaniliás organic szójatejre. Nem tudom miért, de nekem jobban izlik. Apropó organic. Ez definició szerint annyit jelent, hogy a készitésénél nem használtak szteroidokat (na de akkor mitől dagadjon a bicepszem?), de szerintem leginkább arra jó, hogy átlag egy dollárt rápakoljanak a termékre. Vannak kifejezetten organic grocery store-ok is például a Mom's Organic Market, röviden MOM. Ne felejtsétek, ha baromi sok fölösleges pénzetek van intézzétek rendszeresen itt a nagy bevásárlást és garantálom, hogy nem sokáig lesz baromi sok fölösleges pénzetek. Mivel Wall-Mart nincs a környéken ezért a helyiek leginkább Giant-ben vagy Shopper's-ben vásárolnak. A Shopper's kábé olyan mint otthon kicsi Tesco-k a Giant pedig a Match-al analóg. A Giantban az első vásárlás után kaphatsz Giant kártyát amivel bizonyos termékekre kedvezményt lehet kapni. Sőt annyira kedvesek, hogy folyamatosan közlik veled hogy az idén mennyit spóroltál már meg a kártyahasználattal. Csak hogy érezd a törődést. A Shoppers-ben pedig egyenesen azt közlik veled az árcédulákon, hogy mennyit spórolsz a Giant-hez képest, igaz ők nem adnak kártyát, viszont ha találsz egy lejárt terméket akkor egy másik ugyanolyat ingyen megkapsz.
Na de vissza az étkezési szokásaimhoz. Napközben általában salit eszem, de amióta felfedeztem, hogy van a Math Building-ben egy Taco Bell azóta van hogy néha ráfanyalodom a Nachos DeSupreme-re és egy soft Taco-ra. Ha mégis tartom magam a salátához, akkor több eset lehetséges. Elvánszoroghatok a Stamp Student Union épületébe ahol van 5-6 gyorskajálda és egy majdnem vegetáriánus szendvicsbár és eszem egy Chargrilled Chicken Salade-et a Chick'Filet-ben (ahol legalább érezni, hogy igazi csirkehúst adnak). Másik lehetőség az előre fóliázott saláta szintén a Math Building-ben a Taco Bell-el szemben. Amióta rosszabb az idő azóta inkább maradok épületen belül, bár a Stamp felé érdemes elnézni, mivel ott van az a tér, ahol boldog boldogtalan sátrakat állit néha és ingyenkaját osztogat. A múltkor például volt Krisnás vegakaja ami nem is volt rossz és legalább beállhattam egy "Scientific proof of reincarnation" feliratú pavilon alá. Maga a bizonyitás egyébként azon alapult, hogy Niels Bohr egyszer azt mondta, hogy lehet aztán ebből már könnyen következik, hogy igy is van. Kicsit úgy érzem túlzásba vitték a dedukciót, de lehet csak én vagyok maradi. Viszont legalább Jake-kel átnevezhettük a teret Indian place-nek, ami azért volt üdvös mert előtte Fedus (magzat) térnek hivtuk miután egy héttel korábban pro-life (abortuszellenes) aktivisták rendeztek képkiállitást nácik és halott magzatok témakörben ha jól vettem ki, akkor a mondanivaló lényege az volt, hogy az abortusz ugyanolyan népirtás mint a holokauszt. Nekem meg a következő vicc jutott eszembe:
A királylány a tóparton sétálgatván találkozik a békával felveszi, nézegeti, az meg egyszer csak megszólal:
-Királylány, királylány én valaha egy szépséges herceg voltam csak a gonosz boszorkány békává változtatott. Csókolj meg és akkor összeházasodhatunk, lehetnek gyerekeink, boldogan élhetünk amig meg nem halunk...
Aznap este a királylány fennséges békacombot szopogatván igy gondolkodott magában: "Hát, én kurvára nem igy gondolom":D
Errefelé egyébként is a nácik a celebfőgonoszok, úgyhogy gyakorlatilag bármilyen demonstráción látni egy két "XY = Hitler portré" tipusú plakátot szóljon a tüntetés a horgászati jogokról vagy az új egészségügyi törvényről (ahol a vezérszónok kommunizmussal vádolja Obamát!).
Viszont akkor is befejezem a kaja dolgot.:) Pontosan 2:45kor cookie time. Ez azt jelenti, hogy ekkor ingyen kávé és süti van a lounge-ban. Mivel 2:45ös cookie drop általában pillanatok alatt szétkapkodásra kerül, 3:00kor van még egy. Az ezt követő dolgok nagyban függenek attól, hogy mikor jövök haza. Ha nem sportolok este és még csak algebra házit sem irok hajnal fél kettőig bent (mint múlt héten) akkor általában hazajövök(ez is kábé 7-8at jelent) és eszem mirelit csirkefalatokat, vagy mirelit pizzát vagy valami tészta+spagetti szószt. Főzni sajnos eddig alig volt időm, talán kétszer ha összejött, remélem azért ez változni fog. A napok nagy részében viszont leginkább későn járok haza (9-10) ilyenkor az egyetem környékén eszek még egyet. Hálaégnek hétfőn van a pizza+pincher a Turtle-ben, Kedden ugye Terrapin Tuesday a PapaJohn's-ban (ez a 2xTouchdown ingyen feltét), pénteken szintén olcsó a hambi+sültkrumpli a Turtle-ben és még a Miller light is csak $1. A többi napokon van, hogy a PotBelly-ben eszem (isteni melegszendvicsek) de van hogy csak betárazok valami csirkéset aztán azt eszem meg. A szerdai algebra night keretében az a hagyomány alakult ki, hogy a 8 körüli holtpont idején bevágódunk egy kocsiba és elmegyünk egy Qdoba nevű helyre, ahol olyankor féláron adják a burrito-t kivéve ha extra húst kérsz bele, mert akkor az egészet ki kell fizetni. Gondolom most az a következő kérdés, hogy ez mennyibe kerül naponta, hát olyan $10-12 átlag. Ha itthon vacsizom akkor $5-6. Sokat meg lehet spórolni ha az ember hajlandó vizet vagy teát inni, úgyanis mindenhol kifejezetten adnak csapvizet méghozzá ingyen, csak kérni kell a poharat. Ez persze baromi soknak hangzik, ha ahhoz mérjük, hogy az etiópok napi $1-ből éheznek, de errefele teljesen átlagos.
Kicsit az elmúlt két hét eseményeiről. Rögtön szombat előtt egy héttel Carol tartott egy házibulit az új lakótársa tiszteletére. Na ő persze úgy lakótárs hogy az emeletet tekintik egy lakásnak és az ő részébe csak a lépcsőházon keresztül lehet eljutni van saját konyhája+fürdőszobája ami nekem persze azt jelenti, hogy saját lakása van, de inkább nem megyek bele definiciós vitákba. Carol-ról azt kell tudni, hogy 4 évig dolgozott Tax research témakörben egy cégnél ami éppen elég volt ahhoz, hogy ráébredjen, hogy valójában ő algebra házit akar irni szerdánként, úgyhogy felcsapott Grad. Studentnek. A buli egész szórakoztató volt, egyébként is megfigyelhető, hogy az amcsik imádják a komoly témákat igy az ember bármikor belecsöppenhet egy beszélgetésbe arról, hogy mennyire emberi jog teleszkópos mesterlövész puskát tartani otthon, ahol aztán valaki felveti, hogy ez azért rossz mert nőket nagyobb arányban lövik le...
Egy komoly tanúlság a buliból az, hogy van Texasi gyártású vodka. Valóban, eredeti Made in Austin! A legmókásabb pillanat mégis a hazaút volt. Mint utólag kiderült, Ariel életében először rúgott be most viszont alaposan. A kemény 50 körüli kilójához betermelt pár pohár rozét, rápakolt egy massziv Whiskey adagot majd az egészet megbolonditotta egy fél üveg pezsivel. A továbbiak megosztásától Ariel személyiségi jogaira való hivatkozással eltekintek azt leszámitva amikor a metrón hazafele észrevettük, hogy beszél valakivel de nem mondta meg kivel. Arra tippeltünk, hogy biztos anyut-aput sokkolja éppen, de nem valójában felhivta a 911-et hogy annyira részeg, hogy mindjárt meg fog halni, mit csináljon. Ők felajánlották neki, hogy ha kifizeti akkor küldenek egy mentőt a metróállomásra. Na akkor rögvest átgondolta ezt a halál dolgot és mondta, hogy inkább nem élne az opcióval. Ariel egyébként csinál fura dolgokat ha iszik. Az egyetlen olyan buli alatt amikor táncoltunk valamennyit, kisajátitott a parkettet cigánykerekezés, szaltózás és egyéb akrobatikus mutatványok céljából.:)
Másnap persze nekem sem kivánta a gyomrom az intramural meccset, de azért megtettem ami tőlem tellett végre játszani is engedtek anélkül, hogy belekötöttek volna a nadrágjaink különböző részeibe úgyhogy hoztunk is egy döntetlent. Az x úgy alakult ki, hogy Tim pozdorjává zúzott egy lánykát teljesen szabályos ütközés közben de persze ha lány és sikit akkor hetes... (Én inkább 69-est mondanék, de ez az én izlésem...)
Csodák csodájára, két forfeit és egy döntetlen után bejutottunk a rájátszásba! Hmmmmm érdekes. Még érdekesebb, hogy a playoff első meccsén egy olyan csapattal játszottunk akik a mi csoportunkban voltak. Még ennél is érdekesebb, hogy a meccset berakták tegnap este 11órára. De sebaj azért megnyertük én egy gólt és egy gólpasszt jegyztem:) Jó azért nem egy közgázliga, de jobb mint a semmi.
Aztán az elmúlt hétvégén elmentem életem első College Football meccsére a Maryland Terps vs. Duke meccset volt balszerencsém megtekinteni. Itt az a szokás, hogy meccsek előtt a társaságok csapnak egy Barbecue-t, ami hotdog+hamburger sütésből és sörfogyasztásból áll. Még sörváltót is játszottunk, amit itt flipadelphiának hivnak mert ha megittad a sört akkor a poharadat fel kell forditani úgy, hogy leforditott állapotban az asztal szélén alulról belepöccintesz. Persze ez nem a magyar virtuson alapul úgyhogy egyszerre kábé egy fél deci sört kell lehúzni pohárból. A vicces az, hogy éppen egy nappal előtte jött ki egy körlevél ami az alkoholfogyasztás veszélyeire hivta fel a figyelmünket, és hogy az egyetemi területen való alkoholfogyasztás mennyi kárt okozhat az academic community-nek és ezért mennyire tilos, de főleg az alkoholos játékok mennire tilosak blablablaZZZZzzzzzz...
Maga a meccs borzasztó volt, a Terps kiszenvedte a győzelmet három Touchdown-nal (ma be is burkoltam a hat ingyenfeltétes pizzámat) de egyébként baromi gyenge játék volt végig.
Jut eszembe pénteken még csocsóztam is! Ugyanis Olivernek az ausztrál srácnak van csocsóasztala, igy a pénteki szokásos teknőcözés után átmentünk páran hozzá. Itt találkoztam a világ legkisebb kutyájával, akinek a teste tökéletesen kocka alakú egyébként véletlenül is lehet bele akkorát rúgni, hogy átrepüljön a szobán de nem baj mert úgysem tud nagyot esni a légellenállás miatt. A csocsó után youtube videókat mutogattunk, úgyhogy meggyőződtem róla, hogy mindenki heteró a szobában, de ennek ellenére olyan történt ami már már skandallum: NEM TALÁLTÁK HUMOROSNAK AZ EAT DA PUPUT!!! Nem botránkoztak meg, nem. Egyszerűen csak: Whatever...
Sajnálom, hogy egy ilyen tragikus eseménnyel kell befejeznem, de most hogy lélekben újra átéltem már nem vagyok képes tovább irni, másrészt itt már 1:35 van és a múltkor azt mondta Dionüszosz, hogy aki reggel elkésik az általában nem ért meg egy csomó mindent és "Don't come to the qualifying exam if you don't understand this proof, because you're gonna CRYYYY!!!! Yes, I'm gonna make you CRY!!!"
Ha jól emlékszem pont két hete fejeztem be az etióp kajával. Fura dolgokat azóta jelentem nem ettem, viszont ez a brilliáns felvetés átvezet oda, hogy mit szoktam enni (tapasztaltam valódi érdeklődést a dolog iránt, úgyhogy a téma igenis releváns). Az első szabály, amit magamban csak Dzsani féle hülyevagyingyééé-elvnek hivok, hogy ami ingyen van és nem visszataszitó azt megeszem (ebből is látszik, hogy az ember profitál a barátaiból). Ez egyrészt pénztárca kimélő másrészt itt ritkán osztogatnak visszataszitó dolgokat úgyhogy még jól is lakom.
Általában igyekszem valamit reggelizni, ez vagy szendvics, műzli vagy hotdog (de ha úgy jobban tetszik, akkor virsli péksütivel). Tudni kell, hogy a magyar, számunkra szokásos péksütik errefelé körülbelül nem igazán léteznek. Én személy szerint pékséget sem nagyon láttam, friss ropogós zsömlét kenyeret meg abszolút nem. Mindent lefóliázva kapni, telenyomva tartósitószerrel, ami nekem kényelmes hiszen a zsemle-like object akár egy hétig is eláll vagy mégtovább (Mickey barátom szerint ha hűtőbe rakod akkor örökké). Azt nem tudom, hogy mennyire egészséges, nem érzem, hogy a súlyfeleslegem nőtt volna amióta itt vagyok, úgyhogy talán nem olyan vészes.
Ha műzlit eszem akkor ugye általában tejjel párosul, én valamiért itt rászoktam a vaniliás organic szójatejre. Nem tudom miért, de nekem jobban izlik. Apropó organic. Ez definició szerint annyit jelent, hogy a készitésénél nem használtak szteroidokat (na de akkor mitől dagadjon a bicepszem?), de szerintem leginkább arra jó, hogy átlag egy dollárt rápakoljanak a termékre. Vannak kifejezetten organic grocery store-ok is például a Mom's Organic Market, röviden MOM. Ne felejtsétek, ha baromi sok fölösleges pénzetek van intézzétek rendszeresen itt a nagy bevásárlást és garantálom, hogy nem sokáig lesz baromi sok fölösleges pénzetek. Mivel Wall-Mart nincs a környéken ezért a helyiek leginkább Giant-ben vagy Shopper's-ben vásárolnak. A Shopper's kábé olyan mint otthon kicsi Tesco-k a Giant pedig a Match-al analóg. A Giantban az első vásárlás után kaphatsz Giant kártyát amivel bizonyos termékekre kedvezményt lehet kapni. Sőt annyira kedvesek, hogy folyamatosan közlik veled hogy az idén mennyit spóroltál már meg a kártyahasználattal. Csak hogy érezd a törődést. A Shoppers-ben pedig egyenesen azt közlik veled az árcédulákon, hogy mennyit spórolsz a Giant-hez képest, igaz ők nem adnak kártyát, viszont ha találsz egy lejárt terméket akkor egy másik ugyanolyat ingyen megkapsz.
Na de vissza az étkezési szokásaimhoz. Napközben általában salit eszem, de amióta felfedeztem, hogy van a Math Building-ben egy Taco Bell azóta van hogy néha ráfanyalodom a Nachos DeSupreme-re és egy soft Taco-ra. Ha mégis tartom magam a salátához, akkor több eset lehetséges. Elvánszoroghatok a Stamp Student Union épületébe ahol van 5-6 gyorskajálda és egy majdnem vegetáriánus szendvicsbár és eszem egy Chargrilled Chicken Salade-et a Chick'Filet-ben (ahol legalább érezni, hogy igazi csirkehúst adnak). Másik lehetőség az előre fóliázott saláta szintén a Math Building-ben a Taco Bell-el szemben. Amióta rosszabb az idő azóta inkább maradok épületen belül, bár a Stamp felé érdemes elnézni, mivel ott van az a tér, ahol boldog boldogtalan sátrakat állit néha és ingyenkaját osztogat. A múltkor például volt Krisnás vegakaja ami nem is volt rossz és legalább beállhattam egy "Scientific proof of reincarnation" feliratú pavilon alá. Maga a bizonyitás egyébként azon alapult, hogy Niels Bohr egyszer azt mondta, hogy lehet aztán ebből már könnyen következik, hogy igy is van. Kicsit úgy érzem túlzásba vitték a dedukciót, de lehet csak én vagyok maradi. Viszont legalább Jake-kel átnevezhettük a teret Indian place-nek, ami azért volt üdvös mert előtte Fedus (magzat) térnek hivtuk miután egy héttel korábban pro-life (abortuszellenes) aktivisták rendeztek képkiállitást nácik és halott magzatok témakörben ha jól vettem ki, akkor a mondanivaló lényege az volt, hogy az abortusz ugyanolyan népirtás mint a holokauszt. Nekem meg a következő vicc jutott eszembe:
A királylány a tóparton sétálgatván találkozik a békával felveszi, nézegeti, az meg egyszer csak megszólal:
-Királylány, királylány én valaha egy szépséges herceg voltam csak a gonosz boszorkány békává változtatott. Csókolj meg és akkor összeházasodhatunk, lehetnek gyerekeink, boldogan élhetünk amig meg nem halunk...
Aznap este a királylány fennséges békacombot szopogatván igy gondolkodott magában: "Hát, én kurvára nem igy gondolom":D
Errefelé egyébként is a nácik a celebfőgonoszok, úgyhogy gyakorlatilag bármilyen demonstráción látni egy két "XY = Hitler portré" tipusú plakátot szóljon a tüntetés a horgászati jogokról vagy az új egészségügyi törvényről (ahol a vezérszónok kommunizmussal vádolja Obamát!).
Viszont akkor is befejezem a kaja dolgot.:) Pontosan 2:45kor cookie time. Ez azt jelenti, hogy ekkor ingyen kávé és süti van a lounge-ban. Mivel 2:45ös cookie drop általában pillanatok alatt szétkapkodásra kerül, 3:00kor van még egy. Az ezt követő dolgok nagyban függenek attól, hogy mikor jövök haza. Ha nem sportolok este és még csak algebra házit sem irok hajnal fél kettőig bent (mint múlt héten) akkor általában hazajövök(ez is kábé 7-8at jelent) és eszem mirelit csirkefalatokat, vagy mirelit pizzát vagy valami tészta+spagetti szószt. Főzni sajnos eddig alig volt időm, talán kétszer ha összejött, remélem azért ez változni fog. A napok nagy részében viszont leginkább későn járok haza (9-10) ilyenkor az egyetem környékén eszek még egyet. Hálaégnek hétfőn van a pizza+pincher a Turtle-ben, Kedden ugye Terrapin Tuesday a PapaJohn's-ban (ez a 2xTouchdown ingyen feltét), pénteken szintén olcsó a hambi+sültkrumpli a Turtle-ben és még a Miller light is csak $1. A többi napokon van, hogy a PotBelly-ben eszem (isteni melegszendvicsek) de van hogy csak betárazok valami csirkéset aztán azt eszem meg. A szerdai algebra night keretében az a hagyomány alakult ki, hogy a 8 körüli holtpont idején bevágódunk egy kocsiba és elmegyünk egy Qdoba nevű helyre, ahol olyankor féláron adják a burrito-t kivéve ha extra húst kérsz bele, mert akkor az egészet ki kell fizetni. Gondolom most az a következő kérdés, hogy ez mennyibe kerül naponta, hát olyan $10-12 átlag. Ha itthon vacsizom akkor $5-6. Sokat meg lehet spórolni ha az ember hajlandó vizet vagy teát inni, úgyanis mindenhol kifejezetten adnak csapvizet méghozzá ingyen, csak kérni kell a poharat. Ez persze baromi soknak hangzik, ha ahhoz mérjük, hogy az etiópok napi $1-ből éheznek, de errefele teljesen átlagos.
Kicsit az elmúlt két hét eseményeiről. Rögtön szombat előtt egy héttel Carol tartott egy házibulit az új lakótársa tiszteletére. Na ő persze úgy lakótárs hogy az emeletet tekintik egy lakásnak és az ő részébe csak a lépcsőházon keresztül lehet eljutni van saját konyhája+fürdőszobája ami nekem persze azt jelenti, hogy saját lakása van, de inkább nem megyek bele definiciós vitákba. Carol-ról azt kell tudni, hogy 4 évig dolgozott Tax research témakörben egy cégnél ami éppen elég volt ahhoz, hogy ráébredjen, hogy valójában ő algebra házit akar irni szerdánként, úgyhogy felcsapott Grad. Studentnek. A buli egész szórakoztató volt, egyébként is megfigyelhető, hogy az amcsik imádják a komoly témákat igy az ember bármikor belecsöppenhet egy beszélgetésbe arról, hogy mennyire emberi jog teleszkópos mesterlövész puskát tartani otthon, ahol aztán valaki felveti, hogy ez azért rossz mert nőket nagyobb arányban lövik le...
Egy komoly tanúlság a buliból az, hogy van Texasi gyártású vodka. Valóban, eredeti Made in Austin! A legmókásabb pillanat mégis a hazaút volt. Mint utólag kiderült, Ariel életében először rúgott be most viszont alaposan. A kemény 50 körüli kilójához betermelt pár pohár rozét, rápakolt egy massziv Whiskey adagot majd az egészet megbolonditotta egy fél üveg pezsivel. A továbbiak megosztásától Ariel személyiségi jogaira való hivatkozással eltekintek azt leszámitva amikor a metrón hazafele észrevettük, hogy beszél valakivel de nem mondta meg kivel. Arra tippeltünk, hogy biztos anyut-aput sokkolja éppen, de nem valójában felhivta a 911-et hogy annyira részeg, hogy mindjárt meg fog halni, mit csináljon. Ők felajánlották neki, hogy ha kifizeti akkor küldenek egy mentőt a metróállomásra. Na akkor rögvest átgondolta ezt a halál dolgot és mondta, hogy inkább nem élne az opcióval. Ariel egyébként csinál fura dolgokat ha iszik. Az egyetlen olyan buli alatt amikor táncoltunk valamennyit, kisajátitott a parkettet cigánykerekezés, szaltózás és egyéb akrobatikus mutatványok céljából.:)
Másnap persze nekem sem kivánta a gyomrom az intramural meccset, de azért megtettem ami tőlem tellett végre játszani is engedtek anélkül, hogy belekötöttek volna a nadrágjaink különböző részeibe úgyhogy hoztunk is egy döntetlent. Az x úgy alakult ki, hogy Tim pozdorjává zúzott egy lánykát teljesen szabályos ütközés közben de persze ha lány és sikit akkor hetes... (Én inkább 69-est mondanék, de ez az én izlésem...)
Csodák csodájára, két forfeit és egy döntetlen után bejutottunk a rájátszásba! Hmmmmm érdekes. Még érdekesebb, hogy a playoff első meccsén egy olyan csapattal játszottunk akik a mi csoportunkban voltak. Még ennél is érdekesebb, hogy a meccset berakták tegnap este 11órára. De sebaj azért megnyertük én egy gólt és egy gólpasszt jegyztem:) Jó azért nem egy közgázliga, de jobb mint a semmi.
Aztán az elmúlt hétvégén elmentem életem első College Football meccsére a Maryland Terps vs. Duke meccset volt balszerencsém megtekinteni. Itt az a szokás, hogy meccsek előtt a társaságok csapnak egy Barbecue-t, ami hotdog+hamburger sütésből és sörfogyasztásból áll. Még sörváltót is játszottunk, amit itt flipadelphiának hivnak mert ha megittad a sört akkor a poharadat fel kell forditani úgy, hogy leforditott állapotban az asztal szélén alulról belepöccintesz. Persze ez nem a magyar virtuson alapul úgyhogy egyszerre kábé egy fél deci sört kell lehúzni pohárból. A vicces az, hogy éppen egy nappal előtte jött ki egy körlevél ami az alkoholfogyasztás veszélyeire hivta fel a figyelmünket, és hogy az egyetemi területen való alkoholfogyasztás mennyi kárt okozhat az academic community-nek és ezért mennyire tilos, de főleg az alkoholos játékok mennire tilosak blablablaZZZZzzzzzz...
Maga a meccs borzasztó volt, a Terps kiszenvedte a győzelmet három Touchdown-nal (ma be is burkoltam a hat ingyenfeltétes pizzámat) de egyébként baromi gyenge játék volt végig.
Jut eszembe pénteken még csocsóztam is! Ugyanis Olivernek az ausztrál srácnak van csocsóasztala, igy a pénteki szokásos teknőcözés után átmentünk páran hozzá. Itt találkoztam a világ legkisebb kutyájával, akinek a teste tökéletesen kocka alakú egyébként véletlenül is lehet bele akkorát rúgni, hogy átrepüljön a szobán de nem baj mert úgysem tud nagyot esni a légellenállás miatt. A csocsó után youtube videókat mutogattunk, úgyhogy meggyőződtem róla, hogy mindenki heteró a szobában, de ennek ellenére olyan történt ami már már skandallum: NEM TALÁLTÁK HUMOROSNAK AZ EAT DA PUPUT!!! Nem botránkoztak meg, nem. Egyszerűen csak: Whatever...
Sajnálom, hogy egy ilyen tragikus eseménnyel kell befejeznem, de most hogy lélekben újra átéltem már nem vagyok képes tovább irni, másrészt itt már 1:35 van és a múltkor azt mondta Dionüszosz, hogy aki reggel elkésik az általában nem ért meg egy csomó mindent és "Don't come to the qualifying exam if you don't understand this proof, because you're gonna CRYYYY!!!! Yes, I'm gonna make you CRY!!!"
2010. szeptember 26., vasárnap
Huhh
Hát nem jött össze az a múltkori "holnap írok" sem. Nem tehetek róla, egyszerűen annyi itt a dolog, hogy nem jutok oda. Egy posztot összedobni néha több mint egy óra ha vannak képek is és sajnos tényleg van hogy abban az órában már inkább lefekszem. Azért persze igyekezni fogok a továbbiakban is, de a heti két poszt amit terveztem eredetileg az nem fog menni sajnos:(
No hol is voltunk. Ha jól tippelek akkor két hete úgyhogy most a múlt hét következik:) A hétfő meglehetősen unalmasan telt, leszámítva, hogy a szokásos módon valaki elkurjantotta magát, hogy a Turtle-ben hétfőnként $7-ért adnak egy egész pizzát és két liter sört. Ez még forintban is nagyon megéri, úgyhogy ki is használtuk a dolgot rendesen. A dolog apropóját a hétfő esti NFL forduló adja, múlt hétfőn éppen a New York jets kapott ki elég buta módon valakitől. Még egy free-food kategóriájú esemény esett hétfőre. Kiderült, hogy a hely Papa John's-ban (egy pizzéria) pontosan kétszer annyi ingyen feltétet lehet kérni a pizzára, ahány touchdown-t sikerült a Maryland Terrapinsnak elérnie a hétvégi College Football fordulóban. Miután két hete egy nem túl acélos ellenfelet brutálisan porrá aláztak így rendeltünk is az irodába egy 16 feltétes pizzát:) Mit ne mondjak, érdekes kulináris utazás volt:)
Kedden aztán végre megjött:) Már nagyon vártam, hogy végre velem is megtörténjen. Anyukám azt mondta, hogy nem lényeges, hogy mikor jön meg csak az számít, hogy előbb utóbb eljöjjön ez a pillanat nekem is. Azért én már nagyon vártam, hogy végre elújságolhassam a barátaimnak és büszkén felemelt fejjel járhassak közöttük tudván, hogy végre egy új korszakba lép az életem:). Természetesen az új laptopomról beszélek, aki másra gondolt annak beteg a lelke:P Komolyra fordítva a szót nagyon kis pöpec, könnyedén hasít rajta minden. Hálaégnek éppen aznap érkezett meg az amazonon vásárolt Prince of Persia: The Two Thrones játék is, aminek az első két része nagyon tetszett, ezért őt választottam az első játéknak. Kis szépséghiba, hogy a gépre gyárilag felinstallált McAffee rögtön talált egy trójait az autorun.exe fájlban, így akadtak némi bonyodalmak. A következő akadályt az jelentette, hogy a játék másolásvédelme nem kompatibilis a 64 bites windows-al, így kénytelen voltam az évek óta első legálisan vásárolt játékomhoz törést letölteni:)
Aztán csak hogy ez a hét se teljen el probléma mentesen, életemben először hitelkártya-csalás áldozata lettem. Próbáltam fizetni egy helyen (egy baromi jó szendvicses ahol tetszőleges mennyiségű fagyit kapsz ingyen a szendvicshez) de nem sikerült. Egy pár perc múlva hívott egy nő a banktól, hogy valaki megpróbált egy hamis bankkártyával fizetni az én bankkártya-számommal úgyhogy a kártyámat permanensen letiltották. Ja és persze fel kell hívnom a bankot, hogy újat igényeljek, így megint csak sikerült csiszolnom a zenei műveltségemet miközben vártam, hogy végre kapcsoljanak egy ügyintézőt.
Mindezek után pénteken először az itt tartózkodásom alatt nekiálltam keményebben alkoholizálni, de hát mit tehet az ember amikor egy dollár a sör és három dollár a tequila:) Mindenesetre jól esett. Mivel itt nem egyszerű hazajutni ezért elég korán kezdtük és korán is fejeztük be de ez épp elég volt a mókához. Kiderült, hogy Ariel tánc címén inkább cigánykerekezni szeret és az is, hogy igenis van olyan hely ahol csak a matematikusok táncolnak:D.
Ennek egyenes következményeként szombaton szokásos Zsoltos másnapos voltam, de vasárnapra már kihevertem és el tudtam menni focizni is a hétvégi egyetemi bajnokságra. Ami ott történt az viszont kiakasztott. Kezdődött azzal, hogy már az elején majdnem le akartak léptetni minket mivel nem volt elég lány a csapatunkban. Aztán kiderült, hogy ez csak az undergrad csapatokra vonatkozik, így elkezdtünk játszani, egészen addig amíg egy kis izgága szervezőcsaj le nem állított, hogy nem játszhatunk olyan nadrágokban amin gomb vagy cipzár van mert azok veszélyesek és sérülést okoznak. Én alapvetően igyekszem elkerülni, hogy ott fejeljenek meg ahol a cipzáram van, elsősorban önvédelemből, ilyet viszont még az életben nem láttam, hogy ezért leléptessenek. Most igen. Emlékeim alapján nem kizárt, hogy nevetségesnek, esetleg szánalmasnak bélyegeztem a lánykát, de nem hallgatott a jó szóra. Azért ettől függetlenül nem hivatalosan lejátszottuk a meccset és 5-0ra be is zúztuk az ellent. A színvonal persze nem túl nagy, viszont valami brutálisan hosszú pályán játszanak, úgyhogy ott is rendesen el lehet fáradni a futkorászásban.
Ezzel rá is térhetek erre a hétre, el se hiszem, hogy egy héten belül vagyok:) Hétfőn elkezdtem a squash clubba járni, ahol persze mindenki agyonvert de nagyon sokat tanultam. Az egyik tag, Moses, egy professzionális squash játékos Nigériából, aki állítja, hogy még a piramisok mögött is játszott, mindenesetre az látszik, hogy nem kevés tapasztalata van. Egy csomó mindent megmutatott és tanítgatott aztán kifejezett kérésem ellenére hagyta, hogy megverjem. Az én egyetlen valódi esélyem, a hasán fellelhető uszkve 20-25 kilós súlyfelesleg édeskevés lett volna ehhez:).
Kedden este bementünk DC-be a U-streetre egy etióp étterembe. Bevallom még soha nem ettem etióp kaját ezelőtt, úgyhogy fogalmam se volt mire számítsak. Rendelni úgy kell, hogy kiválasztasz egy csomó mindent az étlapról. Ezeket egy nagy tányérra kiterített palacsintaszerű kenyéren hozzák ki. Evőeszköz nincsen, hanem ezzel a kenyérrel kell felkanalazni és megenni. Ízre finom volt, kár, hogy gőzöm sincs melyik kajához melyik név tartozott, de összességében jópofa volt. El is határoztuk, hogy minden hónapban csinálunk egy ilyen ethnic cuisine estét.
És most itt fejezem be, egész behoztam magam nemde?:)
No hol is voltunk. Ha jól tippelek akkor két hete úgyhogy most a múlt hét következik:) A hétfő meglehetősen unalmasan telt, leszámítva, hogy a szokásos módon valaki elkurjantotta magát, hogy a Turtle-ben hétfőnként $7-ért adnak egy egész pizzát és két liter sört. Ez még forintban is nagyon megéri, úgyhogy ki is használtuk a dolgot rendesen. A dolog apropóját a hétfő esti NFL forduló adja, múlt hétfőn éppen a New York jets kapott ki elég buta módon valakitől. Még egy free-food kategóriájú esemény esett hétfőre. Kiderült, hogy a hely Papa John's-ban (egy pizzéria) pontosan kétszer annyi ingyen feltétet lehet kérni a pizzára, ahány touchdown-t sikerült a Maryland Terrapinsnak elérnie a hétvégi College Football fordulóban. Miután két hete egy nem túl acélos ellenfelet brutálisan porrá aláztak így rendeltünk is az irodába egy 16 feltétes pizzát:) Mit ne mondjak, érdekes kulináris utazás volt:)
Kedden aztán végre megjött:) Már nagyon vártam, hogy végre velem is megtörténjen. Anyukám azt mondta, hogy nem lényeges, hogy mikor jön meg csak az számít, hogy előbb utóbb eljöjjön ez a pillanat nekem is. Azért én már nagyon vártam, hogy végre elújságolhassam a barátaimnak és büszkén felemelt fejjel járhassak közöttük tudván, hogy végre egy új korszakba lép az életem:). Természetesen az új laptopomról beszélek, aki másra gondolt annak beteg a lelke:P Komolyra fordítva a szót nagyon kis pöpec, könnyedén hasít rajta minden. Hálaégnek éppen aznap érkezett meg az amazonon vásárolt Prince of Persia: The Two Thrones játék is, aminek az első két része nagyon tetszett, ezért őt választottam az első játéknak. Kis szépséghiba, hogy a gépre gyárilag felinstallált McAffee rögtön talált egy trójait az autorun.exe fájlban, így akadtak némi bonyodalmak. A következő akadályt az jelentette, hogy a játék másolásvédelme nem kompatibilis a 64 bites windows-al, így kénytelen voltam az évek óta első legálisan vásárolt játékomhoz törést letölteni:)
Aztán csak hogy ez a hét se teljen el probléma mentesen, életemben először hitelkártya-csalás áldozata lettem. Próbáltam fizetni egy helyen (egy baromi jó szendvicses ahol tetszőleges mennyiségű fagyit kapsz ingyen a szendvicshez) de nem sikerült. Egy pár perc múlva hívott egy nő a banktól, hogy valaki megpróbált egy hamis bankkártyával fizetni az én bankkártya-számommal úgyhogy a kártyámat permanensen letiltották. Ja és persze fel kell hívnom a bankot, hogy újat igényeljek, így megint csak sikerült csiszolnom a zenei műveltségemet miközben vártam, hogy végre kapcsoljanak egy ügyintézőt.
Mindezek után pénteken először az itt tartózkodásom alatt nekiálltam keményebben alkoholizálni, de hát mit tehet az ember amikor egy dollár a sör és három dollár a tequila:) Mindenesetre jól esett. Mivel itt nem egyszerű hazajutni ezért elég korán kezdtük és korán is fejeztük be de ez épp elég volt a mókához. Kiderült, hogy Ariel tánc címén inkább cigánykerekezni szeret és az is, hogy igenis van olyan hely ahol csak a matematikusok táncolnak:D.
Ennek egyenes következményeként szombaton szokásos Zsoltos másnapos voltam, de vasárnapra már kihevertem és el tudtam menni focizni is a hétvégi egyetemi bajnokságra. Ami ott történt az viszont kiakasztott. Kezdődött azzal, hogy már az elején majdnem le akartak léptetni minket mivel nem volt elég lány a csapatunkban. Aztán kiderült, hogy ez csak az undergrad csapatokra vonatkozik, így elkezdtünk játszani, egészen addig amíg egy kis izgága szervezőcsaj le nem állított, hogy nem játszhatunk olyan nadrágokban amin gomb vagy cipzár van mert azok veszélyesek és sérülést okoznak. Én alapvetően igyekszem elkerülni, hogy ott fejeljenek meg ahol a cipzáram van, elsősorban önvédelemből, ilyet viszont még az életben nem láttam, hogy ezért leléptessenek. Most igen. Emlékeim alapján nem kizárt, hogy nevetségesnek, esetleg szánalmasnak bélyegeztem a lánykát, de nem hallgatott a jó szóra. Azért ettől függetlenül nem hivatalosan lejátszottuk a meccset és 5-0ra be is zúztuk az ellent. A színvonal persze nem túl nagy, viszont valami brutálisan hosszú pályán játszanak, úgyhogy ott is rendesen el lehet fáradni a futkorászásban.
Ezzel rá is térhetek erre a hétre, el se hiszem, hogy egy héten belül vagyok:) Hétfőn elkezdtem a squash clubba járni, ahol persze mindenki agyonvert de nagyon sokat tanultam. Az egyik tag, Moses, egy professzionális squash játékos Nigériából, aki állítja, hogy még a piramisok mögött is játszott, mindenesetre az látszik, hogy nem kevés tapasztalata van. Egy csomó mindent megmutatott és tanítgatott aztán kifejezett kérésem ellenére hagyta, hogy megverjem. Az én egyetlen valódi esélyem, a hasán fellelhető uszkve 20-25 kilós súlyfelesleg édeskevés lett volna ehhez:).
Kedden este bementünk DC-be a U-streetre egy etióp étterembe. Bevallom még soha nem ettem etióp kaját ezelőtt, úgyhogy fogalmam se volt mire számítsak. Rendelni úgy kell, hogy kiválasztasz egy csomó mindent az étlapról. Ezeket egy nagy tányérra kiterített palacsintaszerű kenyéren hozzák ki. Evőeszköz nincsen, hanem ezzel a kenyérrel kell felkanalazni és megenni. Ízre finom volt, kár, hogy gőzöm sincs melyik kajához melyik név tartozott, de összességében jópofa volt. El is határoztuk, hogy minden hónapban csinálunk egy ilyen ethnic cuisine estét.
És most itt fejezem be, egész behoztam magam nemde?:)
2010. szeptember 20., hétfő
Catching up...
Húha. Tudom, hogy le vagyok maradva és minden fórumon cáfolok mindent illetve elnézést kérek ha úgy adódik, de éppen egy új sportot próbálok elsajátítani még pedig a nyitott pályás házitengerbe nem fulladást és hát akadnak még kezdeti nehézségeim a technikás mozdulatokkal. Na de most a következő egy órám a tiétek.
Szóval ha jól emlékszem akkor egy másfél hete hagytam el legutóbb a történet fonalát. Hogy megértsük mi történt azon a pénteken egy pár szót ejtenünk kell az akciókról. Valóban, az elmúlt másfél hónapban kialakítottam magamnak két alapvető elvet:
1.Ha nem sürgős megvenned valamit, ne vedd meg! Előbb utóbb úgyis szembejön valamilyen akció keretében. Gondolkoztam rajta, hogy kéne venni egy kulacsot, egyszer csak ingyen osztogatták a sport centrumban. Egy másik példa a különböző kaja akciók. Egyrészt egy csomó olyan rendezvény van ahol ingyenes a kaja. Nálunk például minden nap 14:45 és 15:00kor sütiket osztogatnak. A Thursty Turtle nevű helyen minden hétfőn amíg az NFL szezon tart $7ért kapsz 2 liter sört meg egy egészen kellemes pizzát.
2.Every hour is a happy hour you just have to find where. Ez azt hiszem magáért beszél.
Így történt, hogy ezen a bizonyos pénteken (ezen a ponton kis szünetet tartunk, mivel a szerző hot pepper-es kézzel a szemébe nyúlt és most nem lát meg csíp meg jajj....) a Cornerstone nevű helyen iszogattunk $2-os Millereket és ettünk olcsó csirkeszárnyakat. Ez az a hely amire egy házaspár graduate student panaszkodott még az első héten, hogy őket nem szolgálják ki rendesen mivel szerintük a bárnak csak a szinglik számítanak. No mi 5en fiúk szabadultunk be és egy fél órába telt, mire egyáltalán oda tolta az egyik szöszi az egyébként botrányosan nagy melleit, hogy ugyan óhajtunk-e valamit rendelni is. Amit persze alig lehetett hallani mivel itt szokás leülős helyen is olyan hangerővel tolni a remek muzsikát, hogy a csirkecombok táncra perdülnek az ember tányérjában. Itt sajna én elég fáradt voltam, úgyhogy viszonylag hamar leléptem.
Közben szombatra már megbeszéltük a többiekkel, hogy nyomás nézzük meg a Smithsonian-t. Ez a mondat persze így értelmetlen mivel a Smithsonian nem egy múzeum, hanem sok múzeum együttese, amelyek mind a The Mall környékén találhatóak. (A Mall a kongresszusi épülettől a Potomac-ig, illetve a fehér házig tart amolyan ló alakban elhelyezkedve). Van egy főépületnek mondható kastély, de ez igazából csak a visitors center:
Az utunk először a Natural History múzeumba vezetett, de a metrótól ehhez előbb át kellett sétálni a múltkori parkon (ahol a jazz-piknik volt) Felfedeztem, hogy a múltkor kihagytam egy szobrot:
Ezután egy kis kerten kellett átmenni ahol megpróbálkoztam természet-fotózni, háát elsőre talán nem olyan rossz:)
Végül megérkeztünk a múzeumba. A többiek valamiért nagyon rohantak ezért nem néztük meg túl alaposan a dolgokat, de hát van még pár évem rá (A múzeum egyébként ingyenes). Természetesen a szokásos felhozatal volt, ami engem továbbra is bármikor lenyűgöz:) Kitömött állatok:
Aztán állatok egymás közt:
A magam részéről Egoly-nak vagy Bagér-nek hívnám, de az ő neve bizony Tarsier, magyarul pápaszemes maki. Természetesen voltak dinoszaurusz csontvázak:
Miután gondolom természettörténeti múzeumban már mindenki volt ezért itt már nem fotóztam olyan sokat, de volt még óceános rész, Afrikás rész, természetesen volt szó a globális felmelegedésről is, nem hiányozhatott az ásványgyűjtemény sem, stb. Ami viszont tetszett az a következő, épp egy kegyetlen nagy mamutot kerülgettünk amikor pár kötögető nénire lettünk figyelmesek. Hát ilyet ritkán lát az ember fia múzeumban, rögvest meg is néztük. Hát nem korallokat kötögettek a drágák! Kiderült, hogy lesz egy kiállítás és arra kötögetik a korallokat. Az instruktor csaj még azt is elkezdte mesélni nekünk, hogy bebizonyították, hogy a korallok geometriája hiperbolikus és egy nagyon természetes szemléltetése ennek ha az ember köti a korallt
Szerintem ez akár még agy is lehetne, de inkább nem asszociálgatok. Adtak hozzá kötési utasítást, ha valakit érdekel és tud is kötni (nagymami?:) ) akkor szívesen lefordítom neki bár számomra nem mond semmit a dolog.
Mivel már benne voltunk a délutánban és még be volt tervezve az Air&Space múzeum is, ezért továbbálltunk. Na itt voltak csuda dolgok. Kezdjük például az Apollo 11 parancsnoki kabinjával (ez az űrben keringett amig a Karerős-ék hosszúlépéseztek a holdon:
Szintén itt található a Viking 3, aminek az első két tesója szerintem azóta is a Marson van (ha megcáfoltok korrigálom)
A múzeumban gyakorlatilag található egy holdra szállás mauzóleum az űrhajósok személyes tárgyaival, és egy bazinagy hordozórakétával megspékelve. Van fotókiállítás a naprendszerről, persze a téma iránt érdeklődők sok ilyet láttak már gondolom, de attól még nagyon szép képek. Lehetett még rakétakilővőset játszani számítógépen, illetve egy planetárium és egy IMAX 3D-s mozi is található az épületben.
Ekkorra már mindenki éhes volt úgyhogy elindultunk egy helyre amiről Nathaniel azt állította hogy az bizony tutifasza úgyhogy mindenképp megéri fél órát sétálni érte. Sebaj, így lehetőségem nyílt lefotózni a Capitoliumot:
Illetve még két szép épületet, az elsőről fogalmam sincs micsoda, a második a kongresszusi könyvtár:
A kajálda tulajdonképpen egy hamburgeres volt, persze nagy adagokkal és széles választékkal (volt Obama Burger is:) ) és isteni gyümölcs shake-ekkel. Itt derült ki, hogy Nathaniel valami nagyon furcsa Utah-i ízléssel rendelkezik. Az hagyján, hogy az amcsik ecettel eszik a sültkruplit, de hogy ő sült krumpli nélkül eszi sóval az ecetet az már kicsit sok volt. Azt mondja egyszer leküldött egy egész üveg szójaszószt de attól megfájdult a feje, úgyhogy azt inkább nem csinálja többet.
Visszafele jövet megörökítettem a naplementét a kapitóliumról (Sajnos a napot nem tudtam bele venni, azt már nem bírja az automata nekem meg még nem volt időm annyit tanulni a dolgot. A többiek regéltek valami új algoritmusról amivel minden érzékenységgel fotózol egyet aztán a számítógép összerakja mindegyikből ami éles, de ehhez sem értek úgyhogy maradt ahogy volt):
Megbeszéltük, hogy azért ha már erre jártunk akkor megnézzük a Fehér házat is, így elindultunk keresztül a Mall-on, ahol éppen valami dzsembori volt. Először azt hittük, hogy szeptember 11ének szól, de a rendezvény plakátján a Black Family Reunion volt olvasható. Hát igen, népes a család:
A háttérben a Washington monument látható, kicsit közelebbről (sajnos az alkonyatkor való fotózás megint csak túlmutat a képességeimen):
Ezután elbattyogtunk a legközelebbi megállóhoz és hazametróztunk. Vasárnap semmi érdekes nem történt, és már majdnem egy héten belül vagyok (csak majdnem), viszont most megyek aludni, de ígérem megpróbálom holnap folyatni aztán vagy sikerül vagy nem, remélem igen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)