Eloször is meg kell mondjam nagyon meglepett az a negativ közhangulat a jövo évi Pi nap iránt ami a közvéleménykutatásból is visszaköszön. Szerintem igen is egy magas nivójú méltó rendezvényrol van szó, és ez az ignorancia mélységesen felháborit....:)
Mivel most nincs kedvem a szokásos fotóbeillesztős mizériához ezért csak irok, mert a grafománia az nem fárasztó.
Ez a szemeszter elég munkásra sikeredett foleg a nyamvadt házi javitás miatt, ami roszabb heteken három napig tart. Viszont good news! Jovo szemesztertol csak félidos Teaching Assistant leszek, a zöldhasú-gyujteményem másik felét Research Assistantként fogom bovitgetni. Köszönhetem ezt a múltkori posztban látott két oroszomnak akik úgy is hajlandóak ezt megejteni, hogy a konfereniás pogácsapusztitáson kivül gyakorlatilag még nem tettem semmit le az asztalra itt.
Ellentétben az oroszommal a görögöm sosem felejti el megemliteni, hogy őt én most tulajdonképpen disappointolom, de ez nem baj, mert igy legalább nem fog marasztalni jövőre hogy folytassam vele a reading course-ot. Igazából arra jó volt, hogy emlékeztessen, hogy miért is nem lettem végül fizikus. Kicsit be is csapott, mert amikor jelentkeztem még hidrodinamikai limeszről volt szó (ami azóta érdekel, amitóta a Fritz J. honlapján egy sort sem értettem egy cikkből amiben azt vázolta), azóta ez a szó viszont elő se került, ellenben a Bose-Einstein kondenzáció, illetve az alapállapoti energia annál inkább, amitől viszont nekem kicsi borsók nőnek a hátamon.
Találkoztam magyarokkal is végre. Első körben Zsuzsival, Péterrel és nemtomhogyhivjákkal. A történet úgy kezdődött, hogy Szent Patrik napi buli volt (ami pusztán annyit jelent, hogy mindenki zöldbe öltözik és berúg) ahol Oliver lakótársának a barátnője Teresa megemlitette, hogy az ő magyar ismerősének egy magyar ismerőse éppen nála lakik és másnap mennek bulizni, menjek én is (ugye mindenki tud követni?:) ). Hát jó:) A borzasztó másnapom felett diadalmaskodva igy irány DC. Igy ismertem meg Zsuzsit, aki Eltén végzett jogász és éppen a kongresszusi könyvtárban researchölt valamit nagyon. Kiderült, hogy a Csapody Miklós kampánycsapatában foglalt el előkelő helyet a 2010es választásokon, ennek apropóján a buli végeztével lefekvés előtt (mivel hazamenni nem tudtam, ezért Teresáéknál enyém lett a nappaliban a felfújhatós matrac) egy órán át politizáltunk, de csak arra emlékszem, hogy az Ibolyát mindenki zsarolta:) A memória deficit egyik oka, hogy megismertem a világ legborzasztóbb italát, ami Everclear névre hallgat és 95%(!) alkohol. Hogy mé? Hát azé mert ha koktélokat csinálnak csak úgy belerakják, hogy erősebb legyen. Én kólával próbáltam ki, de szerintem eltúloztam. Na mindegy a lényeg, hogy az Ibolyát mindenki zsarolta:)
Itt ragadom meg a különbséget, hogy leirjam a különböző itteni bulitipusok közti különbséget. Az első kategória a házibuli, ahova viszel egy six pack sört 10$-ért. A másik eshetőség a College Parki kocsmában ivászat. Ez nem olyan hangulatos viszont a rossz kommunikációról 200 decibelles zene gondoskodik, és a végén 20$-ból megúsztad borravalóval együtt. A harmadik tipus az amikor bemész DC-be. Élményre ez a legjobb (DC nightlife rulez), de 50-60$ alatt nem úszod meg úgyhogy ezt csak nagyon mértékkel érdemes és egy hatalmas pain in the ass hazajutni.
Ez alatt a buli alatt megismertem még nemtomhogyhivjákot is, aki szlovákiai magyar, Zsuzsiék egy starbucksban akadtak össze vele aztán valahogy az 18th street Lounge-ban is sikerült összefutni vele. A srác nagyon kellemes azt leszámitva, hogy csak arra nem mozdul rá aki véletlenül nem megy el mellette és akkor is akkora kaszanova, hogy a harmadik mondata már az, hogy "Vetkőzzé már bazzeg" (Zsuzsin volt egy pulcsi, pedig nemtomhogyhivják szerint a helyen elég meleg volt, innen a konfliktus). Végül megismertem Pétert, aki a világbanknál dolgozik és Pentagon City-ben lakik, ő Zsuzsinak volt gyerekkori barátja, igy csatlakozott ő is a bulihoz a vége felé.
A fenti Everclearból kifolyólag (bár szerintem találóbb a kipárolgólag szó) elég marcona reggelem volt, de mindenért kárpótolt, hogy rájöttem, hogy a tavaszi reggel DC-ben gyönyörű. Na és a blue cheese burger is nagyon jó volt a sarki kajáldában:)
Második magyarozásom éppen ma történt. Ez úgy indult, hogy kaptam a múlt héten egy levelet az international office-ból, miszerint egy Katie nevű lány magyarokat keres mert 3 évet élt Magyarországon és szeretné gyakorolni a nyelvtudását. Visszairtam, hogy nekem jó. Kiderült, hogy meggyőződésemmel ellentétben 5 másik magyar is van a UMD-n, ebből most találkoztam 3-mal. Emlékeztek még, hogy az egyik első posztomban, ahol a language examinationről irtam, szerepelt egy kedves hölgy aki segitett nekem az egészben mert 3 évig tanitott angolt Szegeden? Kiderült, hogy Katie az ő lánya:) Egész tűrhetően törte a magyart, azért néha visszakérdezett, hogy lassabban, de nekem valahogy mindig lenyűgöző ha egy külföldi megszólal magyarul.
Közben megjöttek anyuék is és az öcskös most épp itt húzza a lóbőrt mellettem, úgyhogy nem zavarom tovább a kopácsolással (najó úgy kivan az utazástól mint a mosott szar és ágyúval se lehetne felébreszteni, csak elfáradtam én is:)
