2012. május 9., szerda

Nyugaton a helyzet..

Sziasztok,

Hát igen megint elég régen jelentkeztem, talán a tavaszi villámlátogatásom óta nem is, úgyhogy most van mit bepótolnom.

Kezdjük is akadémiai előrehaladásommal, név szerint azzal, hogy hivatalosan is Phd jelölt lettem. Ez egy Phd Oral Preliminary Examination nevű beavatási ritus keretében történt meg, amely egészen konkrétan egy órás előadást takar valami olyanról amivel majd a későbbiekben kutatás céljából foglalkozni kivánok. Aznap hárman voltunk sorosak, én voltam legkésőbb úgyhogy csak a sajátomra mentem el. A többiekét állitólag szédszedték a kedves oroszok, érdekes módon nálam egyszer se szóltak közbe és nem is kérdeztek semmit a végén. Hogy ez jó-e vagy rossz azt nem tudom. 

Komikus szint az egyik meglehetősen egzaltált professzor kölcsönzött az eseménynek, aki folyamatosan azt próbálgatta, hogyan tud hülyébbnél hülyébb dolgokat csinálni egy kávéspohárral. Először is nyilván nagyon súlyosak lehetnek az elvonási tünetei, mivel az utolsó cseppeket is a szájába kivánta diffundáltatni. Ez még önmagában nem vicces, de mivel a trükk szerves részét képezte, hogy mindehhez a kezét nem használta, a fél percen át foggal égnek tartott pohár látványa nem volt mindennapi. Amikor pedig az utolsó cseppet is kiélvezte akkor azzal kezdett kisérletezni, hogy vajon a poháron keresztül jobban hall-e engem illetve, hogy ehhez melyik végéhez kell a fülét tartania a pohárnak. Nemröhög-nemröhög.

A vizsga sikeres teljesitésének legfőbb következménye az, hogy többé nem kell órára járnom ha nem akarok. Mivel az utóbbi időben abszolút elhatalmasodott rajtam az ADD, nem nagyon tudok 20 percnél tovább odafigyelni egy beszélő emberre hacsak brillianciája nem láncolja magához érdeklődésem, ennek kifejezetten örülök. Az érem másik oldala persze az, hogy többé nincs mentségem, hogy miért nem researchölök.

Egyébként most egészen emberi időbeosztásban vagyok, 8 körül kelek egy nap és általában dolgozom benn vagy itthon estig amikor is napi kikapcsolódási hobbijaim űzöm. Hétvégén persze megint csak a féktelen, felelőtlen fiatalságé a terep, legalábbis estére (napközben azért dolgozni szoktam általában).

Egyik új hobbim a falmászás lett, Katelyn végre elcibált magával egyszer és azóta nem ereszt a dolog. Iszonyat jól megmozgat és leterhel, ráadásul van szellemi komponense is, néha kész rejtély, hogyan kéne azt a nyamvadt fogózót elérni. Egyenlőre az 5.7-5.8 sávban mozog a teljesitőképességem, de nem zárkózom el a további fejlődés elől. Ha esetleg valaki szokott járni otthon, akkor nyáron mehetnénk együtt, be kell valljam foggalmam sincs, hol vannak jó fal termek Budapesten. Egyszer még valódi sziklára is másztam, az mégjobban tetszett, igaz a tériszony is kicsit erősebb, de ha már az embert háromszor megfogta a kötél esés után akkor elkezd benne megbizni.

Örömmel jelentem azt is, hogy újra majdnem teljes értékű labdarúgó teljesitményre is képes vagyok, az intramural csapatunkkal egészen az elődöntőig meneteltünk, ahol is sajnos nagy csatában elvéreztünk, köszönhetően többek közt Mathias gyenge intuiciójának. Ez annyit tesz, hogy 5 meccs alatt sem tudott ráérezni, hogy a birókban van egy amolyan Pavlovi reflex arra, hogyha becsúszol akkor egyből sárgát kapsz. Ha még emberre is csúszol akkor meg pirosat. Ez több alkalommal tört orrot a borsunk alá, az esetek nagy részében sikeresen átlendültünk e nehézségen, sajnos az utolsó meccsen már nem sikerült. Majd jövőre.

A Salsát se hagytam abba, igaz nem nagyon találtam jó páros Salsa kurzust, úgyhogy végülis megmaradtam a Ruedánál, ami legalább megmozgat és lehet vele mindenféle buta fellépésekre járni. Ezen sorok irása közben éppen arra várok, hogy Victor barátom egy óra késéssel megérkezzen és elinduljunk a Világ Bank gálájára valami nagyon fancy Hiltonban Alexandriában (nem, nem Egyiptomban), ahol Salsa közben még majd egy kis unortodox gazdaságpolitikát is megpróbálok tanitani az egybegyülteknek és a jó tanulóknak kis Matolcsys kitűzőket osztogatok. Vagy nem. Az viszont tény, hogy kapok a fellépésért 50$-t. Nem is rossz!

Victor egyébként egy különös emberforma. Foglalkozását tekintve villanyszerelő, alacsony és atom latinó, ami kifejezetten predesztinálja a megállás nélküli Puzsér-II fokozatú okoskodásra. Tudjátok, amikor az ember bemegy egy kocsmába és azonnal meg tudja mondani, hogy ki a legiskolázatlanabb alkesz a krimóban, pusztán abból, hogy ki osztja a leghangosabban az észt az autószereléstől az akut bélféregkezelésen át a modern nanotechnológiáig bezárólag mindenről. A múltkor kaptam tőle életleckét is miszerint kocsi nélkül sose lesz csajom, utazni baromság, salsán kivül mindent hagyjak abba (najó a matekot ne mert abból élek). Egy picit elgondolkoztam rajta aztán úgy döntöttem NÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁT. Na de nem akarom bántani mert rendszeresen hazahoz practice után és ha messze van akkor néha el is visz (igaz, hogy az óra késés minimum, de hát istenem, belekalkulálom) és egyébként egy arany lélek.

[Kis szünet itt Victor megjött úgyhogy gáláztam]

Szóval a gála vmi irgalmatlanul jó volt, mi is jók voltunk a többi tánc is fantasztikus volt, volt hastánc, tangó, flamenco (ezeket egy Marsha nevű fenomenális csajszi prezentálta) aztán voltak afrikai ideodaugrálós dobolósok ééés egy félig amerikaiakból álló Carpathian nevű kelet európai táncokra specializálódott csoport, amit két amcsi srác vezet, engem tök meglepett, hogy mindenféle kelet-európai származás nélkül valaki nekiáll magyar, lengyel, orosz, ukrán, román néptáncokat művelni profi szinten kosztümmel és mindennel. Sajna magyart ma nem toltak (sose gondoltam volna, hogy valaha sajnálni fogom, hogy nem látok magyar néptáncot), de mondták, hogy van egy kifejezetten magyar tánccsoport DC-ben. Na oda se fogok járni természetesen, de már a létezése is kifejezett örömmel tölt el. Volt aztán még egy hand-dance csoport (ez vmi east coast swing fajzadék, de kifejezetten jól néz ki) és mi salsa ruedával.

A performanszok után open dancing következett, az is poén volt, de szárazon valahogy furán éreztem magam, úgyhogy Chinnel (egy csaj a csoportból) nekiálltunk maradék borokat lopkodni a kocsikról (mármint a félig teli üvegeket, nem a poharakat természetesen), valószinűleg többszáz dolláros borok lehettek, izlettek is. Utána már valahogy sokkal természetesebben mozogtam, táncoltam egy hölgyeménnyel (a projekt része volt, hogy vegyülni kellett a vendégekkel), akiről kiderült, hogy ő tulajdonképpen hercegnő vmi sejkségben. Ejha... 

Na de ennyit a táncról, egyéb bulikhoz is volt szerencsém, megint volt például themed party, most éppen a Kentucky derbi alkalmából Ashley-éknél, ami annyit tesz, hogy mindenki felöltözik vmilyen lóversenyhez illő ruhába. Mi Arijittal a kolumbiai gengszter stilust választottuk, persze ehhez sajnos shoppingolni kellett, de ez nem volt különösebb gond, mivel Ashley adott egy tippet, hogy azt a Value Village nevű helyet meg kéne nézni az egyetem mögött. Gyerkek, az egy mekka/mennyország/nirvána, stb. Először is a hely 90% abszolút szemét. Mivel second hand shop (thrifty store helyi tájszólásban), ezért olyan pólók kerülnek elő mint a Higgs családi reunion 2003 július 22. Vagy XY cég éves karácsonyi bulija pólók. A maradék 10% az viszont arany. 6 dollárért vettem egy olyan fehér nacit, amiért az első használója biztos hogy 100 fölött fizetett, találtam 10 egész jó pólót, két inget, egy övet és egy kalapot. Összesen fizettem 37 dolcsit ráadásul mivel véletlenül éppen csütörtökön mentünk még 25% kedvezményt is kaptunk a végösszegből. Sweeeeet... A végeredményt (kiegészitve pár normál boltban vett cuccal) facebookon láthattátok/játok...

Ezen a bulin derült ki, hogy az egyik ismerős mániája mostanában a magyar belpolitika, erről olvas-blogol és érdeklődik, úgyhogy két órán keresztül okitottam a lelkem, hogy némileg  tárgyilagosabb információkkal felvértezve vághassa macsétéjét a Budapesti események bozótjába mint amit pl. Paul Krugman blogjából szerezhet. Ami meglepett vele kapcsolatban, hogy tényleg őszintén aggódik a magyar demokrácia helyzetéért és valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ő is az MSZP-nek dolgozna a New York-Tel-Aviv tengely mentén. Eddig is sejtettem, de ez most végképp rávilágitott, hogy nem csak a nyugatnak van sok sok megérteni valója velünk kapcsolatban, hanem ez forditva is igaz. Egészen mások a kiindulási alapok, az univerzálisnak tekintett értékek amelyek teljesen érthetetlenek nyitottság vagy/és itt eltöltött idő nélkül. Eric egyébként magát komcsinak tartja, de csak azért mert fingja nincs hogy valójában mi az a komcsi, (errefelé a komcsi szó kábé olyan mint otthon a szélsőségesezés, bárki aki nem a neokon-neolib gazdasági vonalon gondolkozik az általában hamar lekomcsizódik valami republikánus okostojás által) kénytelen voltam felvilágositani, hogy ő valójában szociáldemokrata, remélem nagyon azért nem fekszi majd meg a gyomrát.

Másik jó példa a reakciók hada a mai Obama nyilatkozatra amelyben kijelentette, támogatja a meleg házasságot. Nagyon jó emblematikus összefoglalás egy ismerősöm facebook hozzászólása:

"Ok I dont understand how people are still so strongly opposed to gay marriage...marriage is about love, and love doesn't have gender boundaries. I just dont get it"

Mert itt az egyik oldalon ennyiről szól a kérdés. Az ellenzők, akik valószinűleg egyenlőre többen vannak - lévén, hogy a magyar közvélemény tévhitével ellentétben az USA a világ egyik legvallásosabb, legkonzervativabb országa, egy pár liberális centrummal (Észak-Karolina alkotmányába például épp most vették bele, hogy a same-sex marriage alkotmányellenes és kész) - kizárólag a Bibliára alapozzák az ellenérvelésüket. Be kell valljam én magam sokkal toleránsabb lettem az üggyel kapcsolatban amióta itt vagyok, valószinűleg egyszerűen azért mert a meleg szó hallatán már többé nem a pávatollas, bibliával masztizó ratyi vagy Steiner Kristóf jut az eszembe hanem mondjuk Steve vagy Edward. Ez pedig egy egészen másik perspektivát ad.

Sokkal nehezebb általánosságban gondolkodni dolgokról ha az embernek hirtelen egy csomó konkrét példa kerül az arcába. Persze álszents sem akarok lenni, a smároló férfiak látványa még most se kifejezetten lelkesit, de miután Amerika konzervativ ország és az utcán szinte senki se smárol, ezzel viszonylag ritkán kell szembesülnöm, ha pedig mégis, akkor minden korábbi hitemmel ellentétben azért hozzá tudtam szokni és már szinte észre se veszem.

Megint más. Az utóbbi időben DC-t is egészen megszerettem. College Park továbra is szuburbánus rémálom, de maga DC tele van helyekkel, eseményekkel, amikre eddig kevésbé figyeltem oda most viszont egy csomó mindenen voltam. Kezdjük például azzal, hogy a tévhitemmel ellentében mégis csak van itt nem is kicsi elektronikus szcéna, amit Sam barátommal szoktunk látogatni, rentgeteg hangulatosnál hangulatosabb kocsma, 10$-os power hour. Minden vasárnap szabadfoglalkozású dobkör működik a Meridian Hill parkban, ami annyit tesz, hogy ha van egy dobod és elviszed akkor te is beszállsz és ha úgy tartja kedved akkor 5 órán át dobolsz, mig mások táncolnak rá teljesen spontán. Persze ha túl nagy a másnap akkor lehet csak a fűben rohadni vagy frizbizni idegenekkel. Vannak néha nappali koncertek is, egy ilyenen voltam kábé két hete, egész feelinges du 1-re menni d&b-re pattogni miközben néha hiphopot kever be a DJ és 7 éves kis szarosok pörögnek az afrójukon a break szőnyegen, művész hölgyek és urak profin graffitiznek, tornászok akrobatikát tanitanak, te pedig eszed-iszod a promóciós ingyen termékeket amiket osztogatnak és még le is barnulsz.

Aztán múlt szombaton volt nagykövetségi nyilt nap is a nem EU-s országoknak (az EU-s az most szombaton lesz), rá kellett jönnöm, hogy az a Dupont circle körüli része is gyönyörű a városnak, olyan épületekkel, hogy egy tisztességes latinamerikai kommunista mindet a földig C4-ezné, az indonéziai nagykövetség épülete például annyira szerény, hogy még a WC is márványból van. Maga a nap tulajdonképpen abból áll, hogy minden nagykövetség terjeszti a maga kultúráját, ingyenkaja, ingyenpia és mindenféle előadások, bemutatók (pl. kiderült, hogy az ausztrál benszülöttek törzsi zenéje tulajdonképpen house és dubstep) szórakoztatják a közönséget. Most szombaton lesz az EU-s országok verziója, nagyon kiváncsi leszek a Magyar Nagykövetségre. Úgy olvastam főznek gulyást.



1 megjegyzés: