...és tényleg újra blogolok!

Mikor múltkor azt irtam, hogy újra rendszeresen fogok irni, fogadni mernék, hogy a legtöbben csak mosolyogva legyintettetek mondván, ilyet már hallottatok, úgyis csak a szám nagy. Bullshit!!! Itt vagyok és irok újra! Igy, a propeller alakú parókámmal. Mert szekszi.

Legújabb első heteim egész kellemesen telnek, egy szerencsés barterüzlet keretében az idén nem tanitok, hogy aztán jövő tavasszal meg igen, viszont ez által augusztus végén/szeptember elején otthon lehetek és talán körötökben tölthetem el születésem napjának 28. évfordulóját.

Cserében bele is vetettem magam a munkába, eldöntöttem, hogy a dinamikai rendszerekkel végleg szakitok mint fő irány és a Sztocha/Parcdiff tag-eket viselem csak a továbbiakban. Ennek megfelelően intenziven olvasok könyveket és cikkeket most ebben az irányban. Ezt az is elősegiti, hogy miután decemberben leadtuk az első közös cikkünket, Leonid mindenféle "folyadékban lángterjedéses" cikket nyomott a kezembe. Ez végülis egész érdekesnek tűnik, viszont az emlitett cikkek nem a legkellemesebbek, úgyhogy ennek most éppen az "ennek a végére járok" fázisban vagyok.

Nehogy utazó sztori nélkül maradjatok, voltam Philadelphiában egy hétvégére. A "bandával" már voltam itt már nyáron de akkor csak megnéztünk egy liberty harangot, ittunk egy freedom kávét és ettünk egy independence cheesesteak-et. Ez azért vicces, mert ezen a környéken minden valamire való dolog neve a liberty/freedom/independence hármas valamelyikével kezdődik, úgyhogy mókás ezeket mindenféle triviális dolgokra is használni. Értitek.

Az idén lesz kis diákom akit egy olvasó-kurzus keretében mentorkodom majd mindenféle véletlen módon. Szegénynek össze kell majd törnöm a szivét, hogy mértékelmélet nélkül nem fog intim közelségbe kerülni a sztochasztikus analizishez még, de majd megvigasztalom, hogy azért egy bébiverzióval mégis megáldom majd, de csak akkor ha mesternek szólit. Na jó, lehet anélkül is.

A másik nagyobb projektem, hogy elszántam magam, hogy most már tényleg megtanulok gitározni. Találtam egy struktúrált online kurzust (http://www.justinguitar.com/), amit most szépen fegyelmezetten követek. Már tudok mindenféle akkordokat váltani , illetve az amúgy sem bonyolult Three Little Birds-nek egy rogyásig butitott verzióját már énekelve gitározom. Igen, tudom mire gondoltok, előtte mindig ügyelek rá, hogy a nemzeti gárda alaposan kiüritse a környéket. A mókusok meg megszivták.

Újra itt!

Sziasztok,

Gondolom sokan már nem gondoltátok, hogy ez a blog még valaha életre kel, hát itt a meglepetés. Gondolkoztam sokat, hogy hogyan is tudnám motiválni magam, hogy szorgosabban számoljak be az életemről és egy füles segitségével arra jutottam, hogy leteszek azon álmomról mi szerint túl teszek a nagy Lev Tolsztojon és inkább Örkényi babérokra fogok hajazni, azaz rövid és lényegretörő üzenetekkel próbálok majd incepciót okozni a kedves olvasónak.

Kezdetnek például elvarrom a tavalyi szálakat. A sörfőzés kifejezetten jól sikerült, egészen nagy móka beüvegezni a saját sörödet, hogy aztán két hét szénsavasodás után még Momó is megnyalja a szája szélét. Nem viccelek, nézzétek csak meg:

Azóta egyébként főztünk még egy kört is, az talán még jobb is lett, pedig az egyik hozzávalót ki is felejtettük. Sebaj, most készülünk a harmadik menetre csak valahogy kéne találni egy fuvart a sörfőzőboltig, de majd megoldjuk.

Hogy anyagilag mennyire érte meg? Ez egy összetett kérdés. Ugyan 50 centre jön ki egy darab, ugyanakkor mivel rohadásig van a hűtő sörrel, körülbelül ennyivel többet is iszunk úgyhogy a megtakaritás nettó összege végül is nulla.

Mai posztunk második témájaként az előző féléves tanitást emelném ki. Ez volt az első alkalom, hogy angolul tanitottam és az értékelések szerint csak egyetlen egy diák akart kirúgatni, úgyhogy egészen elégedett vagyok az eredménnyel. Komolyra forditva a szót, a visszajelzésekből úgy érzem, hogy aki akart az tudott tőlem tanulni. A legtöbben arra nyávogtak, hogy keményen javitottam...szerintem meg az amcsi diákok el vannak kényeztetve.

Aztán persze voltak mókás esetek amikor is kénytelen voltam kirúgni valakit az irodámból miután úgy gondolta, hogy hibás érvelésének 20x-i elismétlése eredményt fog hozni a reklamálásban, de csak azt érte el, hogy előbb udvariasan majd nyersen távozásra szólitottam fel.

Megvolt az első szerelmes diákom is, érdekességképpen a vezetékneve Liba volt (aki tudja mit jelent japánul feltétlenül ossza meg). Karácsonyra kaptam tőle kis saját kezűleg rajzolt pokemonos képeslapot szivecskékkel. Ari, de nem az esetem:)

No, hogy tartsam a formátumot mára ennyit, célom, hogy hetente irjak valami szösszenetet, ha már senki nem olvassa mindenki szóljon. Uff