Wild wild west...

Gondolom már sokan hallottatok róla, de mind keveset és mind mást és mielőtt az lesz a vége, hogy az egész Mela Noche rabolt ki és maga Horatio rajzolt körbe, megosztom életem első és remélem utolsó fegyveres kirablódásának történetét.

Történetem tipikus, hosszú nap után az irodában későn indultam haza. Ilyenkor már a szokásos buszom nem jár csak egy másik ami pár sarokkal arrébb rak le. Nem egy nagy séta, de arra bőven elég hogy az ember befusson két véletlenszerűen áldozatra vadászó takony kezei közé. Kábé egy utcát sétáltam ugyanis amikor az egyik utcából két hát nem kötögető nagymama forma bukkant elő, de ekkor még csak a távolból. Aztán egyszer csak az egyik elém vágott a bokron keresztül és ékes dominikai angolságával tömören beavatott világnézetébe miszerint "empty your pockets". Mivel az én világnézetem ezzel erősen ellentétes, igy hezitálásomat látva expozálta ezüst fegyverét a zsebében. Mivel alig engedte látni én meg úgy gondoltam, hogy ez még nem elég erős érvelés, felszólitottam, hogy legalább mutassa meg rendesen azt a stukkert. Ennek az volt az oka, hogy szerettem volna ha valami ilyesmi lesz a dolog vége:

http://www.youtube.com/watch?v=uR5jufwSqm8

Sajnos a rámszegezett stukker már eléggé stukker alakú volt, de legalább nem csokipisztollyal raboltak ki. Közben a klasszikus műveltségét hatékonyan titkoló másik tesó türelmetlenre váltott és elkezdte kiforgatni a zsebeimet. Próbáltam mondani szerencsétlenkémnek, hogy csak az egyetemi algebra jegyzetem van a táskámban de aztán rájöttem, hogy ezen három szó bizonyára csak zavarba hozta az intellektuális fölényükre oly érzékeny komákat. Meg persze hazudtam, mert az esernyőm is a táskámban volt, de azt hiszem ez hibahatáron belül van. Persze lenyúlták a tárcámat is, volt benne kemény negyven dollár abból már kemény kamufukszokat villanthatnak a buláiknak. Megszabaditottak továbbá az útlevelemtől is, ami ugyan a feketepiacon jó pénzt ér, de az úriemberek professzionalizmusából itélve vajmi kevés esélyt látok rá, hogy ez nekik hasznot fog generálni. Ezzel véget is ért a számukra hasznos zsákmány (figyelem 40$+útlevél, hülyének is megéri..), ellentétben nekem csak itt kezdődik a java. Metrókártya, jogositvány, itteni eübiztositási kártya, diákigazolvány, két bankkártya (természetesen azonnal letiltva) bizony az enyészeté. Amekkora pro-k voltak a lelkeim azt hálaégnek elfelejtették észrevenni, hogy a karomon ott figyel a Citizen karórám, kifejlett Persuasion skill-emnek köszönhetően pedig meggyőztem őket róla, hogy a telefonom szart se ér úgyhogy akár nálam is hagyhatják (hogy ezekután az algebra jegyzettel miért nem jártam sikerrel azt csak a jó ég tudja, mindenesetre ha meglátom egy konferencián a csávót, akkor atomonként porlasztom le a fejét az biztos).

Ez azért volt ügyes húzás a részükről mert azonnal tudtam hivni a 911-et. Ott persze rögtön jött a hogy hivnak, betűzze szokásos ötperces tragikomédia ahogy minden alkalommal ha valami hivatalos-félhivatalos szervet fel kell hivnom, de ennek ellenére két-három perc alatt ott teremtek a zsaruk, felállitották a perimetert (magyarul lezártak pár környező utcát). Természetesen ha az amúgy lábon elrohanó barátaim autóba pattantak akkor ez nem sokat ér, de érdekes módon ez nem is nagyon érdekelt inkább azon pörgött az agyam, hogy hogyan kéne a helyzetet megoldani. Egy ideig beszélgettem a közegekkel, illetve papirokat töltögettem ki, bár igazolni azt nem tudtam magamat, de láthatóan nem is kellett. Aztán jött a végleges esti vendéglátóm, Detective Wilson, aki aztán később felvette a vallomásomat meg jegyzőkönyvet készitett. De előbb még jött a füles, hogy valakit lekapcsolatk úgyhogy el kellett furikázni azonositani az illetőt. És és és... szerintem ő volt. Én csak az egyiket láttam (akinél a stukker volt), ugyanaz a ratyi legénybajusz és ugyanaz az arckifejezés, de 1000%ig nem mernék megesküdni rá. Az ember azt hinné hogy ilyenkor 100 000 közül is felismerné, de egyszerűen annyira gyorsan történik minden, hogy nem sajnos egy csomó részletre nem emlékszem. Mivel azért 90%ig biztos voltam benne ráadásul volt egy pár kisérteties egyezés ezért igent mondtam, igy beszállitották barátomat a hűvösre (igazából nem volt meglepődve rajta, hogy bevitték szal a volt vaj a füle mögött).

Ezután a következő két órát a rendőrkapitányságon töltöttem, vallomást rögzitettem felsoroltam az elvesztett értékeimet, bekarikáztam a pisztoly tipusát, stb. Le kell szögeznem, hogy baromi kedvesek voltak a zsaruk, mindenben segitőkészek voltak és a végén aztán hazavittek én meg csak elájultam kábé már az álmosságtól, pedig a java csak ezután jött. Az egész rohadt másnapot és további egy napot papirok/bankkártya vadászattal töltöttem. Arra is rájöttem, hogy ha kirabolnak, akkor hirtelen minden állami szerv úgy érzi, hogy akkor ő is kirabolhat egy kicsit. A diákigazolvány elvesztéséért 20$ büntetés(!) befizetése ellenében adnak újat, a rendőrségi jegyzőkönyv megszerzése 11$-ba fáj, mig az útlevélhez igazolványképet késziteni szintén 10$-ral apasztja le az ember számláját. Persze metrókártyát újra venni kellett, volt egy olyan 4 órás kiruccanásom a nagykövetségre is ami persze ordas messze van. Apropó kis tanulság. Nem csak a Hollandok küldenek el a búsba magabiztosan ha valamiről megkérdezed hogy merre van és valójában csak 20 méterre. Igy kötöttem ki egy óra séta után egy erdő közepén, amikorra már elviselhetetlenné vált az érzés, hogy valószinűleg kurva rossz irányba mehetek. Sebaj, rükverc be, vissza az elejére újabb embert megkérdez, de neki már nem hisz csak a google map-nek az ipodján, megy ez kérem szépen. A nagykövetségen rendesek voltak lecsocsiztam a portással, egy óra alatt meg is kaptam az ideiglenes útlevelemet, amivel majd haza tudok menni, hogy aztán otthon az elejéről kezdhessem az új útlevél új vizum folyamatot. Persze karácsonykor, úgy a móka.

Pár nap múlva érkezett egy levél amiben a rendőrség felajánlotta az ingyenes áldozati lelkisegély szolgálatot. Nem mondom hogy a legjobb érzésekkel rohangáltam abban a pár napban (őszintén megvallva elég rohadt egy érzés), de azért arra talán mégse volt szükségem. Másnap házhoz jött(!) egy nyomozó tájékoztatni, hogy őt jelölték ki investigator-nek, megadta az emailcimét és mondta, hogy ha bármi eszembe jut irjak neki.

Tömören egyelőre ennyi az én történetem. Vannak szerencsés elemei is például, hogy a laptopom már a táskámban volt amikor eszembe jutott, hogy otthon már úgyse fogok dolgozni csak húzná a vállamat ezért kivettem. Persze a leginkább zavaró az egészben az, hogy azon kivül hogy mostantól ha két széplelkű róza jön felém kapucniban a versmondó gyűlésről kapucniban én futok mint a gyalogkakukk (bipbip), nem tudnék másként csinálni semmit. Hiába amatőrök és hiába lőné tökön jó eséllyel saját magát egyszerűen továbbra sem éri meg 10% kockázat se. Ráadásul az ha Jason Statham uzival plazmává lövi a felsőtestem az egy halál, de hogy két szaros amatőr tinédzser lőjjön le mert megijednek az rangon aluli:)

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Akit érdekel szerény személyem, az 20án valószinűleg a Tatuban megtekinthet úgyanis egy hét múlva ilyenkor már bőven úton leszek haza, hacsak az időjárás másként nem gondolja de akkor nagyon megverem:) Ha lehet akkor a megjelenési szándékról kérek visszajelzést, hogy legalább sejtsem mennyi főre kell foglalni. Pliiz:)