Pulykaholokauszt

Szerbusztok kedvenc feleim, az alábbiakban egy népirtás történetét fogom megosztani veletek, amit errefelé hálaadásnak becéznek. Gondolom hozzám hasonlóan átlag Európaiként mindenki annyit tud erről, hogy legyaknak egy rakat gigantikusra hizlalt pulykát és megeszik. Nagyjából erről is van szó, de azért egy kicsit talán többről is.

Bár ugyan amerikai karácsonyon még nem voltam (és a tervek szerint nem is leszek ha csak közbe nem jön valami), de ha jól vettem ki ez itt egy egész szezon amikor minden hétre jut valamilyen indok hogy degeszre zabálják magukat:)

Akkor az elejétől. Egy olyan két hónapja éppen egy etióp étteremben falatoztam a kenyérgöngyöleggel feltunkolandó piros illetve zöld izét amikor szóbakerült a hálaadás. Tőlem is megkérdezték, hogy mit szándékozom csinálni és miután jobb hiján azt a választ adtam, hogy nem tudom rögtön mindenkinek fontos lett, hogy nehogy már egyedül legyek hálaadáskor. Én hiába kapálóztam, hogy miután soha az életben nem ünnepeltem még thanksgiving-et, ezért valahogy túl élem az idén is ha úgy adódik, nem volt mese. A leggyorsabb Mickey barátom volt, meghivott a családi thanksgiving-re. Nekik egyébként még dúsabb a szezonjuk mivel zsidók és ugye Chanuka is van a világon most éppen jövő szerdán. Ez már csak azért is jó választás volt mert ők Marylandiek és igy nem kellett utaznom (később Ariel is meghivott New Yorkba, de oda majd inkább januárban megyek a Qualifying exam után).

Én azt hittem hogy ez egy esti mulatság ezért kicsit meglepett amikor bejelentette, hogy délután kettőkor fölszed a ház előtt kocsival. Arra előre figyelmeztetett, hogy nagyon nagy gyomorkapacitásra lesz szükségem ezért csak három tojásos hagymás sajtos omlettet reggeliztem úgy dél környékén amikor felkeltem (igen itt szünet van és ezért délig alszom, persze általában hajnal négytől). A metrónál felszedtük még Mickey barátnőjét és unokatesóját aztán irány volt a Salins családi rezidencia. Mickey anyukájának meghatározó gyerekkori élménye valószinűleg az Aliz csodaországban volt, elképesztő méretű relikviagyűjteményük van, gyakorlatilag akármerre néztem beboritották a lakást az Alizos porcelánok, teáskancsók, mütyürök satöbbi. Kiderült hogy a nagyszülők sem restek, a helyi Lewis Caroll club oszlopos tagjai.

Mint kiderült az eseményre 23 meghivott volt hivatalos igy az étkezőben már egy benga nagy megteritett asztal várt. Eleinte kicsit idegennek éreztem magam de aztán hamar feloldódtam mert borzasztóan kedvesek voltak velem és a tévében ment a foci (hálaadáskor hagyomány hogy a Detroit játszik valakivel és a sok éves átlag szerint általában kikap) igy rögtön lespannoltam Teddel aki az apuka másodunoka testvére (nem, nem volt Have you met Ted?:)) Rájöttem, hogy baromi könnyű az amerikai férfiakkal megtörni a jeget focimeccs nézés közben, és még csak magasröptű szókincs sem kell hozzá, elég az hogy "Ohhh man, you gotta make that catch" vagy "Ohh dear what a terrible defence" de ha őket is be akarod vonni a beszélgetésbe lehet próbálkozni az "I don't like Detroit's defence this year" és hasonló variánsokkal a sikár már már garantált.

Közben kiraktak egy csomó sajtot az asztalra úgyhogy rögtön meg is nyitottam a táplálkozást ami ezek után este 9ig tartott. Hamarosan megérkezett a nagypapa, aki rögtön el is kezdte magyarázni, hogy nehogy elhiggyek bármit is a TV-nek mert a republikánusok és a demokraták tulajdonképpen ugyanaz a párt. Hát én mindenkinek elhiszek mindent:) Érdekes egyébként hogy egy csomóan tudják hogy Budapest anno két város volt, a szomorúbb az hogy sokan úgy hiszik, hogy még mindig az, ezért néha kapok ilyen kérdéseket, hogy akkor én most Budáról vagy Pestről jottem-e:). Meglepő mód egyébként tényleg tudják a magyar származású tudósokról hogy magyar származásúak és ezért rendszeresen felhozzák, hogy fúú hát a magyarok matematikában azok nagyon... és ez tökjó:)

A család egyébként szép szerteágazó, amerikában még mindig gyakori, hogy valakinek 4+ testvére legyen itt egy idő után elvesztettem a fonalat hogy ki kinek a kije. Azt tudom, hogy volt két Heidi, mindkettő boldog leszbikus párkapcsolatban él és egy kicsit sem volt fura az első két perc után baromi jót beszélgettem mindkettővel, hiába, nem mindenkibe jutott egy kis Steiner Kristóf. Érdekes hogy az egyik Heidi két gyerek után váltott csapatot, de ugye vannak furcsa átigazolások egy szezonban:).

Még nem is beszéltem Mickey kishugáról aki egy 8 éves energiabomba, nem is tudom minek kutatjuk a magfúziót elég lenne csak gyerekek energiájára rákapcsolni valami leszivót. Amikor megérkeztünk diszkózni kellett mert az egyik szobában felállitott egy diszkógömböt és kijelentette, hogy buli van. Aztán ennek záros időn belül vége lett, mert az Excelben elkészitett feladatjegyzéke szerint egy csomó dolga volt. Megállás nélkül pörgött dumált 8 órát úgy hogy amikor 10kor a 15. kártyatrükk után szóltak neki hogy ideje aludni csak annyit mondott, hogy ok, I'll turn myself off:) (de nem volt meggyőző:) ). Ő találta ki a 23 ember ültetési rendjét névre szóló cetliket gyártott, majd le is ellenőrizte hogy mindenki jó helyre ült-e le.

Mielőtt beindult volna az igazi táplálkozás, körbementünk az asztalon és mindenki elmondta, hogy éppen miért hálás az életben. Nem vitték túlzásba nem volt nyálas, nekem ki fejeztten tetszett. A nagypapa a nagymamának adott hálát, mert "ő még mindig minden nap főz a férjének ami ritkaságszámba megy ebben az országban". Ami engem illet én megköszöntem, hogy ott lehettem. Na és innentől elszabadult az étkezési armageddon, én azt hiszem a saját térfogatom kétszeresét gyömöszöltem a gyomromba, aztán amikor már nagyon kész voltam rám szóltak, hogy most pihenjek mert mindjárt desszert:) Egyszerűen semmit nem találtam ami ne izlett volna:) Közben rátaláltam egy üveg nagyon jó kaliforniai borra, úgyhogy mostmár bizton állithatom, hogy itt is baromi jó borokat tudnak csinálni.

Az este hátra lévő részében leginkább beszélgettünk mindenféléről. Nagyon pozitiv meglepetésként ért, hogy teljesen kiegyensúlyozottak voltak történelmi kérdésekben, teljesen nyitottak voltak más népek történelmi sérelmeire is, a mérsékelt iszlámmal sincsen az égvilágon semmi bajuk. Az egyik lány éppen arról panaszkodott, hogy amikor Izraelben volt (az amerikai zsidók életükben egyszer ingyen tanulmányútra mehetnek Izraelbe) akkor rendszeresen kioktatták, hogy ne hivja palesztinoknak a palesztinokat mert hogy olyan nincsen hogy Palesztina, ő meg teljesen ki volt ezen akadva, hogy mennyire gáz.

A végén aztán segitettem leszedni az asztalokat meg levinni őket a pincébe, cserébe Mickey apukája megtanitott, hogyan kell a baseball ütővel suhintani (persze labdával gondolom biztos nehezebb:) ), sőt még kaptam is tőle egy softballt. Ő most éppen nem játszik, mivel...figyelem...eltörte a szemét! Sajnos ez nem olyan vicces mint amilyennek hangzik kapott egy softball headshot-ot a szemére úgy hogy szürkehályogja lett, megrepedt a retinája és széttört a csont a szemüreg környékén, úgyhogy két rekonstrukciós műtét is vár szegényre. Búcsúzóul kaptam még Chanuka geltet (csoki pénzérmék) ajándékba aztán Mickey hazafuvarozott én pedig nekiláttam emészteni...