Évadzáró: Anyuék itt

Hát eljött az idei utolsó bejegyzés ideje. Ezen alkalomból jórészt anyuék ittléte lesz a téma, de azért megemlitek egy dolgot még:

Úgy esett, hogy valaki kitalálta, hogy menjünk Kareoke-zni. Tim talált is egy helyet Wheaton-ban, úgyhogy elbuszoztunk oda. Na ilyet még nem láttam. Kiderült, hogy ez egy koreai hely, ebből kifolyólag hetvenéves koreaiak vagdalták a magas cét mikor beléptünk. Higyjetek nekem, nem volt egy szép látvány. Kiderült, hogy egy szobát fogunk bérelni (10ünkre végülis volt értelme), ahol villodzott a padló, a mennyezet és minden. Alapjáraton minden koreaira volt beállitva, igy nem sokra mentünk  a számválasztással, de aztán bejött egy unott pincér (nem csodáltam, hogy unott, valószinűleg már órák óta hallgatta a kintieket) megnyomott két gombot és mehetett a móka. Nem volt rossz a választék az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy csak a számokat licenszelték, a videókat nem. Ebből kifolyólag pedig minden szám alatt hat jelenet valamelyikét kellett folyamatosan megnézni, természetesen mind a hat koreai tinédzserek problémadús hétköznapjaiból mutatott be érzelmileg túlfűtött jeleneteket. Nem volt jó, na.

No de akkor anyuék. Először is megjöttek:) Valahogyan nekik sikerült nem minden repterek legnehezebben megközelithetőbbikére, az IAD-re érkezni, ezért kimentem eléjük a BWI-ra ami csak egy félórás buszút. Rövid várakozás után ki is jöttek, igy néztek ki:

Gyorsan megkerestük a buszt ami elvitt az autókölcsönzőhöz, becsekkoltuk anyuékat a szállodába aztán átmentünk hozzám, hogy beszállásoljuk ezt a Gergely-gyereket. Anyuéknak gondolom épp elég belőle az év többi napján, ezért ebben a pár napban velem volt és azon a matracon aludt, amit még az elején nyúltam:

Ez közelebbről igy fest:

Zucchero, mi? A következő két napban megnéztük DC-t, amennyire anyu győzte a sétát, volt pár dolog amit még én se láttam, például a fehér házat erről az oldaláról:

Aztán az is kiderült, hogy az obeliszkbe (Washington Monument) fel is lehet menni, ezért szomorúan láttuk, hogy aznapra már kifogytak a jegyekből. Annál kellemesebb meglepetés volt miatt amikor egy tourist guide odajött, hogy neki még maradt egy csomó jegye, kérünk-e ingyen. Kértünk.

Fentről egészen szép:

Bár anyunak eléggé fájt a lába, azért elmentünk a Lincoln memorialhoz, mert nekem nagy szivfájdalmam volt, hogy eddig még nem láttam. Hát most ime:

Másnap bementünk az American Museum of American History-ba (igen, kétszer van a nevében, hogy amerikai:) ), ami leginkább egy szir-szar múzeum, Judy Garland ózos varázscipellőjétől kezdve, ilyen halászati relikviákig:

Egy másik dolog, amit itt megállapitottam, hogy a történelem eddigi összes First Lady-je ronda volt, némelyiket inkább hivnám First Tranny-nek:) Annak aki látta a Julia és Julia cimű filmet, a Meryl Steep által alakitott Julia Childs konyháját berendezték itt:

Sőt, még olyan hülye poszterek is voltak, mint ez:

Voltunk a Natural History-ben is, ahonnan már láttatok képeket, de ezt nem:)

Az utolsó DC-s napon, nem DC-be mentünk be, hanem elmentünk az óceánhoz Ocean City-be. A hely tökéletesen ekvivalens bármelyik olasz üdülővárossal, semmi extra, de az óceán azért szép mint mindig:

Másnap szépen visszavittük az autót majd Baltimore gyönyörű városában felszálltunk egy New York felé tartó buszra. Három óra buszozás után két órát várakoztunk a Lincoln tunnelben csak, ironikus, hogy közben elmentünk a szállodánk mellett New Jersey-ben, csak ott nem lehetett leszálni. Tanulság: Nem megyünk péntek délután New Yorkba mert hülyeség. Leszállás után röviden kifundáltuk, hogy a legjobb lesz komppal menni a szállodához, mivel az rögtön a másik kikötőnél van Weehawkenben (NJ). Azt leszámitva, hogy drága, tényleg elég gyors volt. A kilátás a kikötőből viszont prájszlessz:

A szállodában borzalmas egész 20 percet kellett várni, hogy elkészüljön a szobánk, kárpótlásul kaptunk ingyen reggelit:) A szobánkban ilyen jól tudtam fesziteni:

Mivel a múltkor az időjárás közbeszólt, ezért most nem akartam kihagyni az Empire State Buildinget. Most se adta magát ingyen, kemény két órát álltunk sorban. Két kilátó szint van. Az egyik a 86. emeleti a másik a 102. szinten van, az előbbi nagyon megéri, az utóbbi nagyon nem:)

Aztán ugye anyuék se akarták kihagyni a Szab szobrot+Ellis Islandet, ahova én mint arany gyerek elmentem velük másodszor is:) A legnagyobb különbség a januári és a mostani vizit között egy újabb két órás sor volt (komolyan, New Yorkba télen kell jönni és kész).

Aztán voltunk a Times Square-en is ahol a Gergő kikunyizott magának egy ötdollcsis napszemcsit, hát neménvagyokaviláglegcukkibbátyusa???:)

Kedvenc hirdetésem pedig:

Emmán valami:) Egyik nap aztán elmentünk Ariel szüleivel vacsorázni, gondoltam jó ötlet ha mutatok igazi amerikaiakat is anyuéknak, úgy vettem ki, hogy mindenki jól érezte magát, Michaelék is ugyanolyan fantasztikusak voltak, mint amikor egyedül voltam itt, a Mezzogiorno pedig egy jó étterem:). Aztán persze voltunk még sok helyen, csak azokról már mind mutattam képeket a múltkor, úgyhogy ezuttal inkább kihagynám, facebookra majd felteszek mindent. Amit a múltkor csak kivülről sikerült még megnézni, az a Guggenheim múzeum volt, ami az egyik legnevesebb New York-i art gyűjtemény, nekem még laikus szemmel is tetszett, nem mellesleg pedig egy egészen egyedülálló épitészeti megoldás: az egész galéria egy hatalmas csigalépcső:

Amikor aztán New Yorkban végeztünk, visszabuszoztunk DC-be. Nekem akkor már nagyon muszáj volt egyetemre menni (nem kicsit elúsztam a kiesés miatt, végül éppen időben, a félév végére sikerült behozni magam:) ) úgyhogy anyuék még nélkülem barangolgattak egy kicsit DC-ben és a múzeumokban.aztán este ettünk egy búcsúkaját ahol anyu és Gergő ülve elaludtak az asztalnál:) Másnap pedig szépen felkerekedtek és hazarepültek Belgiumba. Here is it's end, run away with it:)

No hát feleim, ez az évad utolsó posztja, remélem, hogy élveztétek és remélem, hogy sokan követtétek dacára annak, hogy volt egy időszak amikor levegőt alig kaptam, nem hogy posztot nem irtam. Akik igy tettek azoknak pedig nagyon köszönöm és remélem, hogy a következő hetek valamelyikében a sárga földig ihatom magam mindegyikőtökkel, vagy csak dumálunk egy jót, szal értitek:) Mindenki drukkoljon, hogy Izland fő exportcikke (vulkanikus hamu) parkolópályán legyen holnapután és akkor mindez sokkal könnyebben megvalósitható lesz:)

Felmerülnek viszont kérdések. Leginkább az, hogy szeretnétek-e, hogy legyen harmadik évad, akarjátok-e, hogy folytassam a blogolást. Mivel az újdonság varázsa kevésbé fogja már körüllengeni a bejegyzéseket, ezért félek tőle, hogy esetleg unalmassá válhat, amit nem szeretnék, akkor már inkább kapjon egy cancelt, aztán várom a felháborodott rajongói leveleket:) Szavazni lehet itt oldalt, vagy személyesen vagy flash-mobbal (fedetlen testű lányokat tartalmazó flashmobok előnyben), éhségsztrájkkal, vagy ahogy akartok. CSÁÁÁÁÁÁÁÁ:)