Az első pár nap

Na tehát kanapé. Íme a csoda, amely az első két éjszaka fekhelyemül szolgált:

El kell mondjam, sokkal kényelmesebb mint elsőre látszik, sőt amikor rajta fekszel még csak nézned sem kell, a panoráma helyette így fest:

Végül is nem panaszkodom. Vájt szeműek kedvéért mondom, fogalmam sincs miért van itt macskacucc, én egy darabot se láttam, lehet már régen megették, amilyen messze van a bolt. Jut eszembe, így néz ki a ház kívülről:

Az első nap a felfedezés jegyében telt. Felfedeztem, hogy az előző posztban említett laptoptöltőm fele eltűnt, így elindultam újat venni. Felfedeztem, hogy ha 5 perce állt el az eső és úgy tűnik már nem lesz baj, akkor az hazugság, így vettem meg az első amerikai esernyőmet. Felfedeztem, hogy az első bolt ahol esernyőt lehet kapni rohadt messze van, így álltam be az első amerikai buszmegállómba várni (na persze fedele nem volt) az első amerikai buszom. Felfedeztem továbbá, hogy hétvégén óránként jár a busz és erre bizony fél óra várakozás nem nagyon elég. Aztán végül kipipáltam a töltő dolgot és még adaptert is vettem az amerikai aljzat és az európai bedugóim közé. Délután megismerkedtem az első itteni brommal, Ariel a neve, de nincs köze a kis hableányhoz. Rövid tanakodás után bementünk DC-be sétafikálni meg kajálni, de nem vittem magammal gépet úgyhogy DC-s képek majd a jövőhéten:)




Másnap elintéztem egy csomó aprócseprő hivatalos ügyet  az egyetemen. A campus óriási és minden vörös téglából épült, még az az épület is amiben egy amerikai focipálya van. Egy jelképes kerítéssel körbe van kerítve az egész pl. itt jobra

A matek épület (ami itt nem H hanem Glenn Martin Institute of Technology)

és a helyi KTH, amely a Mitchell Building névre hallgat:

Másnap International Teaching Asisstant English Evaluation volt, gyakorlatilag egy rövid beszélgetés, de persze az eredményeket csak másnap 8:30kor lehetett kifüggeszteni, úgyhogy mehettem be megint reggel. Eredetileg nem szerepelt a nevem a listán az exemptek (mármint a vizsga további része alól) között, így 25 kínaival egyetemben szomorúan baktattam be a vizsga további részéhez való eligazításra. Szerencsére aztán egy 20 perc után egy kedves hölgy akivel már korábban emaileztem kiemelt a tömegből és elvitt beszélgetni. Elnézést kért, de meg kellett kérdezniük a Math Departmentet, hogy dadogósan is jó leszek-e mert az angolommal amúgy semmi baj, ők pedig azt válaszolták, hogy igen. Aztán elmesélte, hogy egy pár évvel ezelőttig Szegeden éltek a családjával, ő pedig tanított angol irodalmat és történelmet az egyetemen. Elmondta, hogy nagyon imádták és ha nem akarták volna mindenképp amerikai iskolába íratni a gyerekeiket akkor még mindig ott lennének. Aztán megmutatta, hogy a délmagyar.hu a kezdőlapja, amiből kifolyólag hatalmas szókincsre tett szert közlekedési balesetekkel kapcsolatban.

Ezen a vizsgán ismerkedtem meg pár Computer Science-essel köztük Ioana-val a román lánnyal, akivel Trianonos vicceket meséltünk egymásnak persze a román verziókban nem ők a hülyék... Illetve megkérdezte, hogy mit jelent az, hogy az Isten fenjen meg, mert ezt az egyetlen káromkodást tudja magyarul. Megmondtam neki, hogy ennél csúnyábbat ne is tanuljon aztán lefordítottam neki jobb híján God slice you-nak, mert a jelentését persze már nem tudta.

Folyt.köv.