Sziasztok!

Felmerült bennem egy apró gondolat. Méghozzá az, hogy ugyan én itt beszámolok mindenféle aprócseprő dolgaimról viszont én valójában 2,5 hónapja alig tudok lóf*szt jópárakról. Mivel meglehetősen hiányoztok ezért el tudnám képzelni ha csak egy pár szóban ti is beszámolnátok róla, hogy hogy vagytok, mi újság, ki kavart össze kivel, mi az igazán ultragáz sztori, kit vertek meg, ki az új suna a Barátok Köztben, stb. Minden érdekel.

Többen kérdezték, hogy mi a helyzet a honvággyal. Hát az van. Én nem tudom, hogy elmúlik-e vagy enyhül-e (mégis csak 2 és fél hónapja vagyok csak itt), valószinűleg ha az ember előbbutóbb kialakit valamilyen kötődést az új helyhez akkor az segit, de egyenlőre én még nem tartok ott. Hollandiai tapasztalatomból tudtam már előre, hogy az elején az egész csak egy hosszú vakációnak tűnik. Aztán jön az a periódus amikor úgy már csinálnád a megszokott dolgaidat. Mondjuk lemennél a démonba (vagy inkább a Tatuba mert utálod a füstöt) vagy megnéznél egy trágya horrorfilmet Ákossal vagy Petivel (jut eszembe Csaba még mindig lógsz egy kilences tervvel a világűrből!), esetleg lenéznél egy teaházba, vagy sétálnál egyet a belvárosban a barátnőddel. Aztán egyre inkább megtennéd ezeket de tudod, hogy jó ideig nem teheted, ráadásul ami éppen nincs ott az mindig sokkal jobbnak tűnik az emlékeidben, mig az éppen aktuális gyötrelmeket sokkal nagyobbnak értékeled. Aztán van az az időszak amikor arról álmodsz, hogy otthon vagy de aztán kiderül, hogy mégse vagy otthon. A dolog további alakulását kiváncsian várom, de méginkább a Decembert.

Nade térjünk rá az aktualitásokra. A múltkori posztból kimaradt, hogy nagy csinnadrattával rendeztek egy születésnapi konferenciát Scott Wolpertnek, aki egy sztárgeométer az egyetemen, és ezért egy csomó magasrangú geométer (ahogy Ákosnak mondanák, emberek akik háromszögeket rajzolgatnak...:P:P) tiszteletét tette. Közülük az egyik Shing-Tung Yau aki a húrelmélettel kapcsolatos eredményeiért Fields medált kapott. Számára különös apropóval szolgált az esemény, mivel egy pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ő lesz a húrelmélet Hawkingja és ismeretterjesztő könyv irásába kezdett. Mivel a saját kommunikációs képességeit elégtelennek találta ezért felbérelt egy tudományos újságirót aki nem ért a matematikához, hogy együtt irják meg a könyvet. Na ez mostanra el is készült úgyhogy tartott is egy előadást a rögös életéről. Én nem tudom, hogy mióta él az USA-ban (a történet alapján legalább 40 éve), de hogy  ennyi idő alatt illett volna megtanulni érthetően beszélni az biztos. Természetesen megint egy olyan embert kifogásolok aki én csak szeretnék egyszer lenni, de attól még ezt igy gondolom. Viszont cserébe megvettem $30ért a művet és gyorsan be is gyűjtöttem életem első Fields medálos autogrammját. Bár van aki nem ilyen finom. Lucia kifejezetten arra utazik, hogy hány Fields medálost tud életében megérinteni, Yau volt a negyedik áldozata. A konferenciának egyéb kellemes mellékhatásai voltak például irgalmatlan mennyiségű ingyen kaja és ingyen alkohol!

A hét egyéb része meglehetős unalomban telt el, a hétfő esti focin jól elintéztünk egy csapatot, aztán a mai fordulóban meg jól szétrúgták a seggünket, hát ilyen az élet:).

Pénteken viszont sor került a Zoo party on the beach világvége bulira. Állitólag a 60as évek óta hagyomány, hogy a felsőbbévesek összedöbnak egy valag pénzt, vesznek piát és aztán persze az elsőéveseknek kell összetakaritani, ami holnap esedékes. Állitólag kegyetlenül néz ki az office hát majd meglátjuk. A party mindenesetre jól sikerül, piapongoztam egy csomót elvesztettem az Andy szüzességemet (Andy egy felsőbbéves srác aki random fiúk péniszét igyekszik megérinteni, de egyébként cső heteró., ez csak azért sokkolt nagyon mert még soha nem voltam olyan társaságban ahol a fiúk a homoszexualitással viccelődtek volna...) már csak Ariel maradt tiszta és érintetlen.

Szombaton ebből kifolyólag másnaposan értékeltem az Advanced Calc. 2 házi adagot, lehet néhol kicsit mogorvábban reagáltam a bizonyitás cimén előadott ipari bullshitekre. Mindenesetre elégedetten nyugtáztam, hogy a helyiek is küzdenek az angol nyelvvel néha rendesen, például volt egy lányka akit szerintem gyerekkorában zaklatott egy nagyon csúnya határozott névelő és azóta egyet sem használ, viszont a neighbor az neki csak nebar. Jellemző egyébként, hogy a legnagyobb bajuk az amiknak a spelling-gel (betűzés) van, miközben külföldiként (legalábbis magyarként) ez a legkisebb gondom, legalábbis nekem.

Szombaton aztán csak rekreációs célból átmásztam este Oliverhez (pár utcára lakik) gondoltam csocsózunk egyet de aztán igen-igen sok ember volt ott úgyhogy buta ivós játékokat játszottunk, maradjunk annyiban, hogy az amcsik is tudnak hülyék lenni.

No mára ennyi, elpilledtem úgyhogy befúrom a fejem a párnába és alszom, hogy aztán holnap újból első sorból hallgathassam Dionűszosz harci üvöltését.