Utálok cimeket adni

Na szóval. A Zoo party után hétfő reggel a takaritás nemes feladata várt ránk. Minden professzor olyan furán nézett ránk, azzal a "tudom, mit tettél múlt pénteken" nézéssel. Hát igen, őket meg nem hivta senki:) Főleg a gondnok Fletch beszélt különös hangsúllyal és enyhén felhúzott szemöldökkel amikor partvist és felmosót kértünk tőle. Fletchről egyébként is érdemes egy pár szót ejteni. Nem úgy kell elképzelni mint egy takaritót, ő valójában csak felel az épületben  mindenféle karbantartásért, hozzá kell menni őrjöngeni ha bedöglött a nyomtató két perccel a házi leadás előtt és ezért csúsztál, vagy ha ragad a padló a három napos rothadó sörtől és ezért fel kéne mán mosni. Ő felelős továbbá, hogy mindig tömött legyen a supply room és tudjak papirt lopni az itthoni nyomtatómba, illetve kiemelhessek egy marék piros tollat ha éppen olyan a kedvem. Fletch nagyon felelősségteljes, az orientation week folyamán ő volt az aki elmagyarázta a mail-room működését. Azaz felrajzolt egy sematikus ábrát, amin különös gonddal jelölte meg a szemeteskukák pontos helyét majd gondolatkisérleteket vázolt fel, hogy különböző helyzetekben hogyan is kell cselekedni (például ha meg akarod nézni a mailboxodat akkor odamész és belenézel!). Feltch volt az a smucig disznó is aki $20-at legombolt rólunk az irodakulcsért cserébe. (Amit majd jól visszakaphatunk ha 4 év múlva meg van még a cetli amit irt a tranzakcióról).

Szóval takaritás. Miután megszereztük a megfelelő eszközöket (és úton az iroda felé Larry Washington megjegyezte, hogy végre vannak graduate studentek akik tudják miért tartjuk őket), neki is veselkedtünk aztán egy óra után rájöttünk, hogy tulajdonképpen a padló alapjáraton ilyen undoritó, csak általában asztalok vannak rajta és nem látjuk. És valóban, miután visszapakoltuk az asztalokat, szebb volt mint újkorában. Közben felfedeztük, hogy néhány asztal aljára felragasztottak egy "10 ok amiért a tanulás jobb mint a szex" listát. Mit mondjak, maradtak kétségeim.:)

Közben felfedeztem, hogy az iroda falán ott lóg egy hosszú emailezés egy felsőbbéves Rodrigo és pár ismeretlen ember között. Nem tudtam, hogy ez miért lehet érdekes igy hát elolvastam. Kiderült, hogy Rodrigo tanulmányai során találkozott egy cikkel amelyet David Cox és Steven Zucker irt 1979-ben. Na most ebben a cikkben ők bevezettek egy algoritmust amit nemes egyszerűséggel Schwarz később elnevezett Cox-Zucker machine-nak. Rodirigo arra volt kiváncsi, hogy vajon a szerzők tisztában voltak-e az elnevezés humoros megközelitésével. Kiderült, hogy már az első nap amikor elsőéves PhD hallgatókként megérkeztek Princetonba azonnal rájöttek, hogy nekik már pedig muszáj lesz irniuk legalább egy közös cikket egyszer. Csak hogy lássátok nem én találtam ki:  http://en.wikipedia.org/wiki/Cox-Zucker_machine

Hozzáértőknek: http://projecteuclid.org/DPubS/Repository/1.0/Disseminate?view=body&id=pdf_1&handle=euclid.nmj/1118787426

A hét nagy részében velem nem történt semmi, azonban nagy hir, hogy a teknőc lehet végnapjait éli miután egy kultúrált "mitnyúkász a csajomhoz" beszélgetés előbb egy "mivan?mivan?mivan?"-ba majd röviddel ezután késelésbe torkollott. A hirek szerint az egyik áldozatot arcon késelték, de könnyebb sérülésekkel megúszta??? WTF??? Arcon és csak könnyebb sérülések? Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a "stabbed in the face" kifejezés valami olyasmit jelent, hogy a delikvensnek az agyát csiklandozta a penge, aminek egészségkárositó hatásai széleskörűen dokumentáltak. Persze gondolom, hogy csak megvágták a pici pofiját a lelkemnek, de szerintem az nem a "stabbed in the face" kategória. Erre fel persze az egyetemi rendőrség főnöke azonnal sajtótájékoztató-sorozatot tartott, amin bejelentette, hogy már pedig be fogja zárni a város szégyenét, ezt a bűnfészket ahol (és ez persze igaz) egy csomó kiskorú is iszik (mint kiderült a megkéseltek mind kiskorúak voltak a késelő meg valami öreg pedó). Miután ezzel ugrana az $1-os pénteki sör, én ennek persze nem túlságosan örülnék.

A mai utolsó téma a vasárnapi bevásárlásom ami nem túl érdekes, de gondoltam hátha valakit érdekel, hogy a az itteni Metrót Costco-nak hivják. $50 egy éves tagsági, ami körülbelül az első vásárlás alatt visszajön. Csak brutális mennyiséget lehet venni persze baromi alacsony egységáron, úgyhogy ha meg tudod tervezni, hogy mi az ami még nem fog rádrohadni akkor nagyon sokat lehet vele spórolni. Én $152-ből remélem egy hónapra bevásároltam magamnak, sőt törlőkendőt valószinűleg nem veszek a következő évtizedben.

No véget ért a móka mára, zárul Zsolti mókatára... (Emlékszik még erre rajtam kivül valaki?:) )