Ezen a héten elkezdődött a tanítás. Nem tudom, hogy írtam-e már de hálaégnek nekem nem kell tanítanom csak házikat javítanom, amiből még eddig egy se volt úgyhogy tulajdonképpen mondhatnám, hogy pihi volt. Persze az én óráim azok elkezdődtek, elsőként egy Parciális Differenciál-egyenletek szeánsszal hétfő reggel 9-9:50-ig. A tanár Dionisios Margetis névre hallgat, és egy borzasztó harsány lendületes hellént tisztelhetünk a személyében, de azért szólítsuk csak Dio-nak. Én azt hiszem megmaradok a Dr. Margetis-nél. Szerdán és pénteken van még hozzá szerencsém hasonló időkeretben, furcsamód egyenlőre nagyon bejönnek az 50 perces órák. Miután van saját asztalom, ez tökéletes arra, hogy utána benn legyek és dolgozzak/tanuljak viszont még oda is bírok figyelni maximálisan. Dió egyelőre (remélem mindenki figyel akit a múltkor sértett az egyenlőre pölö te apu:) ) kiváló tanárnak tűnik és hát elaludni sem nagyon lehet az óráján, aki tudja ki az a Nguyen Xuan Ky az tudja miről beszélek:)
A következő menet a Közönséges Differenciál-egyenletek, Stuart Antman professzorral, akivel még előző héten találkoztam amikor megkérdeztem, hogy látogathatnám-e a Klasszikus mechanika heti 50 perces különspecit a közdiff mellé. A válasz az volt, hogy kötelező mert ő azt együtt tanítja. A gond igazából az, hogy félévente 10 kreditre van tandíjmentesség és ebből egy a TA-training, (ami sajnos nem ért véget az orientációs héttel, hanem még random szerda délutáni szeánszok is lesznek) a maradék 3 pedig 3 tárgyra elég. Antman egyébként nagyon aranyos, találkozásunkkor felhívta a figyelmem, hogy van az egyetemen egy Horváth János nevű professzor emeritus, akinek az egész életét elmesélte és büszke volt rá, hogy ki tudja mondani, hogy Magyar:) Az órája egyébként szintén hibátlan bár az elején gyökérig magyarázott pár trivialitást, de úgy néz ki ez itt így megy. Az óra szerdánként és csütörtökönként van.
Van még egy őrült görögöm mégpedig Henry Tamvakis (azért az a Henry nekem gyanús) az algebrista. Ő is jó tanárnak tűnik, csak egyelőre dögunalom van az óráján mert a legalapabb lineáris algebrával kezdte.
Végül Dr.Sergei Petrovich Novikov. Az intézet sztár Fields medálosa (laikusoknak: ez az egyik ha nem a legnagyobb matematikai díj, körülbelül a Nobel díjjal egyenértékű, ami a matematikusoknak nincs). Egy tüneményes bácsi, igazi klasszikus Shwarzi-filmeket idéző orosz akcentussal, mellesleg irgalmatlan nagy zseni. A modern technikát nem szereti, tankönyv nincs, csak az általa valószínűleg nem ebben az évtizedben, kézzel írt fóliák, amiket írásvetítővel vetít ki. Az első órán történeti bevezetést tartott nagy hangsúlyt fektetve bizonyos francia matematikusok dehonesztálására, majd a társaság egy részét sokkolva kifejtette, hogy a zsenerál topolodzs az nem topolodzs, ezért itt most algebrai topológia lesz. Ez egy "Introduction to Topology" nevet viselő tárgynál azért szép ugrás. Valami olyasmi, mintha egy "Bevezetés a Jogba" órán kijelentenék, hogy a római jog az nem igazi jog, úgyhogy egy óra alatt elmond róla pár dolgot aztán hardcore polgárjog lesz, ahol persze sokat fog hivatkozni a római jogra.
Az órákon kívül is telt ám az idő. Van egy szép kis asztalom 4423-as irodában amit az elsős graduate pure math studentek népesítenek be. Hála égnek így már nem kell a lyukas óráimat kajáldákban és kávézókban eltöltenem, habár bevallom egy kicsit azért az hiányzik:). Az iroda a beach becenévre hallgat mivel ez az egyik legfényesebb szoba az épületben és még a tetőre is ki lehet mászni napozni. Illetve csak lehetett mivel egyesek nem röstelltek székeket is kivinni amik valahogy megrongálták a tetőt ezért beázott a könyvtár, úgyhogy most tilos kimászni. (Tanult épületbubusok megmondhatnák, hogy ez mennyire plauzibilis, nekem elég furcsa, hogy egy szék megrongáljon egy tetőt). A beachen egyébként jó a hangulat, többnyire tanulással vegyített ökörködés megy amíg valaki be nem dob valami problémát, onnantól presztízskérdés, hogy addig kockuljunk ameddig meg nem oldjuk.
Az egyetemi étkezésről. Itt olyan, hogy menza vagy büfé nincsen, ugyanakkor mindenféle étterem van a campuson, főleg gyorskajáldák, mint McDonalds, Chicken Filet, valami kínai, Taco Bell, egy Pizzaszeletes, stb. A Math Building-ben például Taco Bell van, mostanában ezért sokat eszem mexikóit:)
Beindítottam a sport üzemmódot is. Szerdán voltam úszni, kár, hogy a nagy medencét csak keresztbe hajlandóak felsávozni 25m-es sávokkal (így persze van vagy 10 sáv amiből egyszerre csak négyet nyitnak ki...), aki volt velem úszni tudja, hogy mennyire utálom. Maga a sport center egyébként óriási, van benne mindenféle pálya és két konditerem, igaz, hogy zsúfolásig meg vannak telve. Csütörtökön kosaraztunk, amitől féltem, hogy majd én leszek a totálnyomorék, de hálaégnek mind totál nyomik voltunk úgyhogy küzdelmes ám élvezetes kevés pontot hozó mérkőzésnek lehettem részese. Pénteken squasholtam Jake haverommal aki feltekert egy partvisnyélre és felmosta velem a padlót. Marci, Balázs: van még hova fejlődnünk:). Mutatott is pár dolgot amit rosszul csinálok, majd igyekszem javulni. Jake kifejtette azt is, hogy fekvőtámaszokkal célszerű mellizmot gyártani, mivel a gyúrdás mellizomból később moob (man boob) lesz:)
Közben szerdán találkoztam Dr.Leonid Koralov-val, akinek egyrészt házit javítok másrészt Dr.Dolgopyat (akihez kijöttem elvileg) rábízott amíg Torontóban lehúz 10 hónapot. Szóba került, hogy esetleg lehetne valami research assistantshipet a házijavítás helyett, ami többek között egy kicsit több pénzt jelentene. Azt ígérte, hogy ezen a szerdán újra beszélünk és addig kitalálja mit, hogy lehetne. Az átlag elsősök itt általában másfél évig nem kutatnak amíg a Qualifying exam-eket nem teljesítik, de mivel nekem már van masterem, lehetnék kivétel.
Ha már itt tartunk, az amerikaiaknak 4 éves az undergrad, a college, viszont utána egyből mehetnek PhD-zni és általában ez is történik. Az undergraduate-n egy kicsit mást kell érteni, mint az otthoni Bsc-n. Mindenki választ egy major-t és egy minor-t magának (tárgycsoport), ezek lehetnek a legvadabb differenciálskandinavisztika-aerospace engineering szintű kombinációk is. Ezek mellett viszont van egy csomó általános műveltség szintű tárgyuk, mint egyetemes történelem, művészettörténet stb. Pontosan emiatt itt óriási a szakadék műveltségben és világlátásban az érettségi és a college education között (kivéve a focistákat, őket átrugdalják mindenen a touchdown-ért cserébe:)), míg hát otthon valljuk be önmagában diplomásnak lenni nem nagy értékmérő.
Itt most Zsolti elfáradt, úgyhogy a folytatás remélhetőleg holnap következik a hétvégével:)
Legalapabb lineáris algebrával kezdeni tényleg snassz...:)Én is totál kiborultam most....:)
VálaszTörlésÉs amúgy milyenek a kis nebuló társak?
Nagyon jóó ez a poszt is, főleg a (nekem címzett?) római jogos hasonlat, ÉLJENEK A LAIKUSOK!
VálaszTörlésMellesleg milyen rossz lehet szegény közönséges differenciál egyenleteknek, főleg ha egy szobában kell lenniük a különleges paraciálisakkal.
+ Zsolti, majd tegyél föl képet a 'beach'-ről, és a desk-edről
zsolt, ne felejtsd el megkérdezni a novikov-ot, hogy ki írta a katasztrófa-fejezeteket a könyveikbe? :)
VálaszTörlésÁkos: Mindenképpen, bár azóta leadtam az óráját, képzeld el a Frédit topológiát tanítani. Na olyan kábé, ehhez én már öreg vagyok...
VálaszTörlésCsaba: Köszi! Egyébként parciális az! A paraciálist csak a gyilkos számokban használják:D
Bodo: Megértem, de valahogy túl kell élned a megrázkódtatást:) Nebuló társakról majd írok, nem akarom kommentekben lelőni a témákat:)
VálaszTörlésNovikov híresen rossz előadói stílusáról én is hallottam már sztorit. De azért elég laza húzás volt az első tanítási héten kikukázni egy Fields-medálost :)
VálaszTörlés