Catching up...

Húha. Tudom, hogy le vagyok maradva és minden fórumon cáfolok mindent illetve elnézést kérek ha úgy adódik, de éppen egy új sportot próbálok elsajátítani még pedig a nyitott pályás házitengerbe nem fulladást és hát akadnak még kezdeti nehézségeim a technikás mozdulatokkal. Na de most a következő egy órám a tiétek.

Szóval ha jól emlékszem akkor egy másfél hete hagytam el legutóbb a történet fonalát. Hogy megértsük mi történt azon a pénteken egy pár szót ejtenünk kell az akciókról. Valóban, az elmúlt másfél hónapban kialakítottam magamnak két alapvető elvet:

1.Ha nem sürgős megvenned valamit, ne vedd meg! Előbb utóbb úgyis szembejön valamilyen akció keretében. Gondolkoztam rajta, hogy kéne venni egy kulacsot, egyszer csak ingyen osztogatták a sport centrumban. Egy másik példa a különböző kaja akciók. Egyrészt egy csomó olyan rendezvény van ahol ingyenes a kaja. Nálunk például minden nap 14:45 és 15:00kor sütiket osztogatnak. A Thursty Turtle nevű helyen minden hétfőn amíg az NFL szezon tart $7ért kapsz 2 liter sört meg egy egészen kellemes pizzát.

2.Every hour is a happy hour you just have to find where. Ez azt hiszem magáért beszél.

Így történt, hogy ezen a bizonyos pénteken (ezen a ponton kis szünetet tartunk, mivel a szerző hot pepper-es kézzel a szemébe nyúlt és most nem lát meg csíp meg jajj....) a Cornerstone nevű helyen iszogattunk $2-os Millereket és ettünk olcsó csirkeszárnyakat. Ez az a hely amire egy házaspár graduate student panaszkodott még az első héten, hogy őket nem szolgálják ki rendesen mivel szerintük a bárnak csak a szinglik számítanak. No mi 5en fiúk szabadultunk be és egy fél órába telt, mire egyáltalán oda tolta az egyik szöszi az egyébként botrányosan nagy melleit, hogy ugyan óhajtunk-e valamit rendelni is. Amit persze alig lehetett hallani mivel itt szokás leülős helyen is olyan hangerővel tolni a remek muzsikát, hogy a csirkecombok táncra perdülnek az ember tányérjában. Itt sajna én elég fáradt voltam, úgyhogy viszonylag hamar leléptem.

Közben szombatra már megbeszéltük a többiekkel, hogy nyomás nézzük meg a Smithsonian-t. Ez a mondat persze így értelmetlen mivel a Smithsonian nem egy múzeum, hanem sok múzeum együttese, amelyek mind a The Mall környékén találhatóak. (A Mall a kongresszusi épülettől a Potomac-ig, illetve a fehér házig tart amolyan ló alakban elhelyezkedve). Van egy főépületnek mondható kastély, de ez igazából csak a visitors center:

Sőt itt még állunk is elébe:

Engem gondolom mindenki ismer (van aki nem???), a többiek balról jobbra Nathaniel, Tim, Mike és Ariel.

Az utunk először a Natural History múzeumba vezetett, de a metrótól ehhez előbb át kellett sétálni a múltkori parkon (ahol a jazz-piknik volt) Felfedeztem, hogy a múltkor kihagytam egy szobrot:

Impresszió!!! A szökőkút embertömeg nélkül a következőképpen fest (háttérben a National Archive):

Ezután egy kis kerten kellett átmenni ahol megpróbálkoztam természet-fotózni, háát elsőre talán nem olyan rossz:)

Végül megérkeztünk a múzeumba. A többiek valamiért nagyon rohantak ezért nem néztük meg túl alaposan a dolgokat, de hát van még pár évem rá (A múzeum egyébként ingyenes). Természetesen a szokásos felhozatal volt, ami engem továbbra is bármikor lenyűgöz:) Kitömött állatok:

 

Aztán állatok egymás közt:

Kiderült, hogy ilyen állat is van:

A magam részéről Egoly-nak vagy Bagér-nek hívnám, de az ő neve bizony Tarsier, magyarul pápaszemes maki. Természetesen voltak dinoszaurusz csontvázak:

Miután gondolom természettörténeti múzeumban már mindenki volt ezért itt már nem fotóztam olyan sokat, de volt még óceános rész, Afrikás rész, természetesen volt szó a globális felmelegedésről is,  nem hiányozhatott az ásványgyűjtemény sem, stb. Ami viszont tetszett az a következő, épp egy kegyetlen nagy mamutot kerülgettünk amikor pár kötögető nénire lettünk figyelmesek. Hát ilyet ritkán lát az ember fia múzeumban, rögvest meg is néztük. Hát nem korallokat kötögettek a drágák! Kiderült, hogy lesz egy kiállítás és arra kötögetik a korallokat. Az instruktor csaj még azt is elkezdte mesélni nekünk, hogy bebizonyították, hogy a korallok geometriája hiperbolikus és egy nagyon természetes szemléltetése ennek ha az ember köti a korallt

Szerintem ez akár még agy is lehetne, de inkább nem asszociálgatok. Adtak hozzá kötési utasítást, ha valakit érdekel és tud is kötni (nagymami?:) ) akkor szívesen lefordítom neki bár számomra nem mond semmit a dolog. 

Mivel már benne voltunk a délutánban és még be volt tervezve az Air&Space múzeum is, ezért továbbálltunk. Na itt voltak csuda dolgok. Kezdjük például az Apollo 11 parancsnoki kabinjával (ez az űrben keringett amig a Karerős-ék hosszúlépéseztek a holdon:

A plafonról természetesen mindenhonnan repülők lógtak, sőt még rakéták is előfordultak:

Szintén itt található a Wright-fivérek repülőgépe (gyk.: az első repülő a világon valaha):

Szintén itt található a Viking 3, aminek az első két tesója szerintem azóta is a Marson van (ha megcáfoltok korrigálom)

A múzeumban gyakorlatilag található egy holdra szállás mauzóleum az űrhajósok személyes tárgyaival, és egy bazinagy hordozórakétával megspékelve. Van fotókiállítás a naprendszerről, persze a téma iránt érdeklődők sok ilyet láttak már gondolom, de attól még nagyon szép képek. Lehetett még rakétakilővőset játszani számítógépen, illetve egy planetárium és egy IMAX 3D-s mozi is található az épületben.

Ekkorra már mindenki éhes volt úgyhogy elindultunk egy helyre amiről Nathaniel azt állította hogy az bizony tutifasza úgyhogy mindenképp megéri fél órát sétálni érte. Sebaj, így lehetőségem nyílt lefotózni a Capitoliumot:

Illetve még két szép épületet, az elsőről fogalmam sincs micsoda, a második a kongresszusi könyvtár:

A kajálda tulajdonképpen egy hamburgeres volt, persze nagy adagokkal és széles választékkal (volt Obama Burger is:) ) és isteni gyümölcs shake-ekkel. Itt derült ki, hogy Nathaniel valami nagyon furcsa Utah-i ízléssel rendelkezik. Az hagyján, hogy az amcsik ecettel eszik a sültkruplit, de hogy ő sült krumpli nélkül eszi sóval az ecetet az már kicsit sok volt. Azt mondja egyszer leküldött egy egész üveg szójaszószt de attól megfájdult a feje, úgyhogy azt inkább nem csinálja többet.

Visszafele jövet megörökítettem a naplementét a kapitóliumról (Sajnos a napot nem tudtam bele venni, azt már nem bírja az automata nekem meg még nem volt időm annyit tanulni a dolgot. A többiek regéltek valami új algoritmusról amivel minden érzékenységgel fotózol egyet aztán a számítógép összerakja mindegyikből ami éles, de ehhez sem értek úgyhogy maradt ahogy volt):

Megbeszéltük, hogy azért ha már erre jártunk akkor megnézzük a Fehér házat is, így elindultunk keresztül a Mall-on, ahol éppen valami dzsembori volt. Először azt hittük, hogy szeptember 11ének szól, de a rendezvény plakátján a Black Family Reunion volt olvasható. Hát igen, népes a család:

A háttérben a Washington monument látható, kicsit közelebbről (sajnos az alkonyatkor való fotózás megint csak túlmutat a képességeimen):

Ha itt most egyenesen továbbmennénk, akkor a Lincoln monumenthez illetve a Potomac partjához érkeznénk, de ezt már nem tettünk meg, hanem lefordultunk jobbra a Fehér ház felé. Természetesen azt csak jó messziről lehet megnézni, viszont ott áll előtte a nemzet karácsonyfája:

Azért mutatok a Barackosról is pár képet:

Ezután elbattyogtunk a legközelebbi megállóhoz és hazametróztunk. Vasárnap semmi érdekes nem történt, és már majdnem egy héten belül vagyok (csak majdnem), viszont most megyek aludni, de ígérem megpróbálom holnap folyatni aztán vagy sikerül vagy nem, remélem igen!