A második hét

No akkor itt az ideje, hogy beszéljek a második hétről. Kezdésnek rögtön leadtam a Topológiát, öreg vagyok én már ahhoz hogy borzasztó pedagógiai képességekkel megáldott zseniális professzorok nehezítsék az életem. Ez a döntés aztán a többiek tapasztalatait a házikkal kapcsolatban hallgatva erős nemmegbánásra került. A többi óra alakul szeretem is őket. Az ODE tanár egy gyöngy, bár elég lassan halad, de ez egyáltalán nem baj. Szereti sokkolgatni a fizikát nem látott matematikus hallgatóságot Lagrange és Hamilton egyenletekkel mindenféle motiváció nélkül, amire ők nagyokat néznek majd félve visszakérdeznek, hogy mi ez:) A pasasban a legjobb a hihetetlen pókerarca, ezért nem mindig lehet megmondani, hogy épp viccel-e vagy sem, de általában kiderül, hogy igen. A PDE tanár, Dionűszosz pedig szerintem bizonyára a görög hadsereg elit kommandósoknak fenntartott kiképzőtáborában nőhetett fel, folyamatosan ordít, ellentmondást nem tűrően magyaráz és állítólag az irodája mellett tobzódó túl hangos graduate studenteket fogyaszt el egészben reggelire. Viszont amikor négyszemközt beszéltem vele nagyon kedves volt. Neki ilyen a stílusa. Körülbelül olyan élmény mint amikor felirat nélkül nézel egy romantikus japán filmet (tekintsünk el attól, hogy a japánokon kívül miért tenne bárki is ilyet) és folyamatosan azt hiszed hogy ezek fel fogják négyelni egymást egy szamurájkarddal aztán a végén nem érted, hogy miért dugnak. A legnehezebb tárgynak az algebra tűnik, pusztán azért mert ebből adják a legtöbb házit, minden héten egy új házisorral szórakoztat minket Tamvakis professzor akinek egészen furcsa módon szőrös a fülének a széle. Egyébként mindhárman nemcsak kiváló szakemberek hanem nagyon jó tanárok is, igaz Tamvakis gyorsabban ír táblára mint én füzetbe, de ez legyen az én bajom:)

A hét másik nagy témája az új laptopom beszerzése volt. Már korábban elkezdődött a folyamat, mivel a régi laptopom (amin a blogot is írom) idestova legalább 3 éves, és bár sokan utálják a Lenovot, nekem továbbra is tökéletesen működik leszámítva a túlmelegedést, amitől az egész gép belassul (gondolom automatikusan leveszi a processzorteljesítményt). Így hát felkerekedtem a Dell honlapra, ahol találtam is rögtön egy akciót (akciókról később) melynek kereteiben $1300-ért megkaptam egy $1800 as Studio 15 laptopot (megnéztem és tényleg annyi eredetileg) plusz kedvezményes áron vehettem egy Inspiron Mini 10-est ($200) illetve egy nyomtatót ($70) és egy vezeték nélküli egeret ($25). Persze ez elsőre tényleg sok pénznek hallatszik, de ahhoz képest amit kaptam érte szerintem nagyon megéri (i5-520M (2,4-2,93 GHz), 4GB DDR3 RAM, 500 GB vinyó, 9 cellás lítium aksi, ATI Radeon HD 5470 videókártya 1GB videómemóriával), az egér szuper, a nyomtató scannel, faxol, nyomtat, hmm, hmm, gombot varr színesben is és ő is vezeték nélküli, úgyhogy kábeldzsungel sincs. Sőt még le is húztam a Dell-t, történt ugyanis, hogy véletlenül beikszeltem egy HDMI kábelt is $20-ért amivel kapcsolatban azonnal írtam egy e-mailt, hogy töröljék a rendelést. Csakhogy ez valahogy elkeveredett és leszállították a FEDEX-nek. Írtam is egy emailt, hogy ezt talán nem kéne, mire megjelent egy -20$ os terhelés, majd egy pár napra rá hívott egy nő, hogy visszautalták a pénzt és a kábel is megtarthatom. A végén még meg is kérdezte, hogy elégedett voltam-e azzal, ahol intézték a dolgokat.

Csakhogy ez persze nem volt egyszerű. A Chevy Chase bankos fantastic free checking accountomon ugyanis akad egy olyan korlátozás, hogy az első pár hónapban ha leadok egy csekket, akkor 5 business day-t várnom kell amig a pénz megjelenik a számlámon. Pontosabban megjeleníteni megjeleníti, csak éppen mellé írja meglehetősen barátságtalanul, hogy funds on hold. Ezen persze még túltettem magam, csak jött a következő probléma: Hogyan fizessünk ki egy $1300-os laptopot, ha $1000 a napi limitünk. Mondhatnánk erre, hogy mi sem egyszerűbb emeljük fel. Hősünk (én) is ilyen botor módon logikusan gondolkodott, így el is baktatott a Chevy Chase bank Adele H. Stamp Student Union épület alagsorában található egységébe, ahol az ügyintézővel már "hey buddy"-val köszönnek egymásnak (tényleg rendes volt a fószer, mert a fenti on-hold ból korábban $1000-et feloldott nekem az első csekkem után amikor közöltem vele, hogy éhes vagyok). Sajnos azonban az úriember azzal a felzaklató hírrel szolgál, hogy ezt ő nem tudja megtenni. Azonban a bankkártya hátoldalán található egy telefonszám, azt kell felhívni oszt az majd jó lesz. Az első akadályt ezzel kapcsolatban az szolgáltatta, hogy a bankkártya hátoldaláról két(!) telefonszám röhögött felém. Valószínűségszámításban jártas ember lévén egyenlő valószínűséggel választottam a kettő közül, keresztülmacsétáztam magam az automata menün, ahol természetesen bankkártya napi limit emeléssel még véletlenül sem találkoztam, így kértem egy ügyintézőt. Majd zene. És megint zene. Aztán még egy kis zene. De nem ám mint a TV2-s telejós egy normál ária vagy hangverseny, hanem egy 4-5 másodperces szekvencia ismétlődött megállás nélkül. Közben egy bájos női hang 6-7 verzióban nyugtatgatott 10 másodpercenként, hogy mennyire fontos a banknak a hívásom és most már aztán tényleg csak egy pár perc. Amikor már épp elgondolkoztam, hogy hátha kész a négyes metró akkor kapcsoltak egy nőt akivel két perc alatt kiderült, hogy ő bizony a business partnereknek van fenntartva de sebaj mindjárt odakapcsol ahol lennem kéne. Na rögtön az arcomra fagyott a mosoly amikor betűre ugyanabban a menüben találtam magam, majd következett a....ZENE! Na ekkorra már kész voltam idegileg, de kivártam. A nő felvette kérdezte a nevemet, megmondtam persze nem értette, mondtam, hogy hagyjuk. Jóóó jóóó, de betűzzem le. Lebetűztem. De mégis, hogy kell ezt kiejteni. Mondtam neki, hogy hagyja már a nevemet mindjárt lemerül a prepaid egyenlegem. Nem hagyta. Lemerült. Húúúúúúúúúúúúúúú..... Sebaj, feltöltöttem újra hívom. 20 perc zene, senki nem veszi fel. ANYÁTOK!!!! Najó, irány a Dell support page, ott hálaégnek chatelni is lehet a helpdeskesekkel. Kifejtettem neki a problémát, és csodák csodája 5 perc alatt megoldotta azzal, hogy két részletre bontotta a fizetést és a másikat fizethettem másnap. Hurrá!!

A kicsi laptop és az egér hamar meg is jött, aztán rá egy napra hozta a FEDEX a nyomtatót is, amibe már másnap szereztem papírt kicsit nem nagyon legális úton (mire nem jó egy supply room az ember munkahelyén:) ) Az Inspiron Mini baromi praktikus, bárhova elfér, hordozhatom össze vissza, könnyű, gyorsan fenn vagyok a neten bárhol. Az egyetemen benn van wifi, igaz, hogy minden egyes felcsatlakozáskor jelszót kér, de ezt azt hiszem csak túlélem valahogy.

Szerdán folytattam a sport karrieremet és meglátogattam a rendszeres szerdánkénti departmental soccer game-et. Nem tagadhatom, a fizikai állapotom nem egészen volt elegendő a megmérettetéshez, de azért élveztem, van egy pár ügyes srác. Általában is jellemző, hogy az amcsik sokkal többet fociznak mint azt az európai ember gondolná, csak nem nagyon nézik a tévében. Ami még meglepőbb az az, hogy teljesen normális dolognak számít, hogy lányok is játszanak. Ez elgondolkodtatott, hogy vajon mi nem engedtünk anno lányokat játszani, vagy maguktól sem akartak volna. Emlékeim szerint inkább az utóbbi. Azt hiszem a férfias sport szerepet itt magasan elviszi az amerikai foci, így a soccer sokkal jobban nyitva áll a lányok előtt amivel élnek is bőven. Én személy szerint továbbra sem szeretek lányok ellen játszani. No nem azért mert annyira bénák lennének (itt például egy oda-vissza benyalatott párszor) hanem mert egyszerűen ösztönösen nem tudsz úgy odalépni ahogy egyébként, nem fogsz nekimenni keményen, és kifejezetten nem rugdosod össze.

A hétvégén bementünk DC-be megnézni pár Smithsonian épületet, nyert a Redskins bár a vége para volt, de ezekről legközelebb, addig is várom a nagy fekete 15 colos Studio laptopomat!

U.i.: Mindenkinek köszönöm szépen a születésnapi köszöntést!