A várva várt poszt!

Gondolom már mindenkit megöl a kíváncsiság, alig bírtátok kivárni és most bizonyára sokan nem is akartok hinni a szemeteknek, de igen végre valójában itt van. Egy poszt olyasvalamiről, amiről még senki sem mert írni. Amire mindenki gondol titokban, de senki sem meri bevallani. Figyelem, könnyen lehet, hogy az általunk ismert világ többé már nem lehet a régi. Én megdöntöm minden tabuk tabuját és írok a  RELUXATAKARÍTÁSRÓL(nem mertem úgy, hogy látszódjon, tessék kijelölni)



Hát kérem szépen sok szar melót láttam már, párat csináltam is, de ilyen gyötrelmet még az életemben nem láttam! Történetünk kezdete beköltözésem (mármint a végleges szobámba) harmadnapjára datálható. Első nap ugyanis gondoltam kiszellőztetek, így neki is veselkedtem az itt megszokott amerikai felfelé nyíló ablaknak aztán még egyszer, aztán még egyszer, utána pihentem egy kicsit, hívtam másokat, ők is nekiveselkedtek aztán sok sikert kívánva hirtelen sürgős "másdolguk" támadt. Semmi, meg se nyikkan. Ez csak azért érintett rosszul, mert nem nagyon láttam át rajta a rátelepedett dzsuvától és gondoltam letakarítom kívül (a házon kívülről elérhetetlen, létra nincs, meg még a végén engem néznének mexikói szakértőnek). Ezért pár perc múlva amikor alaposabban is szemügyre vettem roppant kellemes meglepetésként ért, hogy kívül nincs is sok kosz rajta, az igazi mocsadék az belülről(!) van rákenődve, nosza rajta, szereztem a mosogató alól valamit ami a leginkább hasonlított az ipari sósavhoz, megküldtem, aztán fél óra múlva egy kicsit már tisztább lett. Erőfeszítéseimet megduplázva ezért letakarítottam még egyszer és hurrá győzelem. Ugyanezt eljátszottam a másik ablakkal, amelyet csodák csodájára ki lehetett nyitni, csakhogy ott meg egy nem túl effektív (ejtsd lyukas) szúnyogháló vigyázott a külső oldal érinthetetlenségére.

Eredményeimmel megelégedvén nem is gondoltam egy ideig az ablak környékére, amikor is két nappal később hirtelen elöntött a nosztalgia és ép azon kezdtem volna humorizálni, hogy az amcsiknak nem is arra való a reluxa, hogy őket ne lehessen látni kívülről, hanem hogy nekik ne kelljen nézni az ocsmány ablakaikat, akkor egyszer csak bekapcsoltam a fejembe épített optikai zoomot és ATTYAÚ..., MIAF...., WADDAFU.... szent széklet van a reluxán?????

Pánikszerű előtakarítás után jutott csak eszembe lefényképezni, a képek minőségéért bocsi, de sokk alatt voltam.

Persze először próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy igen ez egy ocsmány szőrös génmanipulált reluxa, errefelé ilyenek teremnek, nem az ő hibája, nem szabad bántani, neki joga van ilyennek lenni, ha akar még fel is vonulhat az Andrássy úton, de nem. Ez bizony ragacsos tömény getva. Tippem szerint az utolsó ember aki takarította valószínűleg a Kennedy gyilkosság hírére lett öngyilkos.

Na és akkor a hogyan pucoljuk le! A reluxatisztító névrokon a híres Afrika vezetővel, magyarán Sehire Sehamva. Mi marad? Bizony! Egyesével a kis lemezeket. Cukorka egy feladat, az egyik ablakon megszámoltam, 73(!) lemezből áll a reluxa (angolul blinds). Nagy rössel neki is kezdtem, aztán az ötödik tájékán kezdett alábbhagyni a lelkesedésem a hetedikre pedig teljesen elfogyott. Na jó, mondom, akkor ez egy több napos project lesz. Hát jelentem és ezzel le is lövöm e poszt apropóját, herkulesi erőfeszítések után, dacolva az elemekkel, az EGYIK ablak kész!!! (Egy pár perce:) )

Egy kép félútról:

Tisztán látható amint az organizmus visszaszorul a horizontális frontvonal mentén, és az egyszeri szemlélő botor mód hajlamos lehet azt, mondani, hogy deháitttmáminnnyárkéész, elsikolván (Jézusom van az elsiklaninak ilyen alakja?)  a kép alján látható nem leeresztett mintegy 20 további bónuszlemezből álló kis extra csomagon.

Lezárván a mai posztot had mutassam be, hogy mennyi ocsmányság jött le erről az 1 reluxáról

A fáradt harcos mára megpihen, majd holnap nekikezd a következő 70+ lemeznek.